Az első 100-szorosok, 3. rész, Didier Deschamps: mindenki Abel Xavier kezezésére emlékszik

Némiképp meglepő, hogy amíg – mint sorozatunk első két részében olvasható – Angliában 1959-ben, Magyarországon pedig 1962-ben már volt 100-szoros válogatott labdarúgó, addig Franciaországban ez a pillanat csak 2000-ben érkezett el, dacára a sok korábbi francia világklasszisnak. De mivel régebben kevesebb válogatott meccs volt, így a máig megdöntethetlen módon 13 góllal vb-gólkirály Just Fontaine 21, a Real Madriddal háromszoros BEK-győztes Raymond Kopa 45 vagy a háromszoros aranylabdás, BEK-győztes Michel Platini is csak 72 válogatottságig jutott.

Ám amíg az angoloknál Billy Wright vagy idehaza Bozsik József barátságos mérkőzésen jutott el hazájában elsőként a történelmi mérföldkőhöz, a franciák elsője, Didier Deschamps nagyon fontos tétmérkőzésen, a 2000-es holland–belga közös rendezésű Európa-bajnokság Portugália elleni elődöntőjében. Így aztán ebben az esetben nem volt lehetőség szervezett ünneplésre, bankettre vagy köztársasági elnöki fogadásra, hiszen a csapata nagy menetelésben volt.

A franciák voltak a világbajnoki címvédők (csapatkapitányként éppen ő emelhette magasba a francia futballtörténet első világbajnoki trófeáját Párizsban, 1998-ban), így Deschamps tudhatta, hogy ha a vb után az Aimé Jacquet-t váltó Roger Lemerre irányította csapat legalább az elődöntőig eljut a 2000-es Eb-n, valószínűleg a tornán jubilál. Játszott is a viadal minden meccsén, így a dánok (3–0), a csehek (2–1) és a hollandok (2–3) elleni csoporttalálkozón, majd a Spanyolország ellen 2–1-re megnyert negyeddöntőben. Igaz, a biztos továbbjutás tudatában a hollandok ellen Roger Lemerre erősen tartalékos együttest küldött pályára, nem kezdett az alapcsapatból Fabien Barthez, Lilian Thuram, Laurent Blanc, Zinédine Zidane, Thierry Henry – és Didier Deschamps sem. Utóbbit csakis azért küldte pályára a 93. percben Patrick Vieira helyére, hogy növelje az esélyét annak, még a tornán eljuthasson a 100. mérkőzéséig a csapatkapitány. Egyszer sem ért labdához a meccsen, de a számláló ugrott egyet. A következő összecsapásán, a 99.-en, a spanyolok elleni negyeddöntőben természetesen már végig a pályán volt, és nagy intenzitással játszott Deschamps, aki testközelből láthatta, hogy Raúl González a 90. percben fölé rúgja a tizenegyest, így nincs hosszabbítás, Franciaország jut tovább.

„A spanyol csatár, Alfonso Pérez Munoz elleni utolsó szerelés után Didier Deschamps elterült a földön. Az olasz Pierluigi Collina játékvezető lefújta a mérkőzést – állt a Le Monde érzékletes riportjában. – Körülbelül húsz másodpercig a francia csapatkapitány így maradt, kinyújtott karokkal, hanyatt fekve, szemével a csillagokra meredve. Kimerült? Vagy csak elmerengett azon, hová jutott el? Netán mindkettő? Ma este senki sem fogja megtudni. Később szó nélkül hagyta el a stadiont. Lehajtott fejjel sétált el az újságírók sorfala mellett, hűen az Eb elején tett fogadalmához, miszerint bojkottálja a sajtót, bármi is történjék. Egy brit tudósító megpróbált reakciót kicsalni belőle, de neki is csak annyit mondott: »Ha veled beszélek, mindenki mással is beszélnem kell.« Más körülmények között ez után a Spanyolország elleni bruges-i mérkőzés után bőven lett volna mondanivalója, ennek a győzelemnek köszönhetően ugyanis szerdán, a Portugália elleni Eb-elődöntőben a középpályás elérheti a századik válogatottságát francia mezben.”     

A nagy mérkőzés előtti sajtótájékoztatóra – valószínűleg a jubiláns kérésére – a franciák nem Deschamps-ot vitték, hanem Zinédine Zidane-t, így az újságírók őt kérdezték korábbi juventusos csapattársa küszöbön álló mérföldkövéről. De Zidane is csak tömören válaszolt: „Didier igazi példakép. Nyomot hagyott a francia futballban; ő labdarúgásunk történetének legtöbbszörös válogatott játékosa. Mindig a csapatot helyezte előtérbe” – olvasható a Le Temps beszámolójában.

De mint említettük, a francia–portugál elődöntő nagy sztorija mégsem az volt, hogy Deschamps az első 100-szoros francia válogatott lett, mivel olyan – gyorsan klasszikussá nemesedő – legendás mérkőzés kerekedett belőle (botrányos végkifejlettel), hogy bőven adott beszédtémát napokig, hetekig.

A 19. percben vezetést szereztek a portugálok, kicsit Deschamps is benne volt a gólban. Abel Xavier passzolt Sérgio Conceicaóhoz, ő megindult középre a védők között, és úgy tűnt, Deschamps szerelni tudja. A Lazio légiósa azonban tovább tudta kanalazni a labdát Nuno Gomeshez, aki húsz méterről, ballal nagy gólt lőtt. Az 51. percben egyenlített Thierry Henry. A 90 perc nem hozott döntést, majd a hosszabbításban, a 117. percben következett az emlékezetes jelentsor, amikor Vítor Baía kivetődéses mentése után Sylvain Wiltord majdnem nulla szögből kapura lőtte a labdát, amely Abel Xavier testéről szögletre vágódott. A szlovák Igor Sramka partjelző azonban jelezte, hogy a labda a portugál védő kezéről került a kapu mellé, valószínűleg gólt akadályozva meg. VAR-vizsgálat akkor még nem volt, de a televíziónézők a visszajátszáson pontosan látták, hogy jól dönt az osztrák Günter Benkö játékvezető, hogy hallgatva kollégájára, a tizenegyespontra mutat. A portugálok nem fogadták el az ítéletet, taszigálni kezdték a játékvezetőt, aki kénytelen volt piros lapot felmutatni Nuno Gomesnek. Humberto Coelho portugál szövetségi kapitány szerint nem kellett volna tizenegyest adni, mert nem volt szándékos a kezezés, Abel Xavier azzal védekezett, hogy nem volt ideje elhúzni a kezét a labda elől, Luís Figo pedig egyenesen úgy fogalmazott: az UEFA a francia csapatot akarta a döntőben látni. Az Eb után Abel Xaviert hat, Nuno Go­mest öt, a bírót támadó Paulo Bentót és Joao Pintót négy, illetve három meccsre tiltotta el az UEFA fegyelmi bizottsága.

Ki beszélt ezek után Deschamps 100. válogatottságáról?! Zidane bevágta a tizenegyest, Franciaország Eb-döntőbe jutott, amelyet hosszabbításban, aranygóllal meg is nyert Olaszország ellen, így Deschamps, miután a 76. válogatott meccsén világbajnok lett, a 101. meccsén az Eb-trófeát is a magasba emelhette csapatkapitányként.

Az Eb után volt aztán mód megünnepelni őt: 2000. augusztus 16-án Marseille-ben a franciák a világválogatott ellen játszottak gálameccset és nyertek 5–1-re. Majd Deschamps pályára lépett két héttel később az angolok elleni barátságos meccsen (1–1) is a Stade de France-ban, és 103-szoros válogatottként intett búcsút a címeres meznek.

(A következő részben: Uruguay – Diego Forlán)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. január 31-i lapszámában jelent meg.)