Jobb volt Hollandia, a 7. hely húsz éve a legjobb vb-szereplés női kéziseinktől

KÉZILABDA
NŐI VILÁGBAJNOKSÁG
NEGYEDDÖNTŐ
HOLLANDIA–MAGYARORSZÁG 28–23 (14–9)
Rotterdam, 9000 néző. Vezette: M. Hansen, Madsen (dánok) 
HOLLANDIA: TEN HOLTE – Malestein 4 (3), HOUSHEER 8, Nüsser 3, Maarschalkerweerd, Dulfer 3, VAN WETERING 5. Csere: Duijndam (kapus), Polman, Abbingh, Van Der Vliet 3, Vollebregt 1, Sprengers 1. Szövetségi kapitány: Henrik Signell
MAGYARORSZÁG: Szemerey – Falusi-Udvardi 1, Vámos P. 3, Papp N., Tóvizi 1, Kuczora 1, Márton G. 2. Csere: JANURIK (kapus), Klujber 3 (2), Simon P. 3 (1), Bordás R., Albek 3, Kovács Anett 2, Csíkos 3, Hársfalvi 1. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
Az eredmény alakulása. 7. perc: 3–4. 15. p.: 6–4. 22. p.: 10–6. 26. p.: 11–8. 34. p.: 15–11. 41. p.: 20–13. 44. p.: 23–15. 50. p.: 24–18. 55. p.: 25–20
Kiállítások: 10, ill. 10 perc
Hétméteresek: 5/3, ill. 3/3
MESTERMÉRLEG
Golovin Vlagyimir: – Sajnálom, hogy esélyünk sem volt, de lehetőséget sem kaptunk volna... Amikor nem engedik megtalálni a réseket támadásban és amikor nem fújnak be hétmétereseket, akkor hiába keressük ezeket. Ezzel most nem szakmailag kell foglalkozni. Csak büszke vagyok a lányokra. Lejátszottuk a világbajnokságot, szerintem mindent megtettünk, amit tudtunk. Ott vagyunk, ahol vagyunk. Biztos, hogy lehet még fejlődni és fogunk is. De talán az a legfontosabb, hogy a szívünk mindig a helyén volt. 

Egy erős ellenfelet legyőzni a saját pályáján mindig, minden körülmények között nagy tettnek minősül. Erre készült női kéziválogatottunk Hollandia ellen a vb-negyeddöntőben.

Jó ómen lehetett, hogy alig két évvel ezelőtt egy felkészülési mérkőzésen ugyancsak Rotterdamban 25–23-ra felülmúltuk. Az egymás elleni mérleg hatalmas magyar fölényt mutat, de hiba lett volna abból kiindulni, hogy a korábbi 48 meccsből 41-et mi nyertünk. Hiába a hollandok hazai pályája, még a korábbi ikonjuk, Yvette Broch is ötven-ötvenes találkozóként aposztrofálta lapunknak a szerda esti ütközetet.

A vb sajátos lebonyolítása miatt a mezőnyből kiemelkedő hét csapatnál az dönti el, hogy sikeres volt-e az adott világesemény, hogy a negyeddöntőt sikerrel veszi-e. Európa-bajnoki bronzérmes válogatottunknál a hivatalos célkitűzés a legjobb hatba jutás volt, de a főszereplők ennél merészebb álmokat dédelgettek. Hogy ezeket valóra váltsák, ezen az egy mérkőzésen múlott.

Hollandia – némi dán behatással – a 2010-es évek közepére topcsapattá vált, 2019-ben világbajnok lett, de azóta a rendszerint elsöprő támadójátéka dacára egyszer sem tudott érmet nyerni a nagy tornákon. Három győri (Kelly Dulfer, Dione Housheer, Bo van Wetering) és egy ferencvárosi (Angela Malestein) légiós is van a keretében, mindannyian alapemberek a svéd Henrik Signell szövetségi kapitánynál. A mieinknél ezúttal a kapus Bukovszky Anna és a beálló Szmolek Apollónia maradt ki a 16-os meccskeretből, az elmúlt napokban beteg Vámos Petra játékra jelentkezett és kezdett is.
Pont a hazánkban játszó hollandok kezdték gólerősen a meccset, amire mi a szélről válaszoltunk Márton Gréta és Falusi-Udvardi Laura jóvoltából. Kuczora Csenge góljával 4–3-ra átvettük a vezetést, de aztán tíz percre teljesen megállt a támadójátékunk, Yara ten Holte könnyedén szedte le a rossz helyzetből kikényszerített lövéseinket.

Az első játékrész felénél Golovin Vlagyimir időt kért, és pályára küldte Simon Petrát, aki nem sokkal később kiharcolt egy hétméterest, amit Klujber Katrin belőtt, majd maga az irányító egyenlített (6–6). A holland szurkolók többnyire csak akkor sikítoztak, amikor Ten Holte védett vagy Van Wetering bedobta a ziccereit – sajnos többször volt rá lehetőségük, mint azt szerettük volna, a következő négy gól ismét az övék volt.

Szemerey Zsófi nagy védéseivel tartást adott válogatottunknak, Klujber pedig újabb hetesét értékesítette. Emberelőnyben volt lehetőségünk felzárkózni, Housheer akaszkodott össze Papp Nikolettával, de a holland jobbátlövő kizökkenthetetlennek tűnt. Ahogyan Vámos is, aki már nem az első kétperces kiállítást harcolta ki. A szünet előtt néhány technikai hibával nehéz helyzetbe hoztuk magunkat, Ten Holte Kovács Anettel szemben bemutatott védése sem jött jól…

A második félidőben 14–9-es hátrányból kellett volna csodát tennünk, amihez mindenekelőtt támadásban lett volna szükség két-három játékosra, akik betolják a szekerünket. Vámos vezérhez méltón szerzett is három „berepülős” gólt, de közben így is hatra nőtt a lemaradásunk. A 39. percben Klujber kigáncsolta a ziccerben kilépő Van Weteringet, amiért csapatkapitányunk piros lapot kapott. A rivális tökéletesen kihasználta ezt a két percet, háromszor is betalált, alig húsz perc alatt kellett volna 20–13-as hátrányból visszajönnünk.

Kerestük is hozzá a fogódzkodót, Hársfalvi Júlia és Kovács Anett révén két magyar gól jött egymás után, de aztán Tóvizi Petra lövését Ten Holte már kivédte. Janurik Kinga hárította Malestein hetesét, Albek Anna remek átlövésével mínusz ötre feljöttünk. Housheer hetedik gólja, majd Van Wetering labdaszerzése minimálisra csökkentette az esélyüket az utolsó hat percre. Négy perccel a vége előtt Dulfer üres kapus gólja minden fontos kérdést eldöntött.

A magyar válogatott 28–23-ra kikapott Hollandiától, így a 7. helyen zárta a világbajnokságot. Nemzeti csapatunk a 2005-ös vb óta nem végzett ennyire előkelő pozícióban, akkor a bronzérmes lett.