Az ellentétes félidők mérkőzése

Aztán később sajnos a tesztmeccsjelleg másban is visszaköszönt. A franciák ugyanis olyan hamar eldöntötték az összecsapást, hogy szövetségi kapitányuk, a második negyed hajrájában már hármasával cserélgethette be fiataljait. Egész egyszerűen nem találta roppant agresszíven kosárlabdázó ellenfele játékának ellenszerét a magyar válogatott, a tanácstalan kinti adogatásnak többnyire kiszorított helyzetből elengedett távoli vagy középtávoli dobás lett a vége, ám ezek közül egy sem akadt be. A mi palánkunk közelében bezzeg korántsem volt ilyen nyögvenyelős a kosárszerzés, a vendégek könnyedén kerültek helyzetbe a gyűrűnk alatt. Ez így ment végig az első félidőben, amelyben már 21 ponttal is vezetett Franciaország, és amelyben hiába próbálta szerkezet- és védekezésváltással felrázni együttesét Rátgéber László.
Ne is vesztegessünk túl sok szót a nagyszünet előtti eseményekre, már csak azért se, mert ami utána történt, az sokkal szebb emlék: a kilátástalannak tűnő helyzet ellenére válogatottunk játékosai határtalan lelkesedésükkel mindent elkövettek kicsiny, de lelkes közönségük kiszolgálása érdekében. Talpra, magyar! - adták ki a jelszót lányaink, és talpra is álltak, amihez persze kellett a védekezés jelentős javulása, de főleg a dobáspontosság növelése támadásban. Bár ez nem volt annyira nehéz feladat, tekintve, hogy az első húsz percben mindössze 24 százalékkal ostromolták a vetélytárs gyűrűjét Iványiék mezőnyből… Károlyi Andrea volt a vezéralakja a nagy felkapaszkodásnak, aki addigi nulla pontja után kilencet szórt a harmadik negyedben, melynek hajrájában már csak tízpontnyi volt a különbség.

Az utolsó játékrészben pedig már csak hat 48-54-nél egy 9-2-es magyar rohanás nyomán, sajnos azonban ez lett a végállomás, közelebb már nem sikerült férkőzni. Részben azért, mert a kritikus triplák kiszédültek a kosárból hazai részről, részben pedig amiatt, hogy a vészhelyzetre reagálva visszaállt a kezdő ötös vendégrészről, ami azért, valljuk meg, külön-külön, játékosonként is jobb a miénknél, hát még csapatként. Arról nem is beszélve, hogy a játékvezetők is megadták neki a kellő "tiszteletet". Mindezek ellenére meg lehetett volna verni a franciákat, ha nincs az átaludt első két negyed, ha nincs az akkor elkövetett sok buta hiba, amelyeket ziccerekkel büntettek Lawsonék. Ezek a pontok nagyon hiányoztak a hajrában, ami kis híján egálvégjátékba torkollott még így is. Kár az elszalasztott lehetőségért, mert ez a győzelem nagyon jól jött volna ebben a borzasztó nehéz csoportban, különösen a hárommeccses külföldi turné előtt.


Az NSO ajánlja:

Európa-bajnoki középdöntők


Mestermérleg

Rátgéber László, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: - Nagyon puhán mozogtunk az első két negyedben, aztán ehhez hozzájött még a sok kihagyott ziccer és bután bekapott kosár… A második félidőben már hasonlítottunk harcos önmagunkra, alkalmazkodtunk az agresszív játékhoz, de sajnos már nem tudtuk megfordítani a meccset.

Alain Jardel, a francia válogatott szövetségi kapitánya: - A félidei tizennyolc pontos vezetés elég megnyugtató volt számunkra. Ezt a jó értelemben vett agresszivitásunknak köszönhettük, amihez kitűnő dobóforma is párosult. Igyekeztünk inkább építeni a kosárlabdát, mint rombolni, és azt hiszem, ez is sikerült csapatomnak.