Véget ért az El-menetelés, a Braga hazai pályán megfordította az FTC elleni nyolcaddöntős párharcot

EURÓPA-LIGA
NYOLCADDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
BRAGA (portugál)–FERENCVÁROS 4–0 (3–0)
Braga, Municipal de Braga Stadion. Vezette: Glenn Nyberg (Mahbod Beigi, Andreas Söderkvist – svédek)
BRAGA: Hornicek – Víctor Gómez, Lagerbielke, S. Niakaté, Arrey-Mbi – G. Martínez (Dorgeles, 76.), Grillitsch (D. Rodrigues, 76.), Gorby (Moscardo, 65.) – R. Horta (Joao Moutinho, 76.), Pau Víctor (F. Navarro, 83.), Zalazar. Vezetőedző: Carlos Vicens
FERENCVÁROS: Gróf – I. Cissé, Raemaekers, Gómez – Makreckis, Kanikovszki (N. Keita, 78.), Júlio Romao, Abu Fani (F. Kovacevic, 59.), O'Dowda – Yusuf (Cadu, 78.), Joseph (Gruber, 71.). Vezetőedző: Robbie Keane
Gólszerző: R. Horta (11., 53.), Grillitsch (15.), G. Martínez (34.)
Továbbjutott: a Braga, 4–2-es összesítéssel

A mérkőzés online, szöveges tudósítása itt olvasható!

Braga belvárosát a ferencvárosi szurkolók már szerda kora délelőtt megszállták. A macskaköves utcákon zöld-fehér sálak libbentek, a kávézók teraszain magyar szó keveredett a portugállal, és a főtéren egyre gyakrabban csendültek fel ismerős rigmusok. A város nyugodt, álmos arcát mutatta, a kis terek, templomok és szűk utcák között sétálva a látnivalók kedvéért ide érkező turistából nem sok, ferencvárosi drukkerből annál több volt. S hogy Portugáliában valóban két dolog fontos – a vallás és a futball –, mi sem bizonyította jobban, mint hogy az ajándéktárgyakat árusító boltokban leginkább feszületeket, kereszteket és különböző fociereklyéket lehetett venni, de akadt olyan csokoládé, amelyen a Braga, valamint az ősi rivális Porto és Sporting címere is rajta volt. Gondoljunk bele, Magyarországon milyen lenne, ha egy tábla csokoládét úgy próbálnának eladni, hogy a Fradi címere mellett az Újpesté is rajta van…

A futballaréna környékén délutánra megpezsdült az élet. A helyiek erőt merítettek az egy nappal korábbi Sporting-sikerből, a lisszaboniak hiába kaptak ki Norvégiában három góllal, hazai pályán 5–0-ra kiütötték a Bodö/Glimtet.

Sajnos a Braga is hasonlóan agresszívan kezdett.

S negyedóra alatt ledolgozta hátrányát. Arra lehetett számítani, hogy a hazaiak a meccs elején rárontanak a védelemre, az viszont a fradisták rémálmában jött elő, hogy rövid idő leforgása alatt kiegyenlítik az állást. Előbb Ricardo Horta passzolta közelről a kapuba a labdát – előtte a hazaiak legveszélyesebb futballistája, Rodrigo Zalazar bolondította meg a védőket –, majd Florian Grillitsch távoli lövése nyomán csúszott be a labda Gróf Dávid hóna alatt, a magyar kapus a mozdulatot követően fogta a fejét – okkal... Arra nem lehetett számítani, hogy a Braga hazai pályán sem lő gólt a Ferencvárosnak, hiszen ebben az idényben az Európa-ligában csupán egyszer nem talált az ellenfél kapujába.

S mire vége lett a félidőnek, a portugál csapat már három góllal vezetett.

Gabri Martínez a magyar grundfocit idéző mozdulattal, „spiccel” lőtte a bal alsó sarokba a labdát. A Ferencváros játéka nyomokban sem emlékeztetett a múlt heti energikus, magabiztos, európai tempójú futballra; a védők sokat hibáztak, a középpályások képtelenek voltak megtartani a labdát, Bamidele Yusufhoz és Lenny Josephez pedig alig-alig jutott el a labda.

Az öltözőbe indulva Júlio Romaónak volt nézeteltérése néhány hazai futballistával, a brazil középpályást úgy kellett lefogni (amúgy az FTC keretében ő az egyedüli, aki játszott már Portugáliában, 2020-ban Európába érkezve első csapata a Santa Clara volt).

A fordulás után a Braga nem állt le.

Ricardo Horta szerzett még egy gólt, innentől pedig leginkább az volt a kérdés, vajon a hazaiak megállnak-e ennyinél, és nem ütik ki még súlyosabban a magyar csapatot. A húszezer portugál drukker élvezte a mérkőzést, a nagyobb gond az volt, hogy a pályán a Braga-futballisták is. Minden mozdulatukon látszódott, érződött, a jó kezdés után olyan lendületet kaptak, ami repítette őket előre. Cseleztek, futsalosok módjára talppal húzogatták a labdát, négygólos előnynél is letámadtak, nem elégedtek meg a párharc megfordításával, mentalitásukból adódóan még több gólt szerettek volna szerezni. Az FTC nem esett teljesen szét, próbálta a nehéz helyzet ellenére is tartani a labdát, s egyszer-kétszer eljutni az ellenfél kapuja elé, az utolsó húsz percben pedig több Braga-futballista is durva szabálytalanság után kapott sárga lapot.

Portugália most sem hozott szerencsét a Ferencvárosnak.

A zöld-fehérek legutóbb 1994 októberében, a Kupagyőztesek Európa-kupájában a Porto otthonában kaptak ki 6–0-ra, és most a Bragától négyet szedtek be. A Robbie Keane edzette csapat számára az európai utazás szerda délután véget ért, nem sikerült az Európa-liga legjobb nyolc csapata közé jutni, de a magyar bajnok így is büszke lehet 2025–2026-os szereplésére a nemzetközi kupában, hiszen a végállomást ezúttal az El-nyolcaddöntője jelentette. A Braga a legjobb nyolc között görög vagy spanyol ellenfelet kap – a Panathinaikoszt vagy a Real Betist –, a Ferencváros pedig innentől az NB I-re és a Magyar Kupa-szereplésre koncentrálhat. 4–0

A mérkőzés online, szöveges tudósítása itt olvasható!

A helyszínen nézte meg a Ferencváros elleni mérkőzését José Barroso, a Braga korábbi csapatkapitánya. A klublegenda, aki a városban született, és több mint háromszáz mérkőzést játszott az együttesben, baráti kapcsolatot ápolt Fehér Miklóssal, odahaza a mai napig több közös fotót őriz a Benfica mezében később 2004. január 25-én a pályán összeeső egykori csatárral. Fehér Miklós az ezredfordulón kölcsönben futballozott az SC Braga együttesében, a klubnál a mai napig őrzik az emlékét, és José Barroso – ígéretéhez híven – a meccsnapon a stadionban keresett fel bennünket, hogy egy szál rózsával emlékezzen a barátjára. Az 55 esztendős korábbi csapatkapitány abban reménykedett, hogy a Fehér-szülők esetleg elutaznak Portugáliába, és velük is találkozhat a Braga stadionjában… Ha ez nem is jött létre, a korábbi csapattagok közül többen is ott voltak a Ferencváros elleni Európa-liga-nyolcaddöntő visszavágóján a lelátón, és közösen is megemlékeztek egykori játékostársukról. José Barroso arról is beszélt lapunknak, hogy a korábbi csapattárs mennyire közvetlen és nagyszerű ember, s milyen kiemelkedő képességű támadó volt, aki Portugáliában a Bragában töltötte legsikeresebb szezonját.

A Braga stadionja valóban Európa egyik legkülönlegesebb arénája, jelentős építészmérnöki bravúr volt az elhagyott gránitbánya újragondolása. A projekt mögött a portugál sztárépítész, Eduardo Souto de Moura áll, aki később Pritzker-díjat is kapott, és a stadiont nem ráépítették, hanem beleillesztették a tájba. Az egyik lelátó maga a sziklafal, ezért az ellendrukkerek közül sokan fél stadionnak csúfolják. A két tribünt – amolyan hídként működve – acélkábelek tartják össze a pálya fölött. Az építés megkezdése előtt több mint 1.7 millió tonna gránitot robbantottak ki, amelynek nagy részét újra felhasználták a stadion építéséhez, egy részét pedig elszállították. Persze beton is kellett a szerkezetek kialakításához, illetve speciális horgonyzási és feszítési technológiát is használniuk kellett a kivitelezőknek.