Szász-Kovács Emese először versenyez a 2018-as vuhszi világbajnokság óta (Fotó: Tumbász Hédi) A FOTÓRA KATTINTVA KÉPGALÉRIA NYÍLIK!

Amennyiben az volt a cél, hogy húsz hónap kihagyás után egy nap alatt újra minél több versenyrutint szerezzen, Szász-Kovács Emese tökéletesen teljesítette a tervet. A budapesti párbajtőr Grand Prix szombati női selejtezőjében ugyanis nem lehetett több asszót vívni, mint amennyi a riói olimpia egyéni párbajtőrbajnokának a főtáblára jutáshoz kellett.

„Nem örültem még így soha a hatvannégy közé jutásnak – ismerte el felszabadult mosollyal a versenynap végén Szász-Kovács Emese, aki a 2018-as vuhszi világbajnokság után először versenyez, immár egy ikerpár édesanyjaként, s aki a csoportkörben három győzelemmel és három verséggel zárt, majd három tizenötös asszó megnyerésével jutott a főtáblára. – És örülök is, hogy így alakult. Ha vívok mondjuk egy hat nullát a csoportkörben, és vasárnap az első főtáblás asszóban kiesek, sokkal rosszabb lett volna.”

A Vasas 37 éves klasszisa már a viadalt megelőzően is kiemelte, a csoportmérkőzéseket kevésbé érzi magáénak, a tizenötös asszók vívása sokkal inkább az ő világa, amit a Ludovika Arénában is bizonyított.

„Az ötös asszókban még sok minden döcögött, előfordult, hogy egy akciót nem mertem elindítani, mert kétségeim voltak, meg tudom- e csinálni, miután az edzéseken nem mindig ment. Máskor túlgondolkodtam dolgokat. Ezért is jó, hogy vívtam még három tizenöt tusos meccset, amelyekben – talán kívülről is látszott – sokkal jobban éreztem magam. Ezeken már olyat is bevállaltam, amit talán még az edzéseken sem – elemezte teljesítményét Szász-Kovács Emese, aki bevallotta, annak ellenére, hogy az aszók között hatalmas fejhallgatóval a fején énekelgetve meglehetősen lazának tűnt, volt benne némi drukk. – Ennyi kihagyás után az ember nem érzi még magában a korábbi magabiztosságot. Miután azonban a továbbjutás a csoportból nem forgott veszélyben, a drukk is alábbhagyott.”

Az olimpiai bajnok egyébiránt hangpróbát is tartott a mérkőzésein, egy-egy jól sikerült akció és szép tus után szabad utat engedett érzéseinek. Edzője, Peterdi András meg is dicsérte a tanítványát, mondván: „a hangod is jó!” Szász-Kovács utóbb elmondta, minden alkalommal, amikor kiáltás szakadt ki belőle, egy-egy rég várt mozzanatot ünnepelt a páston, ami mindannyiszor megerősítette benne: edzőjével jó irányban indultak el.

Ugyancsak nem mindennapi küzdelem árán jutott tovább Büki Lili, az OMS-Tata tizenhét éves üdvöskéje egy találatra volt attól, hogy a csoportkör után egyből a legjobb 64-be masírozzon. Másként alakult: a csoportmeccsek után hárman álltak ugyanolyan mutatóval a 15. helyen, így „szétvívás” döntött arról, kik csatlakozhatnak közvetlenül a főtáblás mezőnyhöz. Büki mestere, a szakág juniorkorosztályának keretedzője, Plásztán Attila történelminek nevezte a történéseket, a sokat látott szakember hiába kutatott az emlékezetében, nem tudott felidézni a sportágból hármas holtverseny utáni extraküzdelmet. Tanítványa a különfeladattól kicsit megilletődött, utána – a tizenötös asszókban – azonban biztos kézzel vívta ki a főtáblára jutást, amit a túlórában klubtárásnak, Kun Annának is sikerült tejesítenie.

Nagyon simán vette ellenben a selejtezőt a szakág szupertehetsége, Muhari Eszter, a Bp. Honvéd tizenhét esztendős versenyzője „fullozott” a csoportban, és több okból is örült a gyors továbbjutásnak.

„Az ötödik csoportasszó után lefeküdtem a földre, és úgy éreztem, nem tudok felállni, annyira fájt a hátam. Nagyon meg akartam nyerni a hatodik meccset is, mert ha kikapok, nem tudom, hogy bírok továbbvívni a főtábláért. Ettől eltekintve minden rendben volt, sikerült teljes mértékben magamra koncentrálni – értékelte a versenynapot Muhari Eszter. – Miután decemberben megvédtem az országos bajnoki címemet a felnőttek között, van egyfajta elvárás magammal szemben: úgy kell teljesítenem, ahogyan egy hazai bajnokhoz illik. Nemigen lehet rossz napom.”

Muhari hozzátette, noha egyelőre nagyon fontosak még neki a korosztályos világversenyek, a nagyok között is egyre jelentősebb céljai vannak.

„Emese visszatérésével egyfajta rivalizálás kezdődött közöttünk az olimpiai részvételért, hajtok azért, hogy elindulhassak az európai pótkvalifikációs versenyen, de az sem lesz tragédia, ha tizenhét évesen nem én küzdhetek meg a tokiói kvótáért” – jegyezte meg Muhari.