Súlypontemelkedés – Csinta Samu publicisztikája

Száz éve, 1921 októberében négy szakon, bölcsész-, orvosi, gyógyszerész- és természettudományi karon kezdődött meg az első egyetemi szemeszter Szegeden (erről bővebben a mai Képes Sport-mellékletben olvashatnak). A felsőoktatási intézmény Kolozsvárról menekült oda, a trianoni döntés után ugyanis a magyar származású egyetemi tanároknak a román zászló előtt, Bibliára tett kézzel kellett volna hűségesküt tenniük, hogy tudós embereket nevelnek a frissen létesült, az utólag gyártott történelmi áltézisekkel ellentétben korábban sohasem volt Nagy-Romániának. Mivel a tanárok túlnyomó része nem volt hajlandó felesküdni a román királyra, kiutasították őket az országból, így létesült Szegeden felsőoktatási iskola. A Ferenc József Tudományegyetem alapító oklevelébe azt is belekerült, hogy ha egyszer véget ér a trianoni gonosz álom, az intézmény visszatér Kolozsvárra, ám Szegednek változatlanul önálló egyeteme lesz. A remélt pillanat 1940-ben el is érkezett, és a visszaköltöző egyetem az 1944–1945-ös tanévben a szovjet megszállás ellenére is folytatta tevékenységét, bár a magyar kormány felkérte a tantestületet a menekülésre. A „tündérmese” 1959-ig tartott, az ötvenhatos forradalom, illetve az egyetem ifjúságának forradalommal való szolidaritása remek ürügyet szolgáltatott a felszámoláshoz, illetve a Victor Babes Tudományegyetemmel való összevonásához.

Ezzel hosszú időre megszűnt az önálló magyar egyetemi oktatás Romániában. Benne a testnevelő tanári, illetve edzői képzés is. A tantárgyak fontosságának sorrendje mindig is vitatott kérdés, azt a megkérdőjelezhetetlen tényt figyelembe véve azonban, hogy egy sporttanár vagy edző társaságában meglehetősen hosszú időt töltenek a fiatalok, aligha mellékes, milyen szakmai-emberi mintát képes szolgáltatni egy olyan tanár, aki román nyelven sajátította el szakmája nyelvét, és azt ennek megfelelően adja tovább órákon. Egyetlen példa: egy szakmai fórumon gyakorlatilag mindenki értetlenül nézett rám, amikor súlypontemelkedésről beszéltem. Ami a bevett szóhasználat szerint „detenta”, és bár valamennyi, sport iránt érdeklődő romániai magyar érti, bántóan rí ki egy magyar szövegkörnyezetből. Magyarországra elszármazott magyar edzők, sportolók a megmondhatói, hogyan tekintettek rájuk, amikor a magukkal hozott „román” szakmai szókészletet használták.

A nem túl rövid történelmi-nyelvészeti bevezető után hadd jöjjön végre egy jó hír: elkezdődött az első romániai, magyar nyelvű testnevelői, szakedzői, sportszervezői képzést nyújtani készülő kar akkreditálási folyamata. A megszokott ritmus azt ígéri, hogy a 2022–2023-as tanévben az oktatás is beindul. Arra, hogy miért van szükség rá, az előbbiekben már utaltam, nem mellékes azonban körüljárni azt a körülményegyüttest is, amely „kikényszerítette” egy hasonló kar beindításának gondolatát.

És itt most újra némi történelmi emlékidézés következik. Húsz éve kezdte el tevékenységét Magyarország akkori és mai kormányának döntése következtében és finanszírozásában az egyházi alapítványi működtetésű Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Gyakorlatilag ettől a pillanattól számítható az erdélyi közösség kezében és irányításával zajló legújabb kori magyar nyelvű felsőoktatás. Ma már a Romániában tanuló magyar egyetemi hallgatók egynegyede a Sapientián, egyharmaduk az önálló magánegyetemi hálózatban tanul, Románia mintegy száz jegyzett egyeteme között pedig húsz év után immár a huszadik helyen áll, rangos állami egyetemeket utasítva maga mögé.

Ez önmagában természetesen mind-mind szükséges, de nem elégséges feltétele egy magyar nyelvű egyetemi sportkar beindításának. A folyamat felgyorsításában a magyar kormány külhoni sportcélú ingatlanfejlesztése játszott főszerepet, amely nem titkolt módon azt a célt szolgálja, hogy a kor igényeinek megfelelő körülmények között minél több tehetséges magyar fiatalt lehessen azonosítani Erdélyben és Partiumban. Egyrészt a helyben maradás és érvényesülés elősegítése, másrészt a magyar válogatottak számára a merítési lehetőségek szélesítése érdekében. Az oktatási és nyelvhasználati harmonizálás szükségessége ezek után adja magát, és mivel Európa egyik első sportegyeteme, a Testnevelési Egyetem éppen Budapesten működik, nem is kell távolabb keresgélni a megfelelő minta után. Pláne, hogy magyar nyelven zajló, nemzetközileg is elismert oktatásról és kutatásról beszélhetünk.

A világ legtermészetesebb dolga, hogy a leendő sportkar TF-s tapasztalatok és kurzusok alapján vágjon neki az útnak. Románia amúgy a trendeknek megfelelően lelkesen pártolja az uniós országok közötti, határokon átívelő oktatásszakmai együttműködéseket, ha azonban a partner magyar, az különlegesebb elbírálás alá esik. Ami persze önmagában nem új a nap alatt, a sapientiások meg is találták a korábbi hasonló akadályoztatások elhárításának a módját. Mert a TF-s partnerség szakmai érveit nem nagyon lehet szőnyeg alá söpörni, az oktatói kar pedig igencsak hozzájárulhat a súlyos romániai szakemberhiány leküzdéséhez. Abban az országban azonban szinte bármi elképzelhető, amelyben a kormánybuktatás után máris Novák Károly Eduárd sportminiszter lecseréléséről cikkeznek, aki magyarországi szervezési és finanszírozási minták alapján (is) akarja megújítani a Tokióban már alig látható román sportéletet.

Tekintsük azonban közeli és tényleges perspektívának, hogy a Sapientia sportkara Székelyföldön kezdi el működését, a nyári sportágak Sepsiszentgyörgyön, a téliek Csíkszeredában. Kétségtelen, hogy egyik település sem számít rangos egyetemi városnak, bár az utóbbiban ma már masszív, legalább 1500 hallgatót tömörítő lenne egy egyetemista felvonulás. Onnan nem messze, Csíkkarcfalván működik a Székelyföldi Jégkorong Akadémia, Hargita megye székhelyén pedig a romániai hokiélet legrangosabb csapata, a Sportklub. Akárcsak a Puskás Akadémia erdélyi központja, a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia. Hatvanöt kilométerrel délebbre, a háromszéki fővárosban napok választanak el egy 21. századi futballaréna átadásától, amely a Sepsi OSK otthona lesz. Méterekre tőle a sokszoros bajnok és kupagyőztes Sepsi-SIC női kosárlabdacsapat otthona vonzza a közönséget és a nemzetközi rendezvényeket. Ennek alapján körvonalazódik a kosárlabda-akadémia létrehozása is, Székelyudvarhelyen pedig a magyar kézilabdázás hasonló bástyáját építgetik.

Tehát száz kilométeres körzetben korábban példa nélküli sportpezsgés zajlik Székelyföldön, ami az infrastrukturális fejlesztések után – vagy azzal párhuzamosan – sürgős szakemberképzés után kiált. Pályaképnek sem utolsó, hiszen sok sportoló fiatal szeretne sportközelben maradni a későbbiekben is, amire eddig csak korlátozott lehetőségek adódtak. De a továbbtanulás, a máshol szerzett alapképzés kiszélesítése is kínálja magát, lehetőség arra, hogy immár legalább két országban is piacképes oklevéllel próbálhasson gyökeret ereszteni egy fiatal a sport folyamatosan alakuló világában.

A puding próbája persze ebben az esetben is az evés, de első látásra úgy tetszik, lesz kereslet az „ínyencségre”. Sportolók, sportmenedzsment iránt érdeklődő fiatalok, olyanok részéről, akik nemcsak a gyermek- és tinédzserkor bohóságaként kezelik hobbijukat, álmaikat. Talán azon oktatóknak is kihívás, akik fontosnak tartják, hogy részt vegyenek ebben a projektben, amit sokféle címmel ruházhatnánk fel. De leginkább azzal: nemzetpolitika.

És ezt kéretik minden zavaró felhang nélkül értelmezni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!