Történelmet író magyar világbajnokok Kronberger Lilitől Salim Omar Gergelyig

 

SALIM OMAR Gergely
(tekvandó) 2022

Sporttörténelmet írt a Mexikóban rendezett novemberi világbajnokságon Salim Omar Gergely, aki első magyar versenyzőként nyert vb-aranyat tekvandóban. A 19 éves, kétszeres Eb-győztes versenyző az 54 kilogrammos súlycsoportban végzett az első helyen Guadalajarában, ahol harmadik kiemeltként vágott neki a küzdelmeknek. Salim Omar Gergely igazi tekvandós família tagja: apja, Gergely dán színekben lett világbajnok, nagybátyja, József pedig 2000-ben magyarként lett ötödik és pontszerző Sydney-ben, az olimpián. Utóbbi teljesítményét az unokaöccs 2021-ben megismételte.

MÁRTON Anita
(atlétika) 2018

Az eddigi tizennyolc szabadtéri atlétikai világbajnokságon hét ezüst- és hét bronzérmet nyertek a magyar sportolók – az első aranyérem dicsőségére tehát még várni kell. Fedett pályán ellenben már megtört a jég, köszönhetően Márton Anitának. A pályafutása során minden jelentős világversenyen érmet szerző súlylökő 2018-ban, Birminghamben diadalmaskodott, miután 19.62 méteres országos rekorddal megnyerte a versenyt.

BERECZ Zsombor
(vitorlázás) 2018

Magyar vitorlázósikerek akadtak már korábban is szép számmal a vb-ken (Majthényi Szabolcs és Domokos András a repülő hollandi tizennégyszeres világbajnoka, solingban pedig Litkey Farkas és csapata nyert eddig négy vb-címet), egyéni világbajnokunk viszont 2018-ig nem akadt. Négy éve, a dániai Aarhusban viszont Berecz Zsombor lett a legjobb finn dingiben, a talán legnagyobb presztízsű egyszemélyes hajóosztályban, hogy aztán 2021-ben, Tokióban olimpiai ezüstéremmel gyarapítsa éremkollekcióját. Nem rossz egy tenger nélküli országtól...

LIU SHAOLIN Sándor
(rövid pályás gyorskorcsolya) 2016

Az olimpiai pontszerzés, az egyéni világkupa-győzelem vagy Európa-bajnoki aranyérem ekkorra már lekerült a látványos fejlődési pályára álló magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók bakancslistájáról, a világbajnoki aranyérem viszont 2016-ig álomnak számított. Aztán jött Liu Shaolin Sándor és a maga 21 évének minden vagányságával megnyerte a szöuli vb 500 méteres távját. Aztán 2018-ban, Pjongcsangban első helyen hozta be a magyar férfiváltót az olimpiai döntőben, amivel pedig már a magyar (sport)történelembe írta be a nevét – kitörölhetetlenül. S erre még akkor is büszkén emlékezünk, ha tudjuk, karrierje következő időszakában nem Erkel Ferenc Himnusza szól majd a tiszteletére az eredményhirdetéseken.

TALMÁCSI Gábor
(gyorsasági motor) 2007

2001-ben mutatkozott be a gyorsaságimotoros-világbajnokság 125 köbcentis géposztályának vb-sorozatában, a 2009-es továbblépéséig 130 futamon indult, kilenc győzelmet aratott, 25-ször állt a győzelmi emelvényen, de ami a legfontosabb: az Aspar Aprilia versenyzőjeként 2007-ben a világbajnoki pontverseny első helyén végzett. Ugyan csak 3 futamot nyert meg a szezonban, viszont nem akadt nála kiegyensúlyozottabb motoros: az évad 17 futamából 10-szer lett dobogós és további öt alkalommal végzett az első öt hely valamelyikén.

KOVÁCS Antal
(cselgáncs) 1993

Tündérmese a négyzeten: 1992-ben, húszévesen, jóformán a semmiből (jó, friss Eb-bronzérmesként) előbukkanva nyerte meg a barcelonai olimpián a 95 kilogrammosok versenyét a paksi cselgáncsozó, hogy aztán, mintegy igazolva az ötkarikás medália jogosságát, egy évvel később a kanadai Hamiltonban rendezett világbajnokságon se találjanak rajta fogást az ellenfelek. Alig egy év leforgása alatt két sporttörténelmi siker – erre valóban csak a legnagyobb bajnokok képesek.

KOVÁCS István
(ökölvívás) 1991

Fura, hogy Papp László országában csak alig több mint 30 éve beszélhetünk magyar bokszvilágbajnokról, de ha 1974-től rendeznek vb-t a legjobb amatőröknek... Kovács István mindenesetre megtette, ami tőle telt: 1991-ben egész évben egyetlen mérkőzésén sem szenvedett vereséget, a Sydney-ben rendezett világbajnokságon is magabiztosan nyerte meg a légsúlyúak versenyét. 1997-ben, Budapesten már olimpiai aranyérmesként duplázta meg vb-aranyérmei számát, hogy aztán amatőrből profi, Kokóból meg Kobra legyen. Csak egyvalami nem változott, az újabb sportágtörténeti bravúr. Merthogy Kovács 2001-ben profiként is felért a csúcsra: Antonio Díaz kiütésével megszerezte a WBO pehelysúlyú világbajnoki címét.

 

HARGITAY András
(úszás) 1973

Jó sokat kellett várni az első „vizes” világbajnokság megrendezésére, de legalább magyar győzelmeket is hozott az a 49 évvel ezelőtti belgrádi verseny. A vízilabda-válogatott győzelme megágyazott a három évvel későbbi ötkarikás aranynak, az úszó Hargitay András ellenben éppen az 1972-es müncheni bronzérmét (többet nem is állt fel az olimpiai dobogóra) feledtette a 400 méter vegyesen aratott meggyőző, több mint két másodperc különbségű diadalával. „Hares” egyébként igazi vb-menőnek bizonyult, hiszen két évvel később, Caliban 200-on és 400-on is nyert. Érdekesség, hogy rövid pályán a gyorsúszó Szabados Béla nevéhez fűződik az első magyar aranyérem (2000-ben nyert Athénban 200 gyorson az olasz Massimiliano Rosolino előtt), míg nyílt vízi úszásban a 2019-es kvangdzsui vb 5 kilométeres versenyét megnyerő Rasovszky Kristófé az elsőség.

VERES Győző
(súlyemelés) 1962

Berekböszörményi gyerekként fedezte fel az erejét, a Debreceni Református Kollégium középiskolásaként a súlyemelést: a kettő találkozásából nagy dolgok születtek. Például a magyar súlyemelés első világbajnoki címe (1962-ben, ráadásul Budapesten, hazai dobogón), amit a szemüveges Veres Győző a 82.5 kilósok között nyert meg 460 kilós összetett eredménnyel. De olimpián (1960-ban) is ő volt az első éremszerzőnk – kár, hogy a saját módszere szerint készülő, a végletekig maximalista versenyző az ötkarikás versenyeken nem tudott a harmadik helynél előrébb végezni. 1974-től élete végéig Ausztráliában élt.

HATLACZKY Ferenc és PARTI János
(kajak, kenu) 1954

Alig 52 évnyi földi lét jutott a kajakos berkekben csak Baracknak becézett Hatlaczky Ferencnek (jobbra), aki a sport után is megtalálta a számítását – építészmérnökként. A ceruza előtt pedig a lapátot forgatta kifogástalanul: 1956-ban, a győztes svéd Gert Fredrikssontól alig tíz másodperccel elmaradva, ezüstérmes lett az olimpia K–1 10 000 méteres versenyében, két évvel korábban, a számunkra igen emlékezetes maconi világbajnokságon ellenben megnyerte a 10 kilométeres versenyt, s lett a szakág első magyar aranyérmese. Ugyanitt a kenusaink is megünnepelhették a maguk mérföldkövét: az édesapja jellemzése szerint „nagyon szívós és céltudatos”, a hat évvel későbbi római olimpiai játékokon is első helyen végző Parti János (lent) C–1 1000 méteren lett aranyérmes, honfitársa, Hernek István előtt.

BENEDEK Gábor
(öttusa) 1953

Idén tavasszal töltötte be a 95. életévét a magyar öttusasport első világbajnoka. Benedek Gábor egy évvel azt követően, hogy Helsinkiben csapatban arany-, egyéniben pedig ezüstérmet szerezve társaival feltette Magyarországot az olimpiai öttusatérképre, a Santo Domingóban rendezett világbajnokságon aranyérmet nyert honfitársa, Szondy István előtt. Győzelme nemcsak az első magyar vb-címet jelentette, hanem azt is, hogy megtört a svédek addigi világbajnoki hegemóniája.

GÁL József
(birkózás) 1950

Radványi Ödön ugyan 1920-ban világbajnoki címet nyert kötöttfogásban a 67.5 kilogrammos súlycsoportban, csakhogy ezt a versenyt nem tekintik hivatalos vb-nek, így a „kanonizált” első bajnoknak Gál Józsefet tekintjük, aki 1950-ben törölte fel az ellenfelekkel a szőnyeget a kötöttfogásúak 67 kilós kategóriájában. Szabadfogásban – máig egyedüliként – Kovács István (82 kg) San Diegó-i világbajnoki diadala az 1-es kilométerkő, a nőknél pedig Sastin Mariannának a 2013-as budapesti tornán, az 59 kg-osok mezőnyében szerzett aranyérme számít sportágtörténeti áttörésnek.

PAJOR Kornél
(gyorskorcsolya) 1949

A korcsolyázás mellett kerékpározott is, de az igazán nagy tetteket nem a nyeregben ülve, hanem „élen járva” érte el – 1949-ben szó szerint értve, hiszen azon túl, hogy 5000 és 10 000 méteren világcsúcsot döntött, máig egyetlen magyarként világbajnoki címet nyert egyéni összetettben az oslói viadalon. A vb után nem tért haza, Svédországban telepedett le, ahol mérnökként tevékenykedett.

KOVÁCS Pál
(vívás) 1937

A hatszoros ötkarikás bajnok kardvívó a magyar sport harmadik legeredményesebb olimpikonja (csak a „szaktárs” Gerevich Aladár és a kajakozó Kozák Danuta áll előtte a rangsorban), sportága világbajnoki címmel büszkélkedő klasszisai között ellenben neki jutott az „elsőség” dicsősége. A hallatlanul szerény bajnok 1937-ben, Párizsban nyerte meg a vb kard egyéni versenyét, talán mondani sem kell, hogy két honfitárs (Berczelly Tibor és Rajcsányi László) előtt. Így viszont az sem lehet meglepetés, hogy a magyar válogatott a csapatverseny első helyét is elhozta.

PELLE István
(torna) 1930

Igazi aranyember volt, hiszen sportágában nemcsak a világbajnokságon, hanem az olimpián is övé az első magyar aranyérem. A későbbi jogászdoktor 1930-ban nyújtón lett a világ legjobbja Luxembourgban, majd két év múlva bevette Los Angelest, ahol műszabadgyakorlatban és lólengésben nyert aranyérmet (egyéni összetettben és korláton pedig második lett). A második világháború alatt hadifogságba került, szabadulása után artistaként próbált boldogulni – olykor fejen állva hegedülve és nótázva...

LUMNICZER Sándor
(sportlövészet) 1929

„Semmi baj, ha te beteg vagy, majd én megnyerem Magyarországnak ezt az olimpiát” – mondta az ígéretét aztán be is váltó Halasy Gyula az 1924-es párizsi olimpián Lumniczer Sándornak, miután a négy magyar induló közül a győzelemre a leginkább esélyesnek gondolt csapatkapitány gyomorproblémái miatt az első versenynap után feladta az agyaggalamb-lövészetet. A későbbi neves sebészprofesszor pechjére a szám aztán lekerült (1952-ig) a játékok programjáról, így nem nyílt újabb lehetősége az éremszerzésre. „Cserébe” a világbajnokságokon vigasztalódott – 1929-ben, Stockholmban Lumniczer Sándor (képünkön középen) lett a sportág első magyar aranyérmese, sőt az egyéni mellett a csapataranyból is kivette a részét – végül kilencszeres vb-győztesként hagyott fel a versenyzéssel.

JACOBI Roland
(asztalitenisz) 1926

Ma már nehéz elképzelni, de az első asztalitenisz-világbajnokság voltaképpen olyan volt, mint egy nyílt országos bajnokság. Hogy mindegyik versenyszámban magyar győzelem született, még hagyján, de férfiegyesben, férfipárosban és vegyes párosban az ezüstérmesek is magyarul mutatkoztak be. A történelmi első győztes Jacobi Roland (családtagjainak csak Rolly) nyert egyéniben, párosban és csapatban, vegyes párosban pedig második lett, s örökre beírta magát a sportág történelemkönyvébe. Ő viszont aligha csak a szépre emlékezett a londoni versenyről: a csapatdiadal előtti este táviratban értesítették, hogy meghalt az édesapja.

KRONBERGER Lili
(műkorcsolya) 1908

Akkor is a magyar sport első világbajnokát tisztelhetjük bene, ha tudjuk, 1908 januárjában mindössze ketten indultak a sziléziai Troppauban (a csehországi város ma Opavaként ismert) rendezett vb női versenyén – a 18 esztendős Kronberger Lili és a nála négy esztendővel idősebb német Elsa Rendschmidt. Világbajnoki címét három alkalommal védte meg: 1909-ben Budapesten egyedüli női indulóként nem volt nehéz dolga, 1910-ben ismét csak Rendschmidt volt az ellenfele, míg 1911-ben ellenben már háromtagú mezőnyben lett a legjobb, ráadásul azon a viadalon mutatott be – nemzetközi versenyen elsőként – olyan gyakorlatot, amit zene kísért.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 10-i lapszámában jelent meg.)