A telesírt zakó esete – Deák Zsigmond jegyzete

MÚLT PÉNTEKEN másodszor rendezett sportdiplomáciai konferenciát a sportért felelős államtitkárság, amelynek egyik kerekasztal-beszélgetésén részt vett Bacsa Péter, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) ügyvezető alelnöke, a nemzetközi szövetség (UWW) és MOB elnökségi tagja is.
MÚLT PÉNTEKEN másodszor rendezett sportdiplomáciai konferenciát a sportért felelős államtitkárság, amelynek egyik kerekasztal-beszélgetésén részt vett Bacsa Péter, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) ügyvezető alelnöke, a nemzetközi szövetség (UWW) és MOB elnökségi tagja is.

Őszintén szólva a legközelebbi hasonló esemény vezérfonalának bőven elég lenne, ha részletesen elmesélné, hogyan sikerült kiharcolnia az MBSZ-nek és főképp neki, hogy Losonczi Dávidot kirívó bírói hiba miatt elveszített vb-döntője után két hónappal mégis világbajnokká emelje az UWW. Mert egy ilyen konferencián sokan sok mindent mondanak az adott témáról, de akik érdemben csinálnak is valamit, azok annál kevesebben vannak. Márpedig az MBSZ és Bacsa Péter a sportdiplomácia magasiskoláját mutatta be – s ezt nem azért írom, mert mintegy három évtizede ismerem őt a birkózószőnyegről és a közgazdasági egyetemről. Ha röviden össze akarnám foglalni, rávette a nemzetközi szövetség vezetőit arra, hogy dobják sutba saját szabályaikat az igazság győzedelmeskedése érdekében. Avagy jog- helyett igazságszolgáltatás – ahogy Németh Szilárd, az MBSZ elnöke fogalmazott találóan.

Egy másik elnök szerepe sem kerülhető meg, s nem csak azért, mert az UWW vezetője, egyben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végrehajtó bizottsági tagja, Nenad Lalovics legalább 140 kiló... Neki már az ominózus belgrádi vb-döntőt közvetlenül követően sem derogált, hogy a doppingszobában odamenjen Losonczihoz és elnézést kérjen tőle a történtekért. Arra viszont nem számíthatott, hogy az addig magát dicséretesen tartó, példaértékű sportszerűséggel viselkedő és nyilatkozó 23 éves fiatalember az ő vállán omoljon össze, s zokogja tele a zakóját percekig. Már ekkor megfogalmazódhatott a remek szerb sportdiplomatában, hogy itt valamit tenni kell a méltányosság érdekében, aztán ez újra eszébe jutott a NOB októberi kongresszusán az indiai Mumbaiban, ahová ugyan elvitte az említett zakót, de felvenni már nem tudta, mert elfelejtette kitisztíttatni belőle Losonczi könnyeit és izzadságcseppjeit... Ehhez jött még Bacsa Péter, aki „masszírozta” az UWW elnökségi tagjait, s ha volt is vita, az egyhangú, 20:0-s arányú szavazás mindent elmond a sportdiplomáciai siker méretéről.

Egyvalamit nem tud odaadni, pótolni senki Losonczi Dávidnak, mégpedig a felemelő érzést a dobogó tetején, a magyar himnuszt hallgatva. Ám erre van egy adekvát válasza: majd Párizsban, az olimpián!

Úgy legyen.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!