Kell egy jó edző, szerencse, és hogy jókor találkozzon a munka és a hegyi rutin

Kicsit tekintsünk vissza. Összességében milyen volt a 2024-es éve?

A sky-szezont illetően tizenkétszer lehetett ott női dobogón, négy országban is versenyzett.

A tavalyi év fő célja a Szlovák Skyrunning Liga volt, ahol kétezerhúsz után ismét sikerült az összetett első helyén végeznem. Itt öt futamon négyszer állhattam a dobogón és egyszer a negyedik helyen. Ezenkívül több ikonikus Alacsony- és Magas-Tátrabeli versenyen szintén dobogóra állhattam. Itthon az MSTSZ Magyar Terepfutó Bajnokság sky kategóriájában sikerült nyernem, de talán mégis a Lengyel Skyrunning Vertikál Bajnokság negyedik helye volt a legértékesebb számomra. Továbbá indultam szlovák hegyifutó szakágban is, ahol bajnoki hatodik helyen végeztem.

Milyen konkrét versenyeket emelne ki, amely nagyon jól ment és jó rá visszaemlékezni?

Minden versenyemre szívesen emlékszem vissza, nem nagyon emelnék ki külön közülük. Az összes tavalyi verseny szívemhez közeli, de talán amiket a legjobbnak éreztem, az a szlovák tátrai Zöld-tavi felfutó, vagy a Plesnivec Skyrun, a Király-hegyi vertikál, vagy a Gáspár-csúcsfutás a maga 8,7 km és 1100 m szintemelkedésével a lengyel Tátrában, ahol sokáig a harmadik helyen futottam, végül a negyedik helyen értem célba.

Volt olyan megmérettetés, amely nem úgy ment, ahogyan azt előzetesen eltervezte?

Az idény utolsó két-három versenyén már éreztem a több mint tíz hónapra nyúló versenyszezon fáradtságát. Egyetlen versenyt, éppen a spanyolországi Skyrunning Vertikál Európa-bajnokságot érzem kudarcnak, ugyanis nagyon jó formában utaztam ki, de féltávnál annyira begörcsölt a vádlim, hogy az meg is pecsételte a versenyemet. Nagyon sajnáltam, mert korábban még nem történt velem ilyen és sokkal több volt abban a futásban, mint ami végül sajnos lett. Ráadásul egy olyan lány is előttem végzett, akit simán legyőztem a szlovák válogatón.

Előretekintve: milyen céljai vannak 2025-ben?

Egyelőre még csak tervezzük az idei versenynaptáramat.

A tavalyi volt sorozatban a hatodik külföldi versenyszezonom. Hat év folyamatos versenyzés, utazás, a kellő motiváció fenntartása, nemcsak fizikailag, de mentálisan is kimeritő. Ráadásul szinte az összes Magas- és Alacsony-Tátrabeli skyrunning versenyen álltam már dobogón, ahol szerettem volna. De mivel a kezdetektől ott versenyzem, én igazán ott vagyok otthon, ott és abban a közegben érzem azt az örömet amit a hegyifutás adhat.

Ami egyenlőre biztosnak látszik, hogy egy verseny erejéig kipróbálom majd magam egy hatvanöt kilométeres bükki ultrán kora tavasszal, és remélem ismét bizalmat kaphatok és idén is viselhetem majd a válogatott mezt a skyrunning-világbajnokságon.

Fotók: Lantos Borbála/ Facebook