Szupernek fogalma sincs, merre tovább

– Az imént hívtam az ügynökét, ám a géphang azt közölte, hogy Bjarne Madsen szabadságon van. Csak nem talált csapatot önnek, hogy már vakációzik?
– Semmi sem történt.

– Beszélt egyáltalán az ügynökével mostanában?
– Mostanában? Egy hete igen, de az égvilágon semmi érdekeset nem mondott. Én pedig már nem is csodálkozom az ilyesmin, annyira rossz az általános helyzet.

– Elkedvetlenít...
– Egyelőre fogalmam sincs, hogy merre tovább. Bjarne és a másik ügynököm is folyamatosan tárgyal négy-öt csapattal, de egyelőre semmi konkrétum. Nem is élem bele magam, hogy sikerrel járnak: ha bejön valami, bejön, ha nem, nem. Nem vagyok már tizenhét-tizennyolc éves, nem akarok nagy kompromisszumokat kötni. Ha akarnék, már elmehettem volna egy-két helyre, alacsonyabb osztályú klubokhoz, a német másodosztály második felébe, de nem akarok. Bizonyos szintig természetesen hajlandó vagyok a kompromisszumra, de azon túl nem.

– Akkor hogyan tovább?
– Valami úgyis lesz. Amikor fiatalabb voltam, aggódtam ilyenkor, de mivel jelenleg nem tudom a helyzetet befolyásolni, nem pánikolok. Az, hogy nincs ráhatásom az ügyre, jó is és rossz is. Jó, mert nincs lelkiismeret-furdalásom, és rossz, hiszen ilyenkor az ember sorsa mások kezében van. Manapság nem számít, hogy milyen szezonod volt, hogy milyen voltál egy éve, két éve, három éve; ez maximum a második-harmadik tényező a sorban. Az ismeretség a fontos, hogy ki kinek a csókosa, aztán a pénz, hogy lehetőleg minél kevesebbet kelljen költeni rád, végül a tudás. Ugyanaz megy a profiknál a sportban, mint a civil életben vagy más területen. A zenében is az számít, hogy a menedzsered kit ismer, aztán jön az ő érdeke, és neked fogalmad sincs, hogy valójában mi történik a háttérben.

A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.