Az oroszlán is macska – Malonyai Péter jegyzete

Hiába harmadik számú sorozat a kontinensen, azért az Európa-konferencialigához is fel kell nőni. Remélem, a debreceniek megoldják a csütörtök estig hátralévő időben. Mert az nem megy, hogy (egyébként teljes joggal!) büszkék arra, Bécsben a Rapid ellen közelebb álltak a győzelemhez, az történt a pályán, amit akartak, kétszer is eltalálták a kapufát, most pedig arról beszél még az edző is, hogy az osztrák csapat az esélyesebb.

Miért lenne az? Volt már egy meccs, ott nem számított a várakozás, éppen a debreceniek miatt holt hamvába a bécsi remény – most pedig itthon, tizenvalahányezer néző előtt, jó hangulatban a továbbjutásért játszhatnak.

Én azt mondom, nincs mese, nyernie kell a Lokinak – és kész! Mikor, ha nem most?! Mert esetleges kudarc után mondhatják, hogy most már csak a bajnokságra koncentrálnak, arra, hogy megismételjék az elmúlt idény bronzérmes produkcióját, de ez rossz duma. Tessék mindenhol a legtöbbet nyújtani, ami persze nem olyan egyszerű, de nincs annál rosszabb, mint amikor egy társaság már akkor mentegetőzik, amikor még el sem kezdődött a csata.

Szigorú lennék? Nem hiszem. Inkább reális. Még azt sem fogadom el, hogy nyomás, teher lenne a Loki-futballistákon, mert persze azért erről is szót ejt majdnem mindenki a mérkőzés előtt. Ez a meccs leginkább lehetőség (jöjjön a Fiorentina…!), nálam még vizsga is, mert most bizonyíthatják be a debreceniek, hogy amit az elmúlt hónapokban elmondtak egymásról, a csapategységről, ahogy fényezték mesterüket, Szrdjan Blagojevicset, az szívből jött, nem illemből.

Tehát, gyerünk, fiúk – meg kell csinálni!

Ha a Debrecentől elvárom a továbbjutást, a Fradinál el sem tudom képzelni, hogy a múlt heti 6–1 után ne kerülne a zsákba az újabb győzelem. Végtelenül gyenge csapat a Hamrun Spartans, amennyire sokat nyújt Málta szigete a turistának, annyira keveset ez az együttes, még a nyári, futottak még kategóriába tartozó gárdákhoz képest is. Persze az Üllői úton is mondogatják a kötelezőt, ám kötelező csak egy van: a biztos győzelem! És természetesen nem ártana némi látványossággal is szolgálni.

Ide nekem az oroszlánt is! – hívom segítségül Zubolyt a Szentivánéji álomból, vagy biztatásul Romhányi József rímét: „Az oroszlán csacska macska, / Csak egy kicsit nagyobbacska.”

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!