Játékosikonból megmentő? Sztárportré Michael Carrickről

Amennyiben szeretnénk felgöngyölíteni a Manchester United sikertelenségének okait Sir Alex Ferguson távozása óta, ötrészes Képes Sport-sorozat is kevés lenne hozzá, így kezdjük a történet áttekintését onnan, hogy 2024-ben megérkezett a klubhoz a Jim Ratcliffe vezette INEOS, amely kisebbségi tulajdonrészt vásárolt, emellett pedig teljeskörűen átvette a szakmai irányítást. Ezt reménysugárként fogták fel az MU-drukkerek, de az az igazság, hogy azóta egy kezünkön meg tudjuk számolni, hány jó döntése volt a tulajdonosi csoportnak. Persze a vezetőség szinte teljes egészében átalakult, minőségi helyekről minőségi szakemberek érkeztek, a költségvetés terén is meghúzták a nadrágszíjat, de a lényegi döntések, lépések mind „félrementek”. Erik ten Hag vezetőedző előbb maradt a 2024-es FA-kupa-győzelem után, majd ősszel menesztették, a helyére olyan menedzsert neveztek ki Ruben Amorim személyében, aki bár tehetséges, edzői felfogásában borzasztóan makacs, csak egy adott játékrendszerben képes a csapatait szerepeltetni, az MU-nak pedig ehhez nem volt meg a kerete. Az eredmény a mélypontot jelentő 15. hely és az elveszített Európa-liga-döntő lett. Ebben az évadban jobban teljesített a portugál, de 2026 januárjára már a közben többször átalakuló vezetőséggel is összekülönbözött, így távoznia kellett. Így jutottunk el Michael Carrickig, akiről még nem tudjuk, végleges megoldás lesz-e.

Ahogy menesztette az MU a portugál menedzsert, elindult a találgatás, ki veszi át az „elátkozott” pozíciót. Bedobták a Chelsea-től kirúgott Enzo Maresca, a Real Madridtól elküldött Xabi Alonso és a PSG-vel Bajnokok Ligáját nyerő Luis Enrique nevét is, az MU viszont kivételesen higgadt maradt, s előbb Darren Fletcherre, majd Michael Carrickre bízta a posztot ideiglenesen – a legenda szó talán erős, de mind a ketten a klub korábbi ikonjai, a 2008-as BL-győztes csapat meghatározó tagjai. Carrick az első perctől tisztában van vele, hogy az eredeti terv szerint a megbízatása átmeneti, tűzoltásra, a keret összekovácsolására, a szurkolók körében oly sokszor emlegetett United-DNS megmutatására hozták, ezzel nem foglalkozik – a kinevezését követően elment Fergusonhoz, hogy áldását, támogatását kérje a munkához. Megkapta, így újra magára vállalta a megmentő szerepét anélkül, hogy tudná, meddig tart. Újra, hiszen ki nem emlékezne rá, Carricket egyszer már hasonlóképpen felkérte a klub, akkor Ole Gunnar Solskjaer távozását követően, Ralf Rangnick – borzalmas szerepléssel végződő – hatalomátvételéig két héten át irányította szeretett csapatát 2021 novemberében. Carricknek akkor három meccs jutott, amelyből kettőt megnyert, összesen hét pontot szerzett, hármat a Bajnokok Ligájában, négyet a Premier League-ben.

Akkor sem volt meglepő, hogy rá bízták a feladatot, hiszen a korábbi angol válogatott középpályás az MU-val ötször nyert bajnoki címet, egyszer BL-t, egyszer El-t és háromszor FA-kupát, majd 2018-as visszavonulását követően azonnal segédedzőként segítette tovább a manchesterieket, előbb José Mourinho (24 meccs), majd Solskjaer (168 meccs) alatt. A klub a jó kezdés ellenére sem bízott abban, hogy ilyen kevés tapasztalattal Carrick a jó megoldás a Cristiano Ronaldo balhéi miatt egyébként is több részre szakadt keret menedzselésére, de arra ez a három meccs is elegendőnek bizonyult, hogy a korábbi játékosikonban valaki más meglássa a potenciált. Carricket végül 2022 őszén a Championshipben szereplő Middlesbrough nevezte ki vezetőedzőnek, a rajt pedig kiválóan sikerült. A régebben stabil PL-szereplő klub új trénerével a feljutáshoz is közel került annak ellenére, hogy a keret ereje nem erre predesztinálta, a bravúr aztán nem is jött össze. Carricknek két és fél év jutott a Boro kispadján, 2025 májusában távozott. Eredményei a „házasság” végére elfogytak, az első idény negyedik helye után csak a 8. és a 10. pozíció jött össze, de a csapat játéka végig rendben volt. Ezt követően vonult kisebb pihenőre májusban, hogy aztán most, január elején újra leüljön megbízott vezetőedzőként szeretett klubja, a Manchester United kispadjára.

Carricknek eddig két tétmeccse volt friss menedzserként, de az a kettő olyan meggyőzően alakult, hogy a szurkolók már a véglegesítését követelik. A Manchester United előbb úgy verte meg 2–0-ra hazai pályán a bajnokságban második városi rivális Manchester Cityt, hogy az angol tréner taktikája végig működött, csapata még három lesgólt is jegyzett. Ezt követte a listavezető Arsenal elleni rangadó, amelyet 3–2-re nyert meg az MU, ráadásul idegenben, végig kockázatvállaló, bátor játékot mutatva. Carrick visszaállt a csapattal a négyvédős rendszerre, szélsőkkel játszik, a védelmi vonalat feljebb tolta, a sokak szerint érthetetlenül mellőzött Kobbie Mainoót visszatette a kezdő tizenegybe. Ezek már mind olyan változtatások, amelyekhez sok időre nincs szükség, mégis látványosak, a szurkolók pedig örülnek neki. Egyre inkább úgy tűnik, Carrick azt már ezzel a két meccsel kiharcolta, hogy az idény végéig mindenképpen ő maradjon a menedzser, kérdés, képes-e olyan eredményességre, hogy hosszú távú szerződést kapjon. Az esélyei nem rosszak, hiszen az MU jelenleg negyedik a Premier League-ben, Bajnokok Ligája-indulást garantáló helyen áll, s már csak a bajnokságra kell koncentrálnia.

Az biztos, hogy a manchesteriek az elmúlt évek szenvedései során rengeteg edzővel próbálkoztak már, sztárokat – például Louis van Gaalt, José Mourinhót – hoztak a kispadra, vagy éppen tehetséges feltörekvő szakembereket – Erik ten Hag, Ruben Amorim –, de klublegendával csak egyszer – Solskjaer – próbálkoztak. Abból kijött egy PL-ezüstérem, de megvoltak a korlátai. Lehet, hogy Carricknek is megvannak, de talán csak az idény végén fogjuk tisztábban látni.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. január 31-i lapszámában jelent meg.)