Csillag Péter (Katar)
2022.12.03 07:15 Frissítve: 2022.12.04 13:57

Magyar szaxofonos hozza lázba a szurkolókat a katari stadionok oldalában

A tizennégy éve Katarban élő Marschall Tamás a világbajnoki stadionok mellett lép fel mérkőzésnapokon, itteni tapasztalatai alapján arra is tudja a magyarázatot, miért sétálnak ki a lelátóról játék közben a helybeli szurkolók. 

A katari szervezők törekednek rá, hogy a szurkolók a stadionon kívül is jó hangulatba kerüljenek – Marschall Tamás a szaxofonjával szokta felderíteni a drukkereket, a magyar zenész a közel keleti dallamok mellett többek között a korábbi világbajnokságok dalait is rendszeresen eljátssza

Tűzről pattant brazil szurkolólányok ropják a Ricky Martin-féle Livin' la Vida Locára, a háttérben az Ahmed bin Ali Stadion fényei világítanak, a parkoló aszfaltján Marschall Tamás fújja szaxofonján a latinos dallamot. A tizennégy éve Katarban élő magyar zenész a világbajnokság fontos mellékszereplője: a torna idején az a feladata, hogy a mérkőzések előtt és után a kijelölt alkalmi fellépőhelyén – a stadion oldalában, a meccshelyszínhez közeli metróállomáson, a hömpölygő tömeg útvonala mentén – szórakoztassa az eseményekre hangoló vagy éppen a történtek lázában égő szurkolókat. A hangulati rásegítés nem spontán jellegű, a katari szervezők a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel (FIFA) egyetértésben tudatosan gondoskodnak az efféle kísérő produkciókról, minikoncertekről, táncbemutatókról, látványosságokról. A műfaji repertoár igen széles, magam láttam már ősi beduin táncot lejtő, törzsi öltözéket viselő táncosokat vagy nemzetközi rockslágereket játszó gitárost éppúgy, mint – a Qatt! című személyes fotórovatban már bemutatott – homlokán gördeszkával egyensúlyozó zsonglőrt. Most pedig figyelem az alapító tagként korábban tizennégy évig a Katari Filharmonikus Zenekar kötelékében muzsikáló magyar szaxofonost, akinek szólóelőadása időről időre megállásra, szelfizésre, kamerázásra vagy rövid táncra sarkallja a stadionból kiáramló sokaságot.

És bujkál bennem a kisördög, nem hagy nyugodni a kérdés: lehet-e szabadon számot kérni? Mondjuk, Rasmus Wold norvég előadó Never Mind the Slavery (Ne törődj a rabszolgasággal) című, a katari világbajnokságnak szentelt forradalmi ellendalát?

„Miután megkeresett a katari szervezőbizottság, elküldtem a portfóliómat a repertoárral együtt, megnézték, leokézták – szól a diplomatikus felelet két szám között, a levegővételnyi szünetben. – Európai fellépőként, a nemzetközi mezőny képviselőjeként a közel-keleti hagyományos dallamok mellett a korábbi világbajnokságok hivatalos dalait, hozzájuk kapcsolódó slágereket játszom. A legfőbb szervezőtestület kilencven százalékban külföldről toborzott előadókat, én helyi erőként azok közé tartozom, akiket akár az utolsó pillanatban is lehet mozgósítani. Ami azt is jelenti, hogy nekem kell beugrani, ha valamelyik helyszínen hirtelen pluszműsorra van szükség.”

Hogy milyen lelkesedéssel fogadja a lendületes szaxofonszólókat a szórakoztatott tömeg, azt látom, tapasztalom. De vajon milyen a szaxofon másik oldalán állni? Mit érzékel a világbajnoki forgatagból a felkért szórakoztató?

„Hatalmas élmény  – foglalja össze velősen Marschall Tamás. – Nem tudom kizárólag zenészként figyelni az eseményeket, hanem futballszeretőként, futballszurkolóként is gyűjtöm a benyomásokat. Hogy aktív részese lehetek a történéseknek, és én magam is hozzájárulhatok a jó hangulat megteremtéséhez, hab a tortán. Ki kell ismerni, mikor, mivel, hogyan tudok a leginkább a drukkerek kedvére tenni. A metróállomásoknál általában néhány perc különbséggel, hullámokban érkezik a tömeg, ezekre a sűrűbb pillanatokra pedig fel lehet készülni. Sokszor már messziről, a mozgólépcsőn bekapcsolódnak, énekelni kezdenek, ha meghallják a dél-afrikai világbajnokság dalát, a Wavin' Flaget vagy a mostani tornára írt Hayya Hayyát.”



Még egy-két dal, elvonulnak lassan az utolsó szurkolói társaságok is, már csak néhány túlórázó tévelyeg a stadion irányából a metróállomás felé. A lelátók népe láthatólag igen vegyes, az aktuális mérkőzésen pályán lévő két csapat tábora az esetek többségében csak egy-egy színsűrűsödésként mutatkozik a tribünön, egyébként zászlók, sálak, mezek kavalkádja jellemzi a képet. Katari jelvényekkel, kiegészítőkkel feltűnően kevés embert látni, és ezzel összefüggésben muszáj megállapítani: ezen a tornán a rendező ország válogatottjának búcsúja – a korábbi vb-k gyakorlatával ellentétben – semmilyen változást sem jelentett a közhangulatban.

„Itt a vébérendezési jog 2010-es odaítélése óta mindenki fokozott izgalommal készült az eseményre, és a várakozás évről évre érezhetően fokozódott      – teszi el szaxofonját a munkájával mára végző zenész. –      Akiket én ismerek, Katarban élő magyarok, más külföldiek nagyon élvezik a helyzetet, és ugyanezt látom most a vébé eseményeitől lázba jött ázsiai, afrikai vendégmunkásokon is. Egyedülálló élmény ez a dohaiaknak. Szinte hihetetlen, hogy itt van tőlünk karnyújtásnyira a futballvilág, csak ki kell lépni az ajtón, és megcsapja az embert a világbajnokság különleges hangulata. Ha a parti sétányon, a szurkolói övezetben jár vagy a metrón utazik, megtapasztalhatja, a vébé most mindenütt jelen van. Hogy kiesett Katar? Mivel a katari lakosságnak tudvalevőleg a kilencven százaléka külföldi, ez a fordulat máshogy csapódott le itt, mint a korábbi rendezőknél – itt tízből nem tíz ember szomorú, csak egy. Ráadásul a tehetős katari állampolgároknak amúgy is igencsak különböznek a kulturális szokásaik az Európában megszokottól, ezt zenészként számos alkalommal volt módon megtapasztalni. Errefelé egyáltalán nem furcsa, hogy valaki késve érkezik egy futballmérkőzésre, netán a lefújás előtt kisétál, ugyanez előfordul egy komolyzenei koncerten vagy egy mozielőadáson is. Habzsolják az élményeket, annyit fogyasztanak belőlük, amennyi jólesik, aztán ha megunják, kimennek, továbbállnak.”

A kényelmes hozzáállás némi magyarázattal szolgál arra is, miként fordulhat elő, hogy bár papíron – az eladott jegyek számát nézve – gyakorlatilag telt házas a világbajnokság, a valóságban számos üres széket látni a tribünökön, és a foghíjak többnyire a legdrágább páholyokban jelentkeznek. A jelenség hátterében az állhat, hogy bár az ülésnek van gazdája, a jegytulajdonosnak valamiért nem volt kedve elmenni a stadionba, vagy ha ott is van, a mérkőzés közben a belső VIP-termek valamelyikében tölti az időt, társalog, falatozik.

Egy ekkora eseményen nagyon fontos a körítés, hogy mindenki vb-hangulatba kerüljön, ezért a szurkolói zónák rendkívül népszerűek Katarban is (Fotó: Getty Images)

Tavalyi, S. Tóth János kollégánknak adott interjújában kitért Marschall Tamás egy másik rendkívüli katari jelenségre is: a fizetett szurkolók intézményére. A helyi klubmérkőzéseken általánosan jellemző, hogy a televíziós közvetítést maroknyi hangos tábor teszi fogyaszthatóvá az egyébként többnyire üresen kongó stadionban. És ahogy hallani lehet, a különös újítást a katari válogatott vb-találkozóin is alkalmazták, a nyitó mérkőzésen magam is megcsodáltam a katonás rendben szurkoló szektor viselkedését.

„Szerintem a vébémérkőzések atmoszférája ilyen segítség nélkül is élvezetes lett volna   –
állítja a katari viszonyok jó ismerője. – Európaiként nekem is furcsa volt ez a gyakorlat, de amióta Katarban élek, a helyi társadalmi összetétel sajátosságai miatt kicsit átértékelődött a szememben. Ha az itt élő ázsiai munkavállalók, akik amúgy is örömmel részt vesznek ilyesmiben, az életvitelük szempontjából szükséges extra bevételhez juthatnak a drukkolással, a legkisebb mértékben sem sajnálom tőlük. Ami az érzelmi részt illeti, meglepő talán, hogy nem a saját nemzeti csapatukhoz húznak, de ha jobban belegondolunk, klubok szintjén Magyarországon is tapasztalni hasonlót. Magyarok sokszor nem magyar egyesületnek, hanem a Real Madridnak, a Manchester Unitednek vagy a Juventusnak drukkolnak.”

Esetleg a Bayern Münchennek, mint Marschall Tamás, a sváb felmenőkkel büszkélkedő, részben német kötődésű zenész, aki – szinte természetes – oszlopos tagja a katari Bayern München-szurkolói klubnak. Ilyen minőségében a 2020-as, ám a Covid miatt csak 2021 februárjában megrendezett klubvilágbajnokságon Dohában hivatalból is fújta a Bayern-nótákat, talán néhány lehelettel hozzájárulva a müncheniek aranyérméhez. Csütörtök óta azonban nehéz idők járnak itt a müncheni szimpatizánsokra, így Marschall Tamásra, aki a magyar válogatott távollétében a német csapathoz húzott, és az Al-Bajt Stadionban élte meg a Costa Rica 4–2-es legyőzésével együtt is bekövetkezett, fájdalmas búcsút.



„Nem látom annyira tragikusnak a helyzetet, ahogyan a nemzetközi sajtó leírta: bár kiesett, szerintem nem nyújtott rossz teljesítményt a német válogatott a világbajnokságon – szól a vállaltan elfogult értékelés. –      Én a közép-amerikai táborba kaptam jegyet, de a lelátón főleg arabok voltak körülöttem, akik érzékelhetően a németek ellen szurkoltak. Viselkedésük azért is volt elgondolkodtató, mert nem hiszem, hogy a Costa Rica iránti lelkesedés vezérelte őket, ebben tényleg németellenesség tükröződött. És talán közrejátszott az is, ahogyan a német és a nyugati média kezelte a katari világbajnokságot az elmúlt években. Hogy én miként éreztem magam a lefújás után? Volt már ennél önfeledtebb estém is...”     s...” 

A bécsi filharmonikusoktól nem szégyen kikapni
Joris Laenen belga trombitás a vb-megnyitó műsorában is közreműködött zenekarával, Liszt Ferencet zseninek tartja, az idei torna megítélésével kapcsolatban pedig a copypaste-
újságírás gyakorlatát tapasztalja.


Joris Laenen is azt vallja, a futball képes összehozni az embereket – na meg a zene is (A fotó forrása: Joris Laenen)
A 2008-BAN ÉLETRE HÍVOTT Katari Filharmonikus Zenekar százegy alapító tagja közül tizenhat magyar volt. A Covid-járvány időszakában költséghatékonysági okból csökkentették a létszámot, a magyarok köre a felére szűkült, ma már – a nagy cikkünkben bemutatott, világbajnoki stadionok oldalában szaxofonozó – Marschall Tamás is szólózenészként és zenetanárként dolgozik. A zenekar ma is aktív alapítói között találjuk Joris Laenen trombitást, aki a Goals című, a katari futball hátországára összpontosító dohai kiállítás egyik közreműködőjeként, szereplőjeként szívesen osztotta meg tapasztalatait a Nemzeti Sporttal.

„Hogy a magyarok kezdetektől ilyen jelentős szerepet töltöttek be a zenekar életében, nekem a gazdag magyar zenei hagyományok miatt természetes volt      – mondta a belga zenész.      – Noha trombitás vagyok, a zeneiskolában zongorázni is tanultam, a magyar zeneszerzők közül Liszt Ferenc állt hozzám a legközelebb. Lenyűgöző, igazi zseni volt.”

A Katarban élő férfi elmondta, sok hasonlóságot lát a futballban és a zenében. Jellemzően egyiket sem azért kezdi az ember, hogy karriert építsen, hanem szenvedélyből és örömből, megélhetést csak később jelenthet a leginkább elhivatottaknak. Ugyan a kibontakozás mindkét területen fényes sikerrel kecsegtet – lásd a hatalmas vb-stadionokban pályára lépő labdarúgók vagy a zsúfolásig telt Royal Albert Hallban zenélő filharmonikusok példáját –, a látványos végeredményhez rengeteg munka, kitartás, gyakorlás és fegyelem szükséges, nem beszélve a mindkét körben elengedhetetlen csapatszellemről. Amit viszont talán nem is gondolnánk: bár futballistát ritkán látunk kezében hegedűvel, a zenészek jelentős része nem jön zavarba, ha leteszik elé a labdát.

„Sajnos a Covid-korlátozások miatt régóta nem játszottunk együtt, de a Katari Filharmonikus Zenekarnak korábban működött amatőr futballcsapata is      – említette Joris Laenen.      – Volt egy emlékezetes meccsünk a bécsi filharmonikusokkal, sajnos az ő csapatuk nagyon erős, csúnyán kikaptunk. Az az előnye, ha komolyzenei előadók játszanak egymással futballmérkőzést, hogy ilyenkor nem kell figyelmeztetnünk az ellenfelet az óvatosságra. Mindannyian tudjuk, hogy a másik játékosnak is szüksége van az ujjára a trombitáláshoz vagy a zongorázáshoz a következő koncerten, jobban vigyázunk hát a másikra.”

A belga zenész a helyi filharmonikusokkal együtt részt vett a katari világbajnokság megnyitó show-műsorában, még ha nem is személyesen. A Morgan Freeman szereplésével előadott látványos produkcióba nehézkes lett volna élőben bevonni a soktagú zenekart, így az előzetesen egynapos munkával rögzített egyedi zenei műsort felvételről játszották le az Al-Bajt Stadionban. S hogy európai zenészként mi a véleménye a katari világbajnokság ellentmondásos értelmezéséről?

„A tornával Katar végre megmutathatja magát a világnak. Ismerem a kritikákat, tisztában vagyok a kifogásokkal. A bírálatra szükség is van, hiszen attól mozdul előre a világ. Igaz ez nemcsak Katar, hanem, mondjuk, Belgium esetében is, nem árt, ha egy ország elé időről időre tükröt tartanak. A negatív hangok egy része igaz, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világbajnokságra készülve Katar sokat javított az elmúlt években a vendégmunkások helyzetén és körülményein. Itt is arról van szó azonban, hogy más egy témáról az újságban olvasni és megint más a jelenséget élőben, a helyszínen, a hétköznapokban tapasztalni. Sokszor azt érzékeltem, hogy működött a »copypaste-újságírás«, vagyis egy-egy meghökkentő információt sokan kontroll nélkül átvettek, még akkor is, ha időközben az adat tévesnek bizonyult. Gondolok itt például a Guardian sokat hivatkozott cikkére a katari vébé-előkészületek idején meghalt vendégmunkások számával kapcsolatban. Aki idejön, megtapasztalhatja, hogy Katarban az emberek nyitottak, vendégszeretőek, nem érdemes az előítéletekre hagyatkozni. A világbajnokság pedig minden másnál erősebben bizonyítja, hogy a futball valóban képes összehozni az embereket, segít a különbözőségeink helyett erre a lényeges hasonlóságra figyelni.”
A hely szelleme – arab bölcsesség
Aki fecseg neked, fecseg rólad is. 
Qatt


Ha katari gyerek lennék, biztos, hogy efféle fából készített, dohai tengerparton árusított, gyönyörű facsóna­kért könyörögnék az apukámnak. Csak az a kérdés, lennék-e katari gyerek... 

Nagyobb méretért katt a képre!

2023.01.05 21:56:56

Foci vb 2022 nemzetisport.hu

NS-VÉLEMÉNY. Nehéz összehasonlítani a 2022-es vb-aranyérmes argentin válogatottat az évtizedekkel ezelőtti csapatokkal.

2023.01.04 21:38:36

Foci vb 2022 nemzetisport.hu

NS-VÉLEMÉNY. A gazdasági érdekek mindig legyőzik a szakmai indokokat.

2022.12.31 00:19:21

Foci vb 2022 nemzetisport.hu

ALAPVONAL. LUCIFER Hiú törekvés! Mert egyént sosem / Hozandsz érvényre a kor ellenében: / A kor folyam, mely visz vagy elmerít, / Úszója, nem vezére az egyén. / Kiket nagyoknak mond a krónika, / Azok mind, kik meghallották, mi a kor dala.