Vb 2022: a történelmi rekord is mutatja – ez a legerősebb japán válogatott

Ragyogás japán módra: a „kék szamurájok” nemcsak az öltözőt hagyták tisztán maguk után, az E-csoport két korábbi világbajnokával fel is törölték a padlót.

Úgy ám, Morijaszu Hadzsime csapata előbb Németországot, majd Spanyolországot is legyőzte 2–1-re, így még az is belefért, hogy Costa Ricától 1–0-ra kikapjon. Nem csoda, hogy a csapatot egykoron 35 mérkőzésen játékosként, négy éve szövetségi kapitányként szolgáló 54 éves edző ma már arról beszél, hogy rekordot dönthet csapata. Itt jegyezzük meg, az már a csúcsdöntés kategóriájába tartozna, ha Japán eljutna a negyeddöntőig – eddig háromszor lépett tovább a csoportból, hogy aztán 2002-ben, 2010-ben és 2018-ban is elvérezzen a nyolcaddöntőben.

Hogy a spanyolok ellen alig 18 százalékban volt a labda Doan Ricunál és társainál, senkit sem érdekelt a győztesek közül, ahogyan az sem, hogy ilyen kevés labdabirtoklással még egy válogatott sem volt képes meccset nyerni a vb-történelemben. A lényeget Morijaszu Hadzsime fogalmazta meg:  „A játékosok új dimenzióba helyezték, hogyan kell küzdeni világszínvonalon.”

Azt nem tudjuk, hogy az amennyire szimpatikus, annyira szerény, magának a legnagyobb öröm közepette is csak egy halvány mosolyt megengedő szövetségi kapitány hisz-e a sorsban, de annyi bizonyos, hogy ami 29 évvel ezelőtt történt vele, most végleg lezárhatja. Ráadásul a „tett” helyszínén. Morijaszu Hadzsime ugyanis tagja volt annak a japán válogatottnak, amely 1993. október 28-án 2–2-re végzett Irakkal – a kisebbik baj volt az, hogy az ellenfél a 91. percben egyenlített, a nagyobbik, hogy a Dohában lejátszott világbajnoki selejtezőn elért döntetlen miatt Japán rosszabb gólkülönbsége miatt akkor még lemaradt története első vb-részvételéről.

A történeti hűség kedvéért tegyük hozzá, hogy az 1994-es tornát így még nélküle rendezték meg, azóta viszont mindegyiken tiszteletét tette. Katarba a válogatottat a legutóbbi, oroszországi vébé után átvevő Morijaszu Hadzsime vezetésével érkeztek a japánok – a kapitány szívéről hatalmas kő gördülhetett le a spanyolok legyőzése után. Ja igen, a históriáskönyvekbe kívánkozó diadal színhelye Doha volt.

„Egy perccel a vége előtt eszembe jutott a csaknem harminc esztendővel ezelőtti »dohai tragédia«      – vallott Morijaszu mester a mainichi.jp oldalon. –  A következő pillanatban viszont azt láttam, hogy a játékosaim elképesztő szenvedéllyel harcolnak a labdáért, és nyomban tudatosult bennem, hogy ami hajdanán megesett, már elmúlt, ez új világ, új futball. S éreztem azt is, hogy ezúttal nem kapunk gólt a végén.”

A hazájában már eddig is legendának számító, de a 125. válogatottságával végképp azzá váló Josida Maja nem tagadta, hogy a lefújást követően csak kereste a szavakat – idővel szerencsére megtalálta.

„Ezért nem lehet visszavonulni a válogatottól!  – jelentette ki a 34 esztendős »veterán«. –   Korábban sohasem éreztem azt, amit ezekben a napokban. Az elejétől fogva hittünk a továbbjutásban, folyton mondogattuk egymásnak, hogy nem mehetünk haza a csoportkör után. A németek és a spanyolok ellen is hátrányban voltunk a szünetben, de mindkét meccset megfordítottuk, még úgy is, hogy mindkét második félidő pokoli hosszúnak tűnt, azt hittem, sosem ér véget...”

A másik régi bútordarab, a negyedik világbajnokságán szereplő Nagatomo Juto bízik benne, hogy a torna nem a nyolcaddöntővel fejeződik be nekik.

„Már két nappal a spanyolok elleni mérkőzés előtt éreztem, hogy nyerünk  – árulta el a 15. vb-meccsére készülő 36 esztendős hátvéd. – Amit eddig elértünk a csapattal, a stábbal és a mögöttünk álló drukkerekkel, arra csak azt tudom mondani: bravó! Két nyolcaddöntőt már elvesztettem, rettentő frusztráló volt, még egyszer nem akarom átélni! Hiszem, hogy győzünk, egyebek mellett azért, mert ez minden idők legerősebb japán válogatottja!”

Csak a horvátok bele ne piszkítsanak az idilli képbe...