Kérdőjelek után pályacsúcsot ért el a kedvenc versenyén

A tavalyi Mátra 115-ön szeretett bele a terepultrába, most pedig női pályacsúccsal győzött ezen a versenyen.

Egyrészt a szervezés miatt is nagyon szeretem a Mátra 115-öt, másrészt a terepviszonyok pont nekem valók. Eléggé szintes és hosszú, amelynek a végén pont jó iramban tudok menni. Egyértelműen ez a kedvenc eseményem – mondta a Csupasportnak Dudok Edit.

Milyen célt tűzött ki maga elé?

Mivel az elmúlt fél évben mentálisan mélypontra kerültem, csupán azt, hogy végigmenjek. Az elmúlt időszakban több versenyen is menet közben szálltam ki, mert elveszett a motiváció. Egyszerűen feleslegesnek tartottam az egészet, de olyan is előfordult, hogy fizikailag összeomlottam menet közben. Ezek pedig elvették a kedvemet, s elgondolkoztam, lehet, nem nekem való ez az egész… Szóval, mindenféle terhet és nyomást levettem magamról, csak egy könnyed kirándulást akartam, ami nagyrészt megvalósult. A végére viszont bekapcsolt a versenyszellem, láttam, hogy van esély az aranyéremre, amit akkor már meg akartam szerezni. 

Milyen volt ez a száztizenöt kilométer?

Próbáltam a pulzusomat alacsonyan tartani, és egyáltalán nem néztem az időmet. Az volt bennem, hogy a tavalyi eredményemhez képest biztosan jó másfél órával lassúbb vagyok. Szerencsére nem volt olyan meleg, mint egy évvel ezelőtt, de a hűtésre és a jegelésre most is figyelni kellett. Bottal mentem, a lábaimat épnek, az izmaimat könnyednek éreztem. Nem volt mélypontom, a végére kezdett nehézzé válni, de elhatároztam, hogy amit tudok, azt még beleteszek a hajrába. Amikor pedig láttam, hogy első is lehetek, vérszemet kaptam, s be kell valljam, élveztem. Sikerült jól tartalékolnom. Kilencvenhét kilométernél láttam, hogy az első helyen lévő lány üldögél,rossz a gyomra. Ekkor még húsz kilométer hátravolt, én pedig jó állapotban érezem magam, rá tudtam tenni egy lapáttal. Bevallom, a vége már nem esett jól, a térdeimet is éreztem, de nem sérülés miatt. A célba érkezésemkor aztán csupa pozitív gondolat fogott el, és az ugrott be, hogy ez mégis nekem való. Erősnek éreztem magam, és nagyon örültem a pályacsúcsnak. Érdekes, tavaly is sikerült megdöntenem, most pedig sokáig a hetedik helyen haladtam, de akkor is azt kívántam, hogy valaki javítsa meg az egy évvel ezelőtti időmet. Végül én lettem az…

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Beleállni a végén. Nagyon nehéz volt, de nem hagyhattam veszni a lehetőséget. Tudtam, hogy a lelki békémnek annyi lenne, így egy kicsit erőteljesebb kirándulás lett belőle…

Ez a győzelem elhitette önnel, hogy mégis van keresnivalója az ultrafutásban?

Egyértelműen fellelkesített és nagy motivációt ad a jövőre. De óvatosan akarom csinálni, tavaly hét száz kilométeres vagy annál hosszabb versenyem volt… Most okosabban szeretném, az biztos, hogy idén nem lesz ennyi százasom. Ősszel szeretnék még egyet, és jó az esély rá, hogy az a bolgár Pirin Ultra lesz. A kedvem mindenesetre megjött hozzá. 

Borítókép: Mátrabérc Trails