A többség Mark Twainnek tulajdonítja a mondást, mások szerint a XIX. századi brit miniszterelnök, Benjamin Disraeli szájából hangzott el, hogy „van kis hazugság, nagy hazugság és statisztika”. Bárki is a megállapítás gazdája, a statisztikusok lekezelőnek és cinikusnak tartják a számokkal szemben, amelyek – vélik ők – sohasem hazudnak. Ám azt a „számhasonlítás” (Kosztolányi Dezső) mesterei sem tagadják, hogy a számokkal tudatosan vagy vétlenül, de vissza lehet élni, sőt olykor akaratlanul is elfedik a lényeget.
| Nem sok kellett volna a csodához, de kikapott a Mol Vidi a Chelsea-től |
| A Mol Vidit dicsérte a korábbi angol kapitány |
| Sajtóvisszhang: makacs és konok magyarokról ír a brit sajtó |
Itt van mindjárt a Mol Vidi londoni kupatalálkozója a Chelsea-vel. Ha csupán az Európa-liga-csoportmeccs adatsorát böngésszük, okkal támadhat az az érzésünk, hogy az angol elitalakulat kénye-kedve szerint játszadozott a magyar bajnokkal. A labdabirtoklás 69:31-es aránya, a 27:7-es lövés- és a 18:3-as szögletarány, a 703–219-es passzösszevetés a legkevésbé sem utal azonos súlycsoportra, miközben az angol lapok közül a Daily Mail „váratlanul szoros találkozónak” minősíti a mérkőzést, míg a The Telegraph szerint „messze volt ez az előzetesen várt kényelmes estétől”.
Nincs szó arról, hogy a szigetországi sajtó ájult csodálattal hullana a fehérváriak lábai elé. Mégis: az említett idézetekben ott a szolid kalapemelés, de legalábbis az apró fejbiccentés. Más kérdés, hogy igazuk van a meccs után meghökkentő őszinteséggel nyilatkozó Mol Vidi-játékosoknak is: a „makacs ellenállásukat” díjazó elismerést kitűzhetik a kalapjukra, pont nem jár érte. S bár egészen más az akusztikája az egygólos vereségnek, mintha a BL-győztes, hatszoros angol bajnok kipofozta volna Marko Nikolics társulatát a Fulham Roadról, a profi futball értékmérője mégiscsak az eredményesség.
S e tekintetben muszáj a statisztikára hagyatkozni.
Nos, a Mol Vidi a csoportkör eddigi száznyolcvan perce alatt összesen ötször tudta eltalálni az ellenfelek kapuját – kétszer a BATE Boriszovét, háromszor a Chelsea-ét. Gólt viszont egyet sem jegyez. Márpedig e „hatékonytalanság” szerencsés esetben is legfeljebb egy-egy pont begyűjtését engedné. Ha nincs gól, a győzelem eleve ki van zárva; s a Mol Vidi az őszi kupamenetelése során tíz mérkőzésen összesen hét találatig jutott, ami két csata megnyerésére volt elég.
A Stamford Bridge-i 0–1 speciel vállalható eredmény.
De vereség.
S a vereségnek nincs mámora…
Valami félrecsúszott – Kapolcsi-Szabó Bence jegyzete
Kösz a tavaszt, szevasz! – Bodnár Zalán jegyzete
A lámpagyújtogató – Kovács Erika jegyzete
Tanár úr – Somogyi Zsolt jegyzete
Temetni veszélyes – Malonyai Péter jegyzete