„Ott kell lennünk a 2030-as vb-n!” – Hosszú Kávé Orbán Balázzsal

S. TÓTH JÁNOSS. TÓTH JÁNOS
Vágólapra másolva!
2026.01.26. 12:00
null
Orbán Balázs a budapesti olimpiáról és a magyar labdarúgó-válogatott vb-esélyeiről is beszélt (Fotók: Dömötör Csaba és Földi Imre)
A miniszterelnök politikai igazgatója az első népligeti futballedzésekről, az életre szóló bordeaux-i Eb-élményekről és arról, lehet-e közmegegyezés a budapesti olimpia ügyében.

– A Nemzeti Sport Gála napján rendezték meg a Ludovika Arénában azt a nyolcszereplős labdarúgó-teremtornát, amelyen az ön csapata, a házigazda Nemzeti Közszolgálati Egyetem mellett az Agrárminisztérium, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Parlament SE, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium, a Kincstár SE és a Miniszterelnökség együttese, valamint az újságíró-válogatott vett részt. Elégedett lehet-e a harmadik helyezéssel?
– Inkább kudarcnak mondható annak fényében, hogy az előző két esztendőben mi nyertük meg a tornát. Idén azonban a végső győztes külügy nagyon erős csapatot állított fel, a második helyen végző Agrárminisztérium elleni meccsen pedig pechünk volt.

– S önnek hogy ment a játék?
– Azzal együtt is jól, hogy a gólkirályi címemet nem tudtam megvédeni. Annak viszont örülök, hogy az egyik csapattársam lett a torna legeredményesebb játékosa.

– Nemcsak a miniszterelnök politikai igazgatója, hanem a közelgő országgyűlési választásokra a Fidesz kampányának irányítója is. Volt ideje ebben a sűrű időszakban edzeni?
– Összesen négy, egyenként kétszer tizenkét perces meccset játszottunk. Ez erőnlétileg azért nem jelent akkora kihívást, hogy külön tréningekre lett volna szükségem. Inkább a mérkőzések közti leállás, besavasodás és újbóli bemelegedés, ami negyvenévesen már próbára teszi az embert. De futballozom nagypályán is, vagyis még bírom a futkározást másfél órán keresztül.

Az idei tornán bronzérmes lett a Közszolgálati Egyetem csapatával

– Ha már futkározás: a Hosszú Kávé-rovatunknak korábban volt már vendége Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is, akiről közismert a futószenvedélye, és hogy az aktuális napi távját külföldön is teljesíti, ha kell, kora hajnalban is. Mi az ön edzésmódszere, különösen manapság, az egyre inkább felpörgő kampányidőszakban?
– Ebben az összehasonlításban bántóan lemaradnék a külügyminiszter úrtól, mert vele ellentétben én nagyon nem szeretek csak futni. Ezt minden korábbi edzőm meg tudná erősíteni. A legnagyobb elismeréssel figyelem Szijjártó Péter futásait, de kínzásnak tekinteném, ha utána kellene csinálnom.

– Eszerint ön nem fut haza a nap végén a munkahelyéről?
– Kizárt, engem csak a labdás sportok vonzanak, így reggeli focira és teniszre próbálok időt szakítani. Nagy kedvencem még a lacrosse, amivel észak-amerikai útjaim során ismerkedtem meg, s amikor arrafelé járok, igyekszem egy-egy mérkőzést élőben megnézni. A futás kapcsán küzdök önmagammal, hogy legalább otthon használjam a futópadot: közben lehet meccset nézni, gyorsabban eltelik az idő, kevésbé unom el magam.

– Szó sincs arról, hogy csupán hobbifocista lenne, a Magyar Labdarúgó-szövetség hivatalos nyilvántartásából klubról klubra végigkísérhető a pályafutása a Láng SK-tól az Erdérten, a Hegyvidék SE-n, a Svábhegy FC át napjainkig, a Ludovika SE öregfiúk-csapatáig.
– Tizenkét éves koromtól futballozom nagypályán. Egyébként az első lépéseket még a Fradiban, a Népligetben tettem meg a futballpályán – ez a magyarázat rá, hogy a hazai együttesek közül a Ferencvárosnak szurkolok. A külföldi klubok többsége iránti rajongásom viszont nagyrészt megszűnt, most már csak a Real Madridnak és a Juventusnak szurkolok; jó lenne egyszer magyar labdarúgót látni ezekben az együttesekben. Visszatérve a Népligetre: a nagymamám kísért el a fociedzésekre, mert a környék közállapota miatt nyolc-kilenc évesen oda nem engedtek el otthonról egyedül. Ő azonban egy idő után belefáradt, hogy télen-nyáron végigülje az edzéseket, így aztán jött egy rövid szünet, majd végül a Láng SK és a többi csapat.

Lendületes, gólerős, lesipuskás csatár

– Milyen posztra?
– Gyors szélsőként indultam, és alighanem lassú csatárként fejezem majd be a karrieremet. Mentségemre szolgál, hogy érett koromban jobban fedezem a labdát, taktikusabb vagyok, a lesipuskás ösztönöm pedig mindmáig megmaradt.

– Afféle Böde Dániel?
– Szakállasan, amikor néhány pluszkiló volt rajtam, inkább Ádám Martint emlegették velem kapcsolatban. Korábban pedig az Inzaghi név pörgött.

– Fel sem vetődött, hogy megpróbáljon a nyomdokaikba lépni?
– Egy dolog, hogy mennyi tehetség szorul az emberbe, viszont annak a belátása hiányzott belőlem – s ez talán a mai fiatal generációra is igaz –, hogy mennyi áldozatot, mennyi fókuszáltságot követel meg a profi sportolói karrier már tinédzserkorban is. Természetesen nagyon érdekelt a futball, de sok minden más is vonzott, és nem voltam hajlandó egy lapra feltenni mindent. Jó döntés volt, ennek köszönhetően rengeteget tanultam és rengeteg helyen kipróbálhattam magam. A futballt pedig meghagytam a tehetségesebbeknek.

Karácsonyra ajándékba kapta Varga Barnabás dedikált mezét

– Álmaiban sem bukkan fel olykor a válogatottmez vagy egy-egy bombagól?
– Karácsonyra kaptam meg egy kedves kollégám közvetítésével Varga Barnabás dedikált dresszét; csodás ünnepi ajándék volt. A válogatott meccseire rendszeresen járok, s amikor tehetem, az egyetemi barátaimmal külföldre is elkísérjük a nemzeti csapatot. Olyan szerencsés vagyok, hogy noha természetesen üres lelátók előtt, de egyszer kipróbálhattam a Puskás Aréna gyepét is, futballozhattam a nemzeti arénában. Három gól jött abból a meccsből, az egyik szép is volt, úgyhogy nem panaszkodom.

– A Puskás Aréna évek óta rendre megtelik a válogatott fellépéseire. Nem volt ez másképp a legutóbbi vb-selejtezőn sem, amely nagy csalódást okozott, hiszen a pótselejtezőről is lemaradtunk. Az írek elleni dublini 2–2-es döntetlen után, az Aviva Stadion lelátóján üldögélve gondolta volna, hogy 2026-ban nélkülünk rendezik meg a labdarúgó-világbajnokságot?
– Igenis jó csapatunk volt, jó játékosokkal. Az íreknél mindkét meccsen nyilvánvalóan jobbak voltunk, de a futballban nem a játéktudás az egyetlen perdöntő tényező. Nem tagadom, az egész selejtezősorozatban zavart, hogy amikor úgy tűnt, zsebben van a kedvező eredmény, visszahúzódtunk a saját térfelünkre, átadtuk az ellenfélnek a terepet, a kezdeményezést. Ismerem persze a szabályt, hogy a kevésbé jó csapatok alapvetően a stabilitásra alapozhatnak, egyet is értek vele, Rossi mester jó munkát végez, csakhogy a magyar futballkultúrának a huszáros, bravúros támadás áll igazán jól – ilyen szép emlékek kötődnek az angolok, a franciák, a németek vagy éppen a portugálok elleni remek játékhoz.

– Önnek melyik meccs adta ez idáig a legnagyobb futballélményt?
– A barátaimmal ott voltunk 2016-ban Bordeaux-ban, amikor negyvennégy évnyi szünet után játszhattunk újra Európa-bajnokságon, és a nyitó találkozón 2–0-ra megvertük az elbizakodott osztrákokat. Sok-sok ezer magyarral együtt életünkben először élhettük át azt a csodát, amit egy világversenyen való részvétel jelent. Nekem a mai napig ez a meccs jelenti az első számú futballélményt!

– Európa-bajnoki csoportmeccseket azóta már mi is rendeztünk, idén pedig a BL-döntőt is kipipálhatjuk majd. Mit kamatozhat a magyar sportnak egy-egy ilyen esemény?
– Én voltam az egyik kitalálója és népszerűsítője annak a konnektivitásalapú nemzetstratégiának, amelynek lényege, hogy Magyarországot tegyük egy régiós kulcsállammá, egy izgalmas találkozási ponttá politikai, gazdasági, technológiai és kulturális értelemben egyaránt. Ebben a stratégiában a sport és a kiemelt nemzetközi sportesemények kitüntetett helyet kapnak. Az utóbbi tíz évben a Magyarország-márka rendkívül sokat erősödött a sportnak köszönhetően, s ez kisugárzik a sporton kívüli világra is. A BL újabb fontos mérföldkő, de minden évben szükség van újabb és újabb lépésekre, amelyekkel megmutatjuk a világnak, milyen fantasztikus hely a mi országunk.

– Látványos kitörési pont lehetne akár az olimpiarendezés is, már ha sikerül egyszer majd e témában konszenzust teremteni idehaza. Sikerülhet?
– Remélem. Csak ki kell várni, amíg a helyzet minden értelemben megérik arra, hogy házigazdák lehessünk. Jó lenne még megélni azt a napot, amikor Budapesten fellobban az olimpiai láng…

– Az ötkarikás helyszíneket 2032-ig kijelölte a NOB. Mit tippel, mi lesz előbb: olimpiarendezés Budapesten vagy a labdarúgó-válogatott 1986 utáni első sikeres világbajnoki kvalifikációja?
– Léteznek sürgető feladatok, és vannak hosszú távú projektek. A világbajnoki kijutás a sürgető kategóriába tartozik, a 2030-as tornán ott kell lennünk!

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. január 24-i lapszámában jelent meg.)

 

Legfrissebb hírek

„Az orrcimpátok is egyfelé álljon!” – interjú Regőczy Krisztinával és Sallay Andrással

Képes Sport
23 órája

Rio 2016: újabb hét sportoló bukott meg a doppingtesztek folytatódó újraelemzésekor

Egyéb egyéni
2026.01.24. 15:03

A húsz év alatti orosz és fehérorosz súlyemelők használhatják hazájuk zászlaját nemzetközi versenyeken

Egyéb egyéni
2026.01.24. 14:08

„Szeretem a hátamra venni a csapatot” – interjú Skribek Alennel

Képes Sport
2026.01.24. 13:38

KS-ajánló: az 1962-es vb chilei könyve – az újra megtalált könyvkincs

Képes Sport
2026.01.23. 13:50

Az első 100-szorosok, 1. rész: góllal jubilált és búcsúzott az Aranycsapat csillaga, Bozsik József

Képes Sport
2026.01.23. 10:50

Saját kaliforniai hajópark segíti a magyar kajakosok és kenusok olimpiai felkészülését

Kajak-kenu
2026.01.22. 16:30

A csúcson hagyta abba – Simon Yates-portré

Képes Sport
2026.01.21. 21:25
Ezek is érdekelhetik