Április 15.: hivatalosan bejelentik, hogy 2020-ban Budapestről rajtol a világ egyik legnagyobb sporteseménye, a Giro d'Italia.
Június 27.: hivatalosan bejelentik, hogy Peák Barnabás a világelitben szereplő ausztrál gigásznál, a Mitchelton-Scottnál folytatja pályafutását – ezzel 2011 és Szeghalmi Bálint óta az első magyar versenyző lesz a nemzetközi kerékpársport legmagasabb osztályában.
November 25.: hivatalosan bejelentik, hogy az idén egyebek mellett a „a fiatalok Tour de France-án”, a Tour de l'Aveniren szenzációs szakaszsikert arató Valter Attila is felkerül a lengyel CCC fiókcsapatából a „nagyokhoz”, azaz 2020-ban egyedülálló módon két bringásunk is ott lesz a world tour mezőnyében.
Történetesen ha e három kitétel közül csak az egyik – bármelyik – valósul meg idén, már önmagában óriási szenzációnak számított volna, de hogy valamennyit „kipipálhattuk” alig egyetlen esztendő leforgása alatt, már-már utópisztikusnak hat, s a legmerészebb vágyakat is messze túlszárnyalja.
„Ha valaki két éve ezt mondja, nem hiszem el” – reagált sokatmondón Valter hétfői szerződtetésére, és csak csatlakozni tudunk hozzá: ilyesmikről még hónapokkal ezelőtt is legfeljebb titkon álmodozhattunk.
Ebben most szemernyi túlzás sem lesz: a magyar kerékpársport az utóbbi években egészen valószínűtlen fejlődési ívet írt le. Mondjuk ki nyíltan, a világviszonylatban az egyik legnépszerűbb, legnézettebb és legnagyobb tömegeket megmozgató sportág itthon sokáig tetszhalott állapotban leledzett, egymással harcoló szövetségek, jövőkép nélküli fiatalok és teljes apátia jellemezte; aki tudott, menekült – elég csak Bodrogi Lászlóra visszagondolnunk.
Ehhez képest mára ott tartunk, hogy olyan sztárok, mint Alberto Contador vagy Ivan Basso szinte hazajárnak Magyarországra, a majd' százéves múltra visszatekintő, de 2009 és 2014 között meg sem rendezett nemzeti körversenyünk rohamléptekben fejlődik, jövőre már world tour istállók indulnak rajta – miközben remélhetőleg Peákért és Valterért is szoríthatunk majd az Olasz körverseny magyar rendezésű Nagy Rajtján, no meg az első három szakaszon, amelyen összesen 66 hazai település mutathatja meg magát büszkén a nagyvilágnak és annak a több mint nyolcszázmillió (!) tévénézőnek, aki évről évre végigköveti hosszú kalandtúráján a viadal ezerszínű karavánját.
Barátkozunk, barátkozunk a gondolattal, de lássuk be, egyelőre még így leírva is hihetetlen...!