Sport Forum Hungary: egyéni kreativitás és csapatkohézió – fókuszban az utánpótlás-nevelés
A nap hivatalos része világbajnoki bronzérmes, olimpikon gátfutónk Baji Balázs, a Nemzeti Sportágfejlesztési és Módszertani Intézet főigazgatójának köszöntőjével indult, aki még mindig a magyar labdarúgó-válogatott vasárnapi kudarcának hatása alatt volt, azonban éppen a saját példáját hozta fel, hogy hogyan állt fel egy-egy kudarc után, mindig abban bízva és eltökélten, hogy a következő versenyen ki tudja majd javítani hibáját. Véleménye szerint ugyanis kudarcok nélkül sikerek sincsenek, és éppen az ilyen vereségekből okulva, azok következtetéseit levonva lehet újabb és újabb sikereket elérni.
A főteremnek számító Hall of Victory-ban ezek után a magyar férfi kézilabda-válogatott norvég erőnléti edzője, Tord Ellingsen következett, aki hazája utánpótlás-nevelési stratégiáját mutatta be. A skandináv ország, amellett, hogy a legutóbbi téli olimpia éremtáblázatát is megnyerte, eddig is a világ élmezőnyéhez tartozott kézilabdában, labdarúgóik pedig százszázalékos teljesítménnyel jutottak ki a jövő évi világbajnokságra, többek között az olaszokat is kétszer legyőzve. Mint elmondta, náluk már hatéves kortól elkezdődik a gyerekek sportolása, de csak a tízéveseknél kezdenek foglalkozni fokozatosan az erőnléti felkészítéssel, viszont 13 éves kortól már ugyanúgy nagyjából heti négy és fél órás kondiedzéseik vannak, mint például a 20 éveseknek. A norvég sportolók többek között ennek is köszönhetik kiváló fizikai állapotukat. A végén pedig udvariasan, magyarul fejezte be előadását: „Sok sikert kívánok Önöknek és köszönöm a figyelmet!”
Ezt követően a sokszoros válogatott jégkorongozó, Bartalis Balázs – aki jelenleg a felnőtt válogatott másodedzője is – beszélt légiós tapasztalatairól, amelyet Finnországban, Svédországban és Svájcban szerzett. Előbbi kettőnél gyakorlatilag nemzeti sportágnak számít a jégkorong, azonban amíg előbbieknél az egyéni kreativitást igyekeznek fejleszteni, utóbbiaknál a csapatkohézió áll a középpontban. Érdekességként azt is elmondta, hogy Finnországban – amely egy olimpiai arany mellett két felnőtt világbajnoki címet és két-két U20-as és U18-as vb-aranyat is begyűjtött – az utóbbi években 75 ezerről 60 ezer alá csökkent a jégkorongozók száma, ugyanakkor a profiké hatszázról kilencszázra nőtt, akik közül jelenleg több mint negyvenen szerepelnek az észak-amerikai bajnokságban (NHL), magyarán a „mennyiséget legyőzte a minőség”. Svédországban a ’70-es évektől működik az a modell, amelyet a mai napig is gyakorolnak. Elmondása szerint az U18-as korosztály alatt elvétve találni főállású edzőket, onnantól kezdve viszont nagyon komoly a képzés, s ennek köszönhetően 35 ezer igazolt jégkorongozójuk van. „Engem ott Mr. Negatívnak becéztek, amit a két országban eltérő gondolkodásmódnak köszönhetek. Mert amíg nálunk mindig a hibát, a problémát keressük, addig ők nem is szeretik ezt a szót, ők megoldandó feladatként definiálják ezt.” Ezekhez az országokhoz képest a svájciak eléggé kényelmeseknek számítanak, irreális fizetésekkel és légiósokkal.
A Technogym-teremben Nyíregyházi Spartacus labdarúgóinak jelenlegi, illetve az Európa-liga-győztes női röplabda-válogatott korábbi erőnléti edzője, Darabos Balázs egy amerikai mondással kezdte előadását, amelyben a gyermekek sportolásának fontosságáról beszélt: „Építsetek több sportpályát és akkor kevesebb börtönre lesz szükség!” Elmondta, hogy ma Magyarországon minden harmadik óvodás gyermek túlsúlyos, ráadásul a modern technika sem segíti a gyerekek mozgását. „Tapasztalataim szerint a mai gyerekeknél kezd kialakulni egy olyan tartás, amit én SMS-nyaknak hívok, mert a telefonok böngészése közben a fejük előrelóg, és idővel teljesen hozzászoknak ehhez. Ráadásul napi hat órát töltenek valamilyen monitor előtt, ez egy évben összesen 91 nap és ez nagyon sok időt elvesz a mozgás elől.” Véleménye szerint ezt ellensúlyozandó egyrészt a gyermek-szülő-pedagógus-szakemberek négyszög együttműködésének kellene hatékonyan működnie, illetve minél több iskolai játszó- és kondiparkok kialakítása lenne szükséges, amit a gyerekek egész nap tudnának használni.
A Hall of Legends teremben lapunk tornász olimpikon munkatársának, Csisztu Zsuzsának a moderálása mellett a februári téli olimpia volt a középpontban. Danka Hrbeková, a Szlovák Olimpiai Bizottság alelnöke, Nargíz M. Eldan, a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség végrehajtó bizottságának azeri tagja, illetve Kolbenheyer Zsuzsa, a Magyar Jégkorongszövetség elnöke beszélgetett a milánó-cortinai játékok előkészületeiről, média-technikai információiról, de szóba került, hogy mennyire átvette az internet, pontosabban a közösségi média az „uralmat” kommunikációban: példaként a tavalyi párizsi olimpiát hozták fel, amely alatt 16.7 milliárd interakció történt. Arról is beszéltek, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság különböző csatornákon keresztül a bevételének 90 százalékát visszajuttatja a sportba, s ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben az indiai és az afrikai országok sporteredményei ugrásszerűen javulnak. A korábbi válogatott kosárlabdázó, Sterbenz Tamás, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektora a száz éves TF múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. Az egyetem 2014 szeptembere óta lett újra önálló, s azóta robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, amelynek leglátványosabb jelzője a Csörsz utcai sportlétesítmény a BAH-csomópontnál. Természetesen a legfontosabb feladatuk a szakemberképzés, amely ma már egyértelműen sportágspecifikus. Emellett természetesen tartani kell a lépést a modern kor kihívásaival is, azaz az új sportágak, illetve a parasportok edzőinek képzését is megszervezték. Arra pedig külön büszkék lehetnek, hogy az idei évben a TF végzett az idei egyetemi Európa-bajnokságok éremtáblázatának az élén. A szakember arra is kitért, hogy az egyetem munkája nem ér véget azzal, hogy diplomát ad az edzők kezébe, hanem végigkísérik pályafutásukat és igyekeznek végig motiválni őket. |
