Nyerő cserék az Atomnál

A "nagy visszatérő” megtisztelő titulus gyorsan gazdára talált: a lovaglóizom-sérüléséből felgyógyult, s így az idény során először pályára lépő kanadai Smith kezdett felettébb ponterősen. Aztán kapcsolt a rangadónak három győzelemmel nekifutó Albacomp, és többek között a két paksi évad után váltó Fodor pontjaival fordítani tudott.
Ám az első felvonás java még csak ezután következett. Smith Mészáros és Ridl zsinórban hintett találataival 7–0-s rohamot hozott össze a vendéglátó; további érdekesség, hogy a 7. percben már mindenki betalált a pályán lévők közül. Akadt, aki többször is. Például Ridl. Túlzás lenne azt állítani, hogy a bő két hete (ismét) hazánkban tartózkodó horvát fiút szempillantás alatt a szívébe zárta a közönség, amiben nyilván közrejátszott az is, hogy elődjét, a litván Jurgilast nagyon is kedvelték errefelé. Hanem Ridl ezúttal tett a szeretetért, az első negyed 26 hazai pontjából egymaga tucatnyit vállalt. Úgy tetszett, a vártnál is nagyobb paksi elán váratlanul érte a Farkas-fiúkat, akik – főként védekezésben – egymást múlták alul.
Már javában a második szakaszban jártunk, amikor Zsoldos ilyen-olyan okok miatt kénytelen volt megbontani szárnyaló ötösét, ám, láss csodát, az ASE-fergeteg nem ért véget. Hozzátették a magukét a tolnai cserék, így Kiss, Érsek és Cseszlai is, mi több, utóbbi ennél is jelentősebb tettet hajtott végre: nem engedte gödörbe esni a társait. Történt, hogy jelentősnek mondható, 14 pontos előnynél villámgyorsan megfelezte a különbséget a némileg magára találó vendégcsapat, amikor Cseszlai két egymást követő támadást zárt le triplával. A harmadik negyed első felét nem nehéz röviden elintézni, tudniillik igen-igen mérsékelt tempóban araszolgattak előre a felek. Kivált az Atomerőmű, amely rendkívüli módon leblokkolt, így fordulhatott elő, hogy a 29. percben át is kellett adnia a vezetést. No nem sokáig, ami egyszersmind azt is jelentette, hogy a nagy színvonalesésben partner volt a fehérvári alakulat is.

Tíz perce maradt az Albacompnak arra, hogy megnyerje a rangadót. Igen ám, csakhogy erre a jelek szerint egyetlen emberben volt meg a szándék. És Fodor Gergely kevés volt a veretlenség megőrzéséhez (főleg, hogy a túloldalon is volt egy bámulatos produkció, Érseké).
Hat és fél perc telt el úgy, hogy a fehérváriak közül egyedül ő talált a gyűrűbe. Ez pedig kevés volt az Albacomptól. A sikerhez legalábbis édeskevés…

Mestermérleg
Zsoldos András: – Gratulálok a csapatomnak, nagy küzdelemben nyertük meg a rangadót. Jól védekeztünk, és sikerült elérnünk a célunkat, hogy nyolcvan pont alatt tartsuk az Albacompot. Támadásban pedig, ha kellett, csapatmunkával, ha éppen az kellett, akkor remek egyéni játékkal értük el pontjainkat.
Farkas Sándor: – Nagyon remélem, jókor jött ez a vereség ahhoz, hogy leszálljon rólunk az a mítosz, mely szerint mi vagyunk a bajnokság legfőbb esélyesei, és főként bízom benne, hogy mi magunk nem hisszük el ezt a vélekedést. A Paks külső emberei nagyon jól játszottak, megérdemelten nyert a házigazda.