Grundfutás valahol Afrikában – könyv az etióp futósport titokzatos világáról

Vágólapra másolva!

2022.09.01. 16:49

Címkék

Valójában nincs extra fonala a sztorinak, a könyv bevallottan tanulmány, az antropológus író, Michael Crawley 2:20 óra körüli negyvenkét kilométerre képes, vagyis baromi jó maratonista, olyan sportember, aki képes (volt) lépést tartani a legjobb etióp hosszútávfutókkal.

A Felhők felett futni jó könyv.

Olyannyira jó, hogy kétszer olvastam el egymás után, és másodszorra is éppúgy elvitt magával a legendás etióp futóvilágba, mint elsőre.

S akkor ezen a ponton megérkeztünk a történet legfontosabb részletéhez: érdemes-e kifizetni 3999 forintot Michael Crawley könyvéért, és a kérdésre a válasz a két olvasás apropóján nem is lehet más, mint az, igen, megéri az árát!

A könyvrecenziók esetében ilyenkor következik a mesterfogás, hogy „...a kétszáznegyven oldalas mű”, most mégis érdemes a kemény borítónál kezdeni, megnézve, mennyire van összhangban a belső oldalak puha és könnyű lapjaival. Haile Gebrselassie ajánlójával nem lehet vitatkozni: „A futás szívét és lelkét Etiópiában találod, és ebből a könyvből ismerheted meg” (mielőtt félreértés lenne, a könyvben nem az olimpiai és világbajnok futó élet- és pályaíve van fókuszban). A főcím mellett látható egy dizájnplecsni, „Veszélyes övezet”, de ez a hatásvadász felhívás a cselekményregényekhez szokott olvasónak csalódást jelent majd: a könyvben nincs vér, brutalitás, rablás, betegség, kórház, csak némi éjszakai külvárosi futás és pár utalás a hiénákra... A főcím alatt két alcím illegeti magát, az első az „Etióp futósport titokzatos világa” – talán ez az egy sor elegendő lett volna kedvcsinálónak, míg a másik, a „Nem csak futóknak!” kitétel pedig azért nem helytálló, mert aki nincs benne a futás világában, nehezen tudja beleélni magát abba, milyen is az, amikor a történetek szereplői három- és négyperces ezrek között rohannak a húsz, harminc kilométeres edzésen.

FONTOS MONDATOK
A futásban sokan a bölcsességet keresik, de mindenki másféle igazságot talál az érzéseire – nos, a Felhők felett futni száz-, sőt talán ezerféle választ ad arra, mit cipelünk magunkkal tíz, húsz vagy akár negyvenkét kilométeren át. Íme, néhány fontosnak tűnő mondat a könyvből. 104. oldal:„Futni csak az tud, akinek van víziója...” (Nagy igazság, egyben válasz az oly sokszor feltett kérdésre: mi a jó a futásban?) 160. oldal:„Az energia túlmutat a testen...” (Az etióp edzésmódszerek lényegéről van szó, miszerint magányosan nem lehet jól futni és felkészülni sem.) 168. oldal:„A szellemek nem szeretik a túl kemény munkát.” (Babonaság, misztikum, fáradtság? Nincs olyan futó, aki ne érzékelte volna, hogy létezik az anyagon túli világ...) 185. oldal: „Néha az ember valami titokzatos okból tényleg hihetetlen jó formában van, de képtelenség megtalálni az okát...” (Az etióp sztárfutók könnyedén túllépnek azon, ha egy-egy verseny nem úgy sikerül, ahogyan azt elvárták magukat, azaz ők a futás megfejthetetlensége miatt tudnak győzni és veszíteni is – fantasztikus mentális erőt jelent ez!) 186. oldal: „A megfázás a jó kondíció jele!” (Tehát igaz az, amiről a modern, elkényeztetett, betegségrettegő világunkban ma jóformán már beszélni sem szabad: az erőt csak hajszál választja el a gyengeségtől.)

A történet viszont – ha a szokásos könyvdíszítést lehántjuk – remek. És ez a lényeg. Valójában nincs extra fonala a sztorinak, a könyv bevallottan tanulmány, az antropológus író, Michael Crawley 2:20 óra körüli negyvenkét kilométerre képes, vagyis baromi jó maratonista, olyan sportember, aki képes (volt) lépést tartani a legjobb etióp hosszútávfutókkal. Történetének veleje tulajdonképpen nem más, mint edzés, edzés és edzés, valamint a nagy futásokkal kapcsolatos afrikai életfilozófia. Meglehetősen plasztikusan tükröződnek vissza az etióp magaslatokon vagy a legendás vörös, gidres-gödrös talajú országutakon zajló futások részletei, míg a teljesítéshez tartozó élethullámzás az igazi afrikai grundfutást vetíti ki, vagyis mindazt, ami valójában az etióp futótitkok naturális eredője. A könyv (amelynek a gyakran belterjes szöveg ellenére kitűnő a fordítása) felesleges púderezés nélkül mutatja be, mitől oly népszerű az afrikai országban a hosszú távú futás, s hogy hamis mítosz a „messzi, messzi falvakból kellett iskolába futni mindennap” kezdetű mese, ugyanis a remény az, ami nagy ösztönzőerő szegénynek és módosabbnak egyaránt. A futásra termett etiópiai tehetségeket (is) a maratoni versenyek tekintélyes díjazása, a felajánlott több ezer dolláros sikerhonorárium megszerzésének reménye motiválja, és aztán ismert és elismert versenyzőként a jobb boldogulás reménye ad erőt a rendkívül kemény és a hatalmas konkurencia miatt szó szerint kihagyhatatlan edzésekhez.

Haile Gebrselassie (1664-es számmal) tudja, a futás szíve és lelke Etiópiában található (Fotó: AFP)


Kilencven perc – az évszázad meccsregénye az évszázad mérkőzéséről
1999, a legkerekebb szám – könyv a Manchester United legendás idényéről

Etiópiában rengetegen futnak. Ahogy a könyvben is szerepel, még az a buszsofőr is jó, sőt nagyon jó maratonista, aki az Addisz-Abeba feletti magaslatokon lévő terepekre szállítja a sportolókat. S ha már edzéshelyszínek... A nagy győzelmekkel és egyáltalán a kiváló futógenetikával kapcsolatos titok fontos esszenciája az etiópiai magaslati környezet, ahol például a könyv írója oxigénért küzdve tett meg minden egyes métert. A sikeres futónevelés és -képzés következő eredője pedig maga az edzésmódszer, ami valójában zseniális játék (nevezzük kacskaringós futásnak), mint ahogyan az is kiderül a könyvből, hogy Etiópiában a hozzáértő és magasan kvalifikált szakember és a kiváló adottsággal megáldott futó a stopperóra és a legmodernebb tempó- és pulzusmérő kütyü nélkül is pontosan tudja, hogyan kell három- vagy négyperces ezreket teljesíteni akár síkon, akár az eukaliptuszerdőkben kitaposott meredek ösvényeken. S szintúgy fontos szakmai (és emberi) részlet, hogy Etiópiában nincs magányos futó és futás, mindig a csapat van a fókuszban, ergo a Felhők felett futni valójában sokat elmond – az életről is.

Talán ettől olyan jó, hogy egymás után kétszer is el lehet olvasni.

(Michael Crawley: Felhők felett futni, Park Kiadó, 2022)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. augusztus 27-i lapszámában jelent meg.)