Az árokparttól a Celtic Parkig – Borbola Bence jegyzete

A skótok mindig odateszik magukat. Időnként szó szerint. Amikor legutóbb a Ferencvárossal Glasgow-ban jártunk, a mérkőzés után másfél órával, a szálloda felé tartva különös neszt hallottunk az út menti árokból. Egy idősebb drukker feküdt odalent. Nem élete mélypontját kereste, egyszerűen elfogyott alóla az út. Ketten húztuk ki, ő pedig úgy porolta le magáról a füvet, mintha csak az otthoni küszöbben botlott volna meg.

A skót futballnak és az alkoholnak régi, meglehetősen bonyolult a kapcsolata.

Pedig a stadionokban évtizedeken át éppen az ital volt az, amivel nem találkozhatott az egyszerű szurkoló. Az 1980-as Celtic–Rangers Skót Kupa-döntő után a két tábor a Hampden Park gyepén esett egymásnak, több mint kétszáz embert vettek őrizetbe, a történtek nyomán betiltották az alkohol árusítását a skót stadionokban. A mérkőzés előtti korsók persze nem tűntek el – csak éppen a belépőkapukon kívülre szorultak.

Glasgow-ban a futball nem kilencvenperces program. A pubok órákkal a kezdés előtt megtelnek, az utcákon megszaporodnak a Celtic-mezes drukkerek, aztán csaknem hatvanezer ember egyszerre zúdítja rá hangerejét az ellenfélre. Ebbe a hangorkánba készül Corbu Máriusz is. Beszéltek neki róla a társak, videókat is nézett, tudja, hogy a skót futball agresszív és szenvedélyes. Ám képernyőn keresztül nem lehet felkészülni arra, amikor a kezdés előtt felmorajlik a Paradise. Ahogyan úszni sem lehet könyvből megtanulni.

A Celtic ráadásul sebzett vadként várja a Ferencvárost. A Rangers elleni háromgólos vereség után saját közönsége előtt akarja kiköszörülni a büszkeségén esett csorbát, ezért alighanem az első perctől nekiront a magyar bajnoki ezüst­érmesnek. A Fradi csapdája az lehet, ha túlságosan tiszteli a hely szellemét. Ha csak túl akarja élni az első negyedórát, maga alá temetheti a zaj, a lendület és a sokadik beadás. A Celtic Parkban az első tizenöt percben nemcsak a hazai csapat támad, hanem egész Glasgow. Ezt a rohamot nem elég átvészelni, vissza is kell ütni: keményen megnyert párharccal, végigvitt kontrával, akár egyetlen kapura lövéssel. Mert a félelmetes üvöltésből hamar türelmetlen moraj lesz.

Corbu Máriusz azt mondja, a Ferencváros senkit sem néz le, de senki ellen sem mond le a saját játékáról. Közhelynek tűnhet, Glasgow-ban azonban tényleg tartalma lesz. A bátorság ott nem látványos csel vagy vakmerő lövés, hanem az, hogy az ember hatvanezer torok tiltakozása közben is elkéri a labdát. A csíkszeredai akadémiától hosszú út vezetett Skóciáig. A középpályás szerint az ilyen mérkőzésekért érdemes edzeni, a péntek estéket nem buliban, hanem ágyban pihenéssel tölteni.

Igaza van. Csütörtök este mindenkinek meglesz a maga erőpróbája: a Ferencvárosnak talpon maradni a Celtic Parkban, a szurkolóknak pedig utána hazatalálni.

Utóbbihoz Glasgow-ban időnként kifejezetten jó állóképesség kell.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!