Kínai titok, vagy csak a kultúrák különbsége?
„Az ETTU évente szervez ilyen szemináriumot – mondta Stocker Miklós, a Magyar Asztalitenisz-szövetség főtitkára. – A tavaly Luxemburgba tervezett esemény azonban elmaradt, s megkerestek minket, megszerveznénk-e. Természetesen örömmel vettük a felkérést, mert úgy gondoltuk, a magyar edzőknek is jó lehetőség, hogy világhírű szakemberek előadásait hallgatva fejlődjenek, ezért nekik ingyenes volt a szeminárium.”
A programot természetesen az ETTU szervezte, a vendégelőadót is az európai szövetség hívta meg Budapestre, s már miatta érdemes volt részt venni az eseményen, hiszen a kínai szaktekintély, Feng Cse a fiatal játékosok technika képzésének módszertani megközelítéséről beszélt az első napon, másnap pedig a szerva és a szerva fogadásának fontossága volt a téma – utóbbinál természetesen gyakorlati bemutató és videoelemzés egészítette ki a Feng Cse által elmondottakat.
„Nagyon hasznos volt ez a két nap – magyarázta Bátorfi Zoltán, az ifjúsági fiúválogatott szövetségi kapitánya. – Azt azért látni kell, hogy a kínai módszert egy az egyben nem lehet átültetni hozzánk, náluk ugyanis nagyobb a merítési lehetőség, sokkal több gyerek kezd el asztaliteniszezni, ráadásul több időt tudnak szánni egy-egy elem gyakorlására. Csak hogy egy példát mondjak: míg a tenyeres pörgetés elsajátítására nálunk körülbelül egy hónap áll rendelkezésre, Kínában szükség esetén egy évig gyakoroltatják. Ettől függetlenül az edzések felépítésében sok megfontolandót hallottam, s azt is érdekesnek találtam, hogy kiemelten foglalkoznak a kondicionális résszel, az erőnlétre kifejezetten nagy hangsúlyt fektetnek.”
Feng Cse mellett a holland I. R. Faber és a horvát Goran Munivrana is előadást tartott a szemináriumon, amelynek vonzerejét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyarok mellett 14 országból 27 külföldi edző vett részt az Ormai László Asztalitenisz-csarnokban megrendezett eseményen. A többségük természetesen az ázsiai szaktekintélyre figyelt, a kérdés már csak az, hogy sikerült-e megtudni valamit a kínai csodáról.
„Ha valaki csak erre volt kíváncsi, az nem kapott egyértelmű választ, de szerintem ilyen nincs is – foglalta össze tapasztalatait Muskó Péter, az ifjúsági leányválogatott szövetségi kapitánya. – Az biztos, hogy a kínai asztalitenisz-fölény okainak egy része mindenképpen a kultúrák közötti különbségben keresendő, hiszen mint megtudtuk, egy öt-hat éves kezdő heti tizenöt órát edz, nálunk ez elképzelhetetlen, miként az is, hogy egy mozdulatsort hónapokon keresztül gyakoroljanak, ám Kínában ez a megszokott. Azt is érdekes volt hallani, hogy összességében hetven százalékban a tenyeres, míg a fonák oldalra csak harminc százalékban edzenek, igaz, meglehetősen intenzíven. Mindenképpen hasznos volt a szeminárium, még úgy is, hogy az elhangzottakból nem mindent használhatunk a napi munkánk során, mégis számos olyan információ elhangzott, amit mi is beépíthetünk az edzésekbe.”
