Ismét gyomorprobléma hátráltatta, de megnyerte a szlovén huszonnégy órást

Milyen tervekkel utazott el a koperi versenyre?

A győzelem egyáltalán nem érdekelt – mondta Zombory Erika. – Sokévnyi ultrafutás után nem a helyezés a lényeg számomra, így most sem foglalkoztam ezzel. Mindig van egy célom a versenyek előtt, ez most is így volt. Azt szerettem volna, ha kettessel kezdődik az eredményem, de sok minden közbeszólt, így sajnos nem jött össze. Azonban ha mindent összevetek, elégedett vagyok az eredményemmel, az első hely pedig csak pluszöröm.

Szokás szerint volt néhány hullámvölgyem… A gyomrom már visszatérően galibát okoz, ez most is előjött több felvonásban, s mivel nem újdonság, tudom kezelni, de mégiscsak hátráltat valamelyest. Ez ismét egy kicsit lelassított, s elsősorban emiatt úszott el a kitűzött kilométerszám. Két órával a verseny vége előtt szólt a kísérőm, Büki Tivadar, hogy mindjárt utolérem az első helyezettet, aki addigra már kiszállt, így hamarosan átveszem a vezetést. Nem foglalkoztam azzal, hogy hányadik vagyok, de amikor az első helyre kerültem, bevallom, motiváltabb lettem és igyekeztem megtartani, ami szerencsére sikerült.

Nem volt könnyű a futás, hűvös volt és fújt a szél, de a pálya nagyszerűnek bizonyult, szép helyen versenyeztünk.

A kis gödreimet az idő múlásával már tudom kezelni, pontosan tudom, nálam hogyan zajlik egy ilyen mélypont. Idővel túllépek rajta, tisztában vagyok vele, hogy utána egy jobb időszak következik. A legfontosabb, hogy folyamatosan haladjak előre, ne csak úgy teljen az idő. Az esztendők alatt megtanultam már ezt, nyilván mindig jöhet valami nehézség is, de ahogy mondtam, a gyomorprobléma szinte minden versenyemen jelentkezik.

Ezt követően hogyan alakul a programja?

Sok versenyt nem néztem ki, ősszel szeretnék vagy egy huszonnégy órás megméretést vagy egy terepversenyt teljesíteni. Folyamatosan edzek becsülettel, futok, aztán idővel lehet, hogy felkelti az érdeklődésemet egy-két verseny, néha viszont nagyon jól jön egy kis nyugalom.