Az Ördögök ördögi táncot járnak a jégen

Lehet, hogy a kosarasok vagy a kézilabdások a fejüket csóválják, de ki merjük jelenteni: kevés népszerűbb csapat van Fehérvárott a hokisok társulatánál. Alba Volán-FeVita. Így hívják az együttest, amelynek rendre több ezren szurkolnak a jégcsarnokban, s amely nemcsak idehaza, hanem nemzetközi szinten is eredményeket ér el. Minek köszönhető ez? Lássuk, hogyan vélekedik erről idősebb Ocskay Gábor szakosztály-igazgató, aki él-hal a sportágért, aki nap mint nap azért dolgozik, hogy a városban minőségi hoki szórakoztassa a nagyérdeműt: "Ez csapatmunka, igazi csapatmunka! Mindenkinek megvan a szakosztályban a feladata, sokan segítik a munkát, a szponzorok nélkül, mondanom sem kell, nem léteznénk, a játékosok évről évre már-már erőn felül teljesítenek, és fontos megemlíteni a szurkolóinkat, akiknek a szeretete rengeteget számít."

Az úgynevezett kötelező, mindazonáltal "Csicsót" hallva egyértelműen őszintének nevezhető kör után nézzük, minek köszönhető, hogy a csúcsok csúcsán van az alakulat, hogy az elmúlt öt esztendőben négyszer nyert bajnokságot, hogy állandó szereplője az Interliga éremcsatáinak, hogy Magyar Kupát nyert, hogy a Kontinentális Kupa négyes döntőjét nemcsak megrendezte, hanem ott a Milano Viperst megelőzve a harmadik helyen végzett. Szóval mi lehet a szakosztály, a fehérvári ördögök titka?

"Kilencvenhétben hosszú távú munka vette kezdetét. A Volán vezérigazgatójával, Tóth Istvánnal közösen új stratégiát dolgoztunk ki, amely nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi poronodot is megcélozta. A kilencvenes évek eleje nem volt csalódásoktól mentes, bajnoki döntőket veszítettünk, elkezdtük tehát az új csapat kialakítását. A nagy lökést a kilencvenkilences diadal adta meg. Sohasem felejtem el azt a napot.
Székesfehérvár addig egyszer, nyolcvanegyben ünnepelt bajnoki aranyérmet, nem vitás, ki voltak éhezve a városban a sportszeretők az újabb sikerre. A megyei rivális ellen fergeteges, fantasztikus hangulatú finálékat játszottunk, amelynek a végén hatalmas fieszta vette kezdetét. Azt hiszem, ennek a sikernek a visszhangja indított el bennünket azon a pályán, amely ugyan nem volt bukkanóktól mentes, mindazonáltal csakis előre vezetett."

Három esztendő alatt befedték a pályát ("Hetvenhétben épült, nem mai darab, de mi szeretjük. Öt éve a város segítségével mi üzemeltetjük, mindig van rajta mit szépíteni, a lehetőségekhez képest igyekszünk a nézőket maximálisan kiszolgálni" - így a szakosztály-igazgató), végre nemzetközi, rangos meccseket rendeztek ("A támogatóink miatt rendkívül fontos volt ez, az általunk szajkózott Interliga-indulás nemcsak nekünk, hanem a magyar hokinak is sokat segített"), Dunaújvárossal együtt divízió-1-es világbajnokságnak adott otthont a létesítmény, a mögöttünk hagyott szezonban pedig már az említett Kontinentális Kupa fináléját is az Alba rendezhette meg. Igen ám, de hogyan tovább? A szűk keresztmetszet ellenére van ennél is feljebb?

"Ugyanezt a kérdést tettük fel magunkban - árulja el idősebb Ocskay Gábor. - Amíg megteremthető a háttér, amíg látnak bennünk fantáziát, amíg a közönség igényli, addig, ha centikkel is, de megpróbálunk még előbbre jutni. Büszkék vagyunk volt és jelenlegi edzőinkre, a jól működő utánpótlás-nevelésre, a fiatal tehetségeinkre, akik közül egyre többet próbálunk idővel beépíteni a felnőttcsapatba."

Ötven-hatvan kisebb és nagyobb szponzora van a csapatnak, egy város áll mögötte, lelkes emberek irányítják, nem vitás, példát állítanak a többi hokiszakosztály elé. Tegyük hozzá, reményeink szerint, ragadós példát.