Czigler ellenállhatatlan. A meccs elején legalábbis. Alig valamivel több mint hat perc alatt 11 pontot rámol be az ellen gyűrűjébe, így hiába kezdődik a rangadó Younger duplájával, szempillantás alatt tetemes a hazaiak előnye. Vagy inkább írjuk azt, hogy eldőlt a derbi? Tény, fehérvári oldalon semmi, de semmi nem akar összejönni. Citskovskis a magyar bajnoki formáját mutatja - érdekes módon a nemzetközi porondon lényegesen jobban megy neki -, Spivey a gyűrű felé sem mer nézni, a centerek pedig elrontják az elronthatatlant is. Summa summárum romokban az Albacomp, és ahogy az ilyenkor már lenni szokott, szárnyal az Atomerőmű. Czigler ponterősségét a korábbi kedvencet, Davist egyre inkább feledtető Monroe irigyli meg, és maga is tíz pontot tesz be a közösbe az első felvonásban. A K. O.-t elkerülendő Younger vág be néhány büntetőt, ám valljuk meg, mindez mit sem ér, ha mezőnyből csupán 12 százalékkal céloz a csapata. A néhány tucatnyi fehérvári szurkolót leszámítva aligha hisznek benne sokan, mégis megtörténik: magára talál az Alba. Nisavics triplája vezeti fel a második negyedet, azután beköszön Spivey is, és máris csak hét pont az ASE előnye. Csak viszonyításképpen: három perccel korábban 17-tel ment a paksi egylet… S hogy fokozzuk a feszültséget, a különbség csökkenhetne tovább is, ha Citskovskis, a lett nehéztüzér egy kicsit is pontosabban céloz. Szinte döbbenetes az Atomerőmű megtorpanása. Mintha egy másik csapat lenne a pályán fehér mezben, nyoma sincs már a meccs eleji parádénak, minden egyes kosárért - mondjuk, nem volt sok belőle - vért kell izzadniuk Mészároséknak.
Farkas arcát elnézve rádöbben az ember, hogy nem könnyű szakma az edzői, mindebből már leszűrhető, hogy a nagyszünet utáni periódusban az Atomerőmű kapja el jobban a fonalat. A folytatásban Gáspár javít valamicskét az amúgy minősíthetetlen fehérvári triplamutatón (2/15 az első félidőben), ám mindez csak arra elég, hogy bebetonozódjon a tíz egység körüli különbség. Lassan araszolgat előre a hazai oldal is, a pontokért ekkortájt főként Pavlík és a sérülését feledtetni igyekvő Sitku felel. Kár lenne szépíteni, meglehetősen gyenge a találkozó, ami persze nem von le semmit a paksiak érdemeiből, hiszen ők legalább az eredménnyel elégedettek lehetnek. Egy darabig legalábbis. Tudniillik a záró tíz perc elején egy csapásra megélénkül az Albacomp két amerikaija, és Spivey, illetve Younger négy-négy pontja után 57-49 olvasható a táblán. A vendégtábor már-már új erőre kap, amikor Smith hűti le a kedélyeket, és triplája, valamint Monroe öt pontja után eldőlni látszik minden. A hátralévő időben ugyan dicséretesen küzd a fehérvári tarcsi, Wittmann triplája 73-67-re hozza fel az Albacompot, ám a meccs az Atomé - immár végérvényesen.
Czigler László (világos mezben) révén óriási magassági fölényben játszhattak a hazaiak az egyetlen igazi centerüket nélkülözô fehérváriak ellen (Fotó: Danis Barna)
Gondolta volna a nyitány után, hogy ilyen szoros lesz a vége? Czigler László, a hazaiak centere: Nem úgy nézett ki ez a meccs, de azt gondoltam, hogy az Albacomp többet tud annál, mint amit az elején mutatott. A győzelemnek azért feltétlenül örülök.
Látta-e már ennyire roszszul dobni játékosait? Farkas Sándor, az Albacomp edzője: Láttam. Kiszámíthatatlanok vagyunk, mint egy alakuló csapat. Nagyon nagy dolgokra is képesek leszünk, de addig ilyen betlijeink is előfordulhatnak, amíg öszsze nem érünk, vagy nem igazolunk néhány új játékost.