Autósport: Úgy éreztem, kell valaki, aki össze tudja kovácsolni az elnökséget – Szujó Zoltán

– Mi motiválta, hogy pályázzon az elnöki pozícióra?
– Úgy éreztem, kell valaki, aki össze tudja kovácsolni az elnökséget és a tagságot, s hogy akkor teszünk jót az autósportnak, ha összefogunk – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Szujó Zoltán. – Most vagyok abban az életszakaszban, amikor ebbe a feladatba százszázalékos energiát tudok fektetni.

– Egész más lenne ez, mint amit eddig csinált.
– Részben más, részben nem. Az elmúlt három évben kevésbé volt látványos, hogy mit csinálok, átkerültem a sportdiplomáciai oldalra, és megmondom őszintén, az összes nehézségével együtt nagyon tetszik. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy húsz évig készülhettem arra a feladatra, amelyet december másodikától nagyon szeretnék ellátni. Úgy érzem, jól kamatozhat az a tapasztalat, amit a bokszutca világában szereztem.

– Nem akarom ijesztgetni, de kicsit olyan, mintha méhkasba nyúlna. Tényleg ezt akarja?
– Tényleg. Mérlegeltem és eldöntöttem. Egyébként meg szerintem ez korántsem akkora méhkas, mint azt sokan gondolják – főleg akkor, ha világos és egyértelmű stratégia mentén működtetik. Meggyőződésem, hogy nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy nyugodt, békés, alkotó közeg legyen az autósport. A riválisok persze továbbra is harcolnak majd egymással – de csak a pályán. Meggyőződésem, hogy a közösség erre ki van éhezve, s hogy egy világos stratégiával mindez elérhető.

– Melyek a stratégiája fő pillérei?
– Tiszta és átlátható működést szeretnék – ez mindennek az alfája és ómegája, s amikor ezt elértük, lehet minden egyébbel foglalkozni. Például a biztonság kérdésével. Egyértelmű, hogy itthon a raliközösség a legnépesebb és a legnépszerűbb, ezért erre a szakágra kell a legtöbb figyelmet fordítani. Biztos vagyok benne, ha objektív szempontrendszerek alapján építjük fel a biztonságot, és minden szervezőnek ugyanazt a mércét kell megütni, minimálisra csökkenhet a súlyos, vagy akár halálos balesetek kockázata.

– Egyeztetett már a ralisokkal?
– Beszéltem a szakág jó néhány meghatározó szereplőjével, és jövő hétfőn országjárásra indulok, amely során végig járom a vidéki és a budapesti fellegvárakat is. Egyrészt szeretném elmondani a stratégia elemeit, hogy első kézből hallják, és várom a véleményeket is, mert ez csak együtt fog menni.

– Említette a biztonságot. Mit lát még sürgősen fejlesztendő területnek?
– Az utánpótlás-nevelést. Ebben óriási erő és lehetőség van, ami engem nagyon motivál. Volt szerencsém az utóbbi hónapokban, években belelátni az utánpótlás-nevelésbe és kialakítani egy rendszert, amelynek mostanra eredménye is van. Biztos vagyok benne, hogy Hideg Ádám nem emiatt lett junior-világbajnoki ezüstérmes gokartban, de talán ez is hozzájárult, ami megerősített a hitemben, hogy a fiatalokra muszáj odafigyelni.

– Hisz abban, hogy lehet újra F1-es versenyzője Magyarországnak?
– Hiszek. Közben persze azt is tudom, hogy mennyire nehéz és hosszú az odáig vezető út. Az első lépéseket azonban megtehetjük, tiszta viszonyokat teremthetünk, és megtalálhatjuk azokat a szakembereket, akikre tiszta lelkiismerettel rábízzuk a tehetségeinket. És ha már valakit eljuttatunk a száguldó cirkusz kapujáig, remélem, a nemzetközi sportdiplomáciánkon sem múlik majd a belépés. Rengeteg energiát fektettem ebbe az elmúlt időszakban, kialakítottam a magam kapcsolatrendszerét, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a nemzetközi autósport is folyamatos átalakulásban van, újrapozicionálja magát, változnak a hangsúlyok.

– A nagy tervek megvalósulása, főleg az autósportban, a pénzen múlik. Lehet erre forrás?
– Ahhoz, hogy gondoskodhassunk a forrásokról, átlátható, tiszta viszonyokat kell teremteni, ami által az autósport még vonzóbb közeggé válik a cégek számára, illetve csak ilyen helyzetben érkezhet központi támogatás.

– Esetleg kiemelt sportággá válhat az autósport?
– A stratégia fontos eleme, hogy hosszú távon kialakítsunk egy esetleges állami sporttámogatási rendszert. A kétezres évek elején Ferjáncz Attila kért tőlem egy találkozót, és megkérdezte, volna-e kedvem az elnökség tagjaként szerepet vállalni a sportágban. A televíziós karrierem akkor még fontosabb volt, de tartozom annyival például Ferjáncz örökségének is, hogy ezt most bevállalom.

– Mi lesz, ha nem sikerül?
– Akkor is teljesen nyugodtan fekszem majd le december elsején este, és én leszek az első, aki gratulál a riválisának, hiszen az autósport arra is megtanított, hogy ezt kell tenni. De kevésbé nyugodtak lennének az éjszakáim, ha ezt most nem próbálnám meg.