C. Ronaldo önző volt, és önfejű, nyertek is a portugálok - elemzés

NEM DAJKÁLNI KELL, KAPURA TENNI

Ha most is a fundamentális adatok böngészésével kezdünk (ma sem tudtunk jobbat kitalálni), akkor érdekes összevetni rögtön a kapura lövések számát, amelyben sokkal jobbak a portugálok – ne feledjük, a hollandoknak a remény megmaradásához minimum két góllal kellett volna győzniük. Erre fel ezt a kategóriát 23:15-re nyerték meg Cristiano Ronaldóék úgy, hogy a labda viszont 59 százalékban volt az oranjénél. Ugyanazt a meddő mezőnyfölényt hozták tehát most is, mint eddig ezen az Eb-n a hollandok.

Érdemes visszaemlékezni a mérkőzés elejére, amikor vezetést szereztek a narancssárgák, de ez megzavarta őket, a harmadik negyedóra végére Rui Patrício, az ellen kapusa kivehetett volna pár „csúszót", annyira nem volt dolga. A passzok pontosságainak időbeli változása elképesztő a németalföldiek oldaláról, mintha csak a mérkőzés elejét és végét vették volna komolyan, a párharcok és a labdabirtoklási arány is magáért beszél: ha nem küzdesz meg a labdákért, vagy nem vagy elég gyors, hogy elcsípd azokat, csak szaladgálsz, mint... szóval, mint a hollandok a portugálok ellen.

MEGÁLLT A TUDOMÁNY

Talán nem tanulság nélküli, ha megnézzük, matematikai alapon a hollandok milyen ügyesen járatták a labdát a portugál 16-os körül, de éppen a középcsatár posztján voltak harmatosak – ami különösen megdöbbentő a Klaas-Jan Huntelaar, Robin van Persie csatárkettős pályán létének tükrében. Ha mellérendeljük a megnyert párharcokat mutató ábrát is, akkor kiderül, hogy sokszor összeakadtak azok a bizonyos fapapucsok, a két szélen és a 16-os homlokterében összesen 13 százalékos arányban hozták a párharcokat – ugyanitt a déliek 63 százalékos hatékonysággal dolgoztak... Még a portugálok Achilles-sarkának tartott jobbhátvédet, Joao Pereirát sem tudták megingatni Arjen Robbenék, nemhogy Fabio Coentraót.

GYENGÉLKEDŐ

Végigpörgetve az egyéni csaták összefoglaló lapját, megállapíthatjuk, hogy azért a portugálok sem voltak a csúcson, Pepe borzasztóan visszaesett, a Joao Moutinho, Miguel Veloso szűrőkettős pedig ismét csúnyán elvérzett. Azért az elmond egy-két dolgot Pepéékről, hogy a két legerőszakosabb ember Ronaldo és Nani volt válogatottjukból...

A hollandoknál is akadunk ócska teljesítményekre, Ron Vlaar ismét verhető volt, Reto Willemsnek még nagyon korai volt ez a teher, a legveszélyesebb hollandot, Rafael van der Vaartot is könnyen el lehetett búcsúztatni a játékszertől. Meglepő módon Robbenen és a tornát gyenge formában kezdő Gregory van Wielen lehetett leginkább nyakon csípni az igyekezetet.

A holland passzjátékot külön is elemezve rájövünk, hogy Bert van Marwijk mester azért olyan nagy hülyeséggel nem állt ki a sorsdöntő mérkőzésre, látható, hogy minden kósza labdát – sokszor a szűrő Nigel de Jongon keresztül – a két karmesterhez továbbítottak, akik közül Sneijder hosszú labdákkal igyekezett tolni a Robben-féle szárnyat. Van Persie is hátra-hátrajött a felezőhöz, gondoljuk, Pepe és a szűrők kicsalogatása végett, de ezt nem tudták érdemben kihasználni a narancssárgák (ez főként Huntelaar feladata lett volna).

Ha valaki arra kíváncsi, miért rúgott két gólt Ronaldo, javasoljuk, nézze meg, hogyan helyezkedett az első Eb-mérkőzésén, és hogyan most: akkor megbújt a középpályán, most csak leheletnyivel helyezkedett el hátrább, mint a középcsatár Hélder Postiga. A hollandok klasszikus 4–3–3-ja is szépen kirajzolódik, azzal a parányi megkötéssel, hogy Van Persie és Huntelaar szinte egymást tolta le a pályáról. A középpályáról...

Érdekes, hogy amíg korábban Ronaldo passzolt és segítette a többieket, nem ment neki. Most kitört rajta a „Robben-kór", és egyből hőssé vált. Ronaldo itt, ott, mindenütt: ez az érzése az embernek, ha megnézi a kép csapat lőlapját, a Real Madrid klasszisa ugyanis Rambóként tüzelt, a legfurcsább pozíciókból is. Messziről ugyan ő sem tudott kifogni a stabil Maarten Stekelenburgön, de négy, a kapu felületére tartó lövéséből elért két gólja önmagáért beszél. Mint ahogyan az is, hogy a többiek csak eggyel tüzeltek többször összesen a holland állásokra, mint CR. Egyébként a Ronaldo-centrikus portugál világképnek köszönhetően a 16-os két oldalától összesen kétszer próbálkoztak, az összes többi kísérlet középről jött.

Holland pedig szinte sehonnan: összesen négyszer találták el a kaput, és ebben benne van ugyebár a vezető találat és egy dörgő kapufa is. Sneijder és Van der Vaart élen járt a középtávoli lövésekben, de a tábláról fájóan hiányoznak a sikeres „csatárlövések". Huntelaar éppenséggel annyiszor tüzelt kapura, mint Joris Mathijsen vagy Vlaar, sőt előbbi még kapu(s)t is talált, vele ellentétben. Van Persie legalább próbálkozott, de ez minden, amit elmondhatunk róla.

Szokásos egyéni mustránk alkalmával most is a két motort, illetve egy-egy középcsatárt vetünk össze. Nos, a mérkőzés képe alapján talán Van der Vaart volt az egyetlen holland, kapusa mellett, aki emelt fővel vonulhatott az öltözőbe. Az első félidőben afféle visszavont irányítóként rengeteget futott, hosszú, és általában jó passzokat adott. Érdekes megfigyelni, hogy ezen a tornán milyen sok keresztpasszt láttunk, néha a karmesterek is 5-6 előrefelé szálló labdát adnak félidőnként, de a hollandra szavunk sem lehet ehhez képest, az alibipasszokat igyekezett hanyagolni. A második játékrészben kivonult a bal oldalra, és kivonult néha a mérkőzésből is, hat jó keresztlabdát, ha adott. Összességében így is 89 százalékos pontossággal passzolt, de párharcainak csak negyedét nyerte meg, és az egész mérkőzésen egyetlen cselezésre vállalkozott csupán.

Ronaldo csatárkodásáról és erőszakos stílusáról fentebb már szóltunk, bizony a portugálok számára a legjobbkor kapta össze magát. Érdekes, hogy mindössze 30 alkalommal passzolt, általában jól, és minden harmadik passzra jutott egy kapura lövés. Érdekes arány, hozzá képest a gólpasszt adó, de egyszer sem kapura lövő Robben maga volt az önzetlenség. Igaz, a csatárkodás tipikusan az a szakma, amelyhez hatalmas ego és nem kevés önzőség szükségeltetik, ebben a szakértők is egyetértenek. Öt csele mindegyike sikeres volt, mindössze kétszer szabálytalankodtak ellene, ami azért a holland védelem súlyos kritikája is, hiszen mennyivel okosabb lett volna jó messze a kaputól feldönteni őt. Ha a fenti passzadathoz hozzászámoljuk 15 eladott labdáját, akkor látjuk, miért is éppen ő korunk legjobban gyűlölt-imádott sztárja. Majd elfelejtettük: közben két góljával megmentette Portugáliát. Emlékeznek, hogyan mondta az öreg kínai császár a Mulanban: „...katonának adtad ki magad, megvesztetted az elöljáródat, szégyent hoztál a hadseregre, felgyújtottad a palotát, ééés... megmentetted nemzetünket!"

A két csatárt különösképpen nem elemezgetnénk, olvasóink is jókat fognak majd röhögni/sírni Huntelaar mutatóin, komoly összegekkel fogadnánk, hogy ha a fórumozók közül kiválasztottunk volna pár önként jelentkező fiatalt, mondjuk, a második félidőben ők is tudtak volna hatszor passzolni – a férfiak pedig még kapura lövéssel is előálltak volna talán. Tizenhat labdát adott, kettővel kevesebbet elszórt, egyszer veszélyeztette az ellen kapuját, és egyetlen cselezésre sem vállalkozott. Hollandia, Huntelaar, hamar haza.

A portugál Postigáról már több fórumozónk is megállapította, hogy micsoda potyautas, vagy ahogyan felénk mondják, néha az élére pattan a labda, és gól lesz belőle, de hetekre beosztja ezt is. Ezek természetesen jókora túlzások, mert ha jó napot fog ki, egyenesen válogatott szinten képes futballozni – máskor meg csak sziesztázik. Mutatói huntelaarosak, de hogy jókat is mondjunk róla: szépek a fogai, sűrű a haja, no és lőtt egy tényleg szép lesgólt. Arra azért kíváncsiak vagyunk, hogy milyen formában lehet Hugo Almeida, ha rendre Postiga játszik helyette?

De nehogy azt higgye a nyájas olvasó, hogy kifogtuk az éket: a portugoal.net, amely pedig bőkezűen osztályozott, Veloso 6-ost, Moutinho és Nani 8-ast kapott az oldaltól, az össznépi portugál népünnepély közepette is csak egy 5-öst szavazott meg Postigának. Angliában több a tisztelője, mert a SkySports meglepte őt egy 5.5-tel.