Az iroda tele sporthoz kötődő emlékekkel, fényképekkel, kupákkal, könyvekkel, az ember egy pillanatra el is felejti, hogy amúgy "civil" munkahelyen van. "Aki belép, azonnal láthatja, érezheti a sport iránti elkötelezettségemet" - mondja Studniczky Ferenc, midőn észreveszi, hogy megakad a szemen a vitrinen.
Persze aki egy kicsit is ismeri, a látványon egy pillanatig sem csodálkozik, legfeljebb magában megállapítja, hogy lám, az OTP nyugdíjpénztárának Mérleg utcai épületét is sikerült "megfertőzni". Mert amúgy ott vagyunk, de mihelyst leülünk, és elkezdünk beszélgetni, a helyszín már lényegtelenné válik: a hoki a téma, s erről bárhol, bármikor van mondanivalója Studniczky Ferencnek, a magyar jégkorongsport jelenlegi első számú emberének.Volt egy töréspont az elnökségen belül
- Kisimultabbnak tűnnek az arcvonásai, mint akárcsak néhány héttel ezelőtt…
- Hosszú volt a hokiidény, sok munkával járt.
- De a pletykák szerint nem csak ezért volt gondterhelt az utóbbi időben. Jól tudom?
- Nocsak? Milyen pletykákról beszél?
- Arról, hogy a szövetségen belül komoly támadások érték, meg arról, hogy emiatt még a lemondás is megfordult a fejében.
- Hát igen… Nem tagadom, jók az információi.
- Igazán nem ünneprontásként, de kezdjük ezzel. Mi okozta a feszültségeket?
- Hadd szaladjak vissza két évet az időben. Amikor az új elnökséggel belekezdtünk a munkába, a korábbiaktól merőben eltérő stílusú irányítást hirdettünk meg. Azt mondtuk, a jégkorongszövetséget úgy tekintjük, mint egy jól menő céget, s a két alelnökkel közösen létrehoztunk egy menedzsmentet, amely alapvetően hosszú távon gondolkozva hozta meg döntéseit. Az volt a célunk, hogy a sportágat ismertebbé tegyük, felfuttassuk, márpedig ez befektetés nélkül nem megy, ám a jelek szerint ezt nem mindenki értette, illetve érti meg.
- Tehát, ha jól értem, a belső támadásoknak pénzügyi okai voltak?
- Igen. A tavalyi mérlegünk tizenötmilliós hiányt mutat, amit nemrégiben a közgyűlés ugyan elfogadott, de kénytelenek voltunk meghozni néhány szigorító intézkedést, amelynek eredményeként ez év végéig remélhetőleg eltűnik a hiány, jövő nyárra pedig pozitívvá válhat a gazdálkodásunk.
- Azaz végül is minden rendben?
- Mondhatni igen, bár tényleg volt egy töréspont az elnökségen belül. Egy jól működő cégnél is akadnak gazdaságilag stabilabb és kevésbé stabil időszakok, miért lenne ez a sportban, egy szövetségnél másként? Arról nem is beszélve, hogy azoknak a nagy befektetéseknek, amelyek az átmeneti hiányt okozták, rendkívül komoly hozadékuk van, s ez a sportág egészét érinti. Gondoljon csak bele: még a napokban is láttam azt a televíziós reklámot, amelynek magyar jégkorongozók a főszereplői, pedig már június végét írjuk. Korábban az évnek ebben a szakaszában szinte senkinek sem jutott eszébe a hoki. De mondhatnám azt is, hogy az a sok sztárcsapat, amely megfordult Magyarországon, a jégkorongra irányította a figyelmet, divattá vált hokimeccsre járni, a televízióban sohasem volt annyi közvetítés, mint idén, az írott sajtó is sokkal kiemeltebben foglalkozik velünk, mint korábban, s most már nem balhékkal, hanem a pozitív hírekkel szolgálunk. Ezek tények. Ahhoz, hogy mindezt elérjük, olyan befektetésre volt szükség, amely csak hoszszabb távon térül meg.
- Ezek szerint nem volt igazuk a bírálóknak? Vagy mégiscsak volt olyan döntése, amelyet utólag már elhibázottnak tart?
- Volt, persze hogy volt. Lehet, hogy egy-egy nagyobb tornán túlságosan sokat költöttünk például a VIP-ellátásra. Lehet. De magyarázatként hozzátenném azonnal, hogy véleményem szerint ez a pénz sem ment kárba, hosszabb távon a kapcsolatok is kifizetődnek. Aztán sok pénzt költöttünk a szakmai képzésre, s ez a ráfordítás talán nem hozott annyi értéket, mint szerettük volna, ezért - bár nem tartottam felesleges kiadásnak - a korábban létrehozott szakfelügyelői rendszert megszüntetjük.
- Sok kritika érte még a "dunaújvárosi ügy" kapcsán, amikor az újvárosiak bizonyos feltételekhez kötötték, hogy játékosaik szerepelhessenek a válogatottban. Most, néhány hónap elteltével miként értékeli az akkor kialakult helyzetet?
- Nem tagadom, ott voltak elhibázott döntéseink, de azóta nyugvópontra került az ügy. Azt megértem, hogy egy klub a saját érdekeit tartja szem előtt, de az ilyen kérdéseket jobb előre tisztázni. Mivel nem szeretnénk még egyszer ugyanebbe a hibába esni, ezért az idény előtt leülünk minden érintettel, és megbeszéljük a válogatott szereplés feltételeit. ---- A ---- -