Sokan már a rajt előtt tudták, hogy ő nyer, ám neki fogalma sem volt róla

Milyen céllal rajtolt el a versenyen?

Fő célként a teljes táv, a kétszázötvenkét kilométer teljesítését tűztem ki, az idő ezúttal mellékes volt – mondta Jeney Gábor. – A verseny sajátossága, hogy az időjárás szinte mindig rossz: vagy túl meleg van, vagy hatalmas az eső, vagy egyéb szélsőséges tényező áll elő. Most az eső kavart be: reggel még csak szemerkélt, később rákezdett, így rendesen szétáztunk, s emiatt a talpamon vízhólyagokkal futottam, ami komolyan hátralátott, de nemcsak engem.

Már többször indult a versenyen: ennyire szeret a Desedán futni?

Nagyon. Ha korábban hallok róla, az összesen ott lettem volna, de sajnos az első háromról nem értesültem, így azok kimaradtak. Korábban szereztem már ezüst- és bronzérmet, most meglett az arany is. Nehéz a verseny, tudni kell rajta futni, a győzelemhez sok-sok év felkészülésre van szükség. Amikor elkezdtem, csak kacérkodtam az egésszel, elsőre százhatvannyolc kilométert tudtam megtenni, és rögtön megfogott a családias, remek hangulat. Itt mindenkire figyelnek, mindenki maximálisan megkap minden támogatást. Ráadásul szinte mindenki ismer mindenkit, így az összes futó és kísérő tudja a másikról, hogy éppen mire van szüksége. Nem mellesleg nagyszerű programok is színesítik a napot, így a család minden tagja megtalálja a megfelelő időtöltést. Visszakanyarodva a versenyre, már elsőre beleszerettem és minden évben hajtott a vágy, hogy egyre jobban teljesítsek, ám arról nem mertem ábrándozni, hogy egyszer megnyerem. Sokat köszönhetek edzőmnek, Bódis Tamásnak, akinek hatalmas a szerepe a győzelmemben.

Milyennek értékelné a futását?

Az edzőmmel megegyeztünk, hogy hat harmincas tempóban futok, ám bevallom, az elején nem tartottam be, amiért rám is szólt Tamás. A többiek nagyon bekezdtek, előnyt akartak szerezni, így én is feljebb kapcsoltam. Aztán láttam, hogy nagyobb szökés nem alakult ki, így visszaálltam a saját tempómra. Sajnos az utolsó pillanatban lemondta a bringás kísérőm, a fiam szállt be helyette, ám ő éjfélkor elment pihenni, így egyedül maradtam. Onnantól nem tudtam semmit az eredményekről és a pozíciókról, ráadásul a köd is leszállt, így az ötödik maratoni után valamelyest megtörtem. Mivel nem találkoztam futótárssal a pályán, ködben, kísérő nélkül, mindenféle információ hiányában haladtam, ami miatt hullámvölgybe kerültem.

A hatodik maratoni elején egy váltóban versenyző hölgy érkezett mellém, aki azt mondta, hogy csatlakozna hozzám. Ez mindkettőnknek jól jött, húztuk egymást előre, onnantól ismét elkezdtem magam felépíteni mentálisan.

A végén tudtam, hogy nagy az előnyöm, így akár sétálva is győzök. Elképesztően megtisztelő érzés, hogy a két Deseda-legenda, a tavalyi győztes Nagykéri György és a mind a tíz eseményen részt vevő Kapitanov Vilmos kísért be a célba. Ők gratuláltak elsőként, még a könny is kicsordult a szememből. Alig hittem el, hogy a végén engem ünnepeltek, én örültem a többieknek, a többiek pedig nekem. Még Papp János nevét is megemlíteném, aki a második helyen végzett. Nagykéri György és Kapitanov Vilmos mellett ő is igazi legenda, fantasztikus érzés volt vele együtt futni. Ő mondta korábban, hogy tartozom neki egy győzelemmel, most megadtam a tartozásom. Vicces, mert sokan mondták a díjátadó után, hogy már a rajt előtt tudták, én nyerek, ám nekem fogalmam sem volt róla.

Így az ön neve is felkerült a trófeára.

Nagyon szép a trófea, amit akkor lehet végleg megtartani, ha valaki háromszor nyer. Sok futónak kétszer szerepel már a neve a kupán, jövőre az a cél, hogy az enyém is duplán legyen, aztán jó lenne a jövőben végleg megkaparintani…

Eddig senki sem vitte haza, motivál, hogy én legyek az első.

Milyen céljai vannak még az esztendő hátralévő részére?

Rövid távú célként novemberben a Hangonyi Ultra száz kilométerén szeretnék részt venni, a hosszú távú vágyam pedig a Spartathlon. Egyszer ott akarok lenni a legendás görög versenyen és képviselni szeretném a magyar színeket. Idén várólistás vagyok, nincs sok esélyem bekerülni, ám jövőre már jobbak a kilátások. Idén az Ultrabalatonon négy és fél órát javítva az egyéni csúcsomon huszonnégy óra, ötvennyolc perces időt értem el, így beadom a nevezésem a jövő évi megméretésre, ezzel jó eséllyel egy év múlva ott lehetek Görögországban. És ha már az Ultrabalaton szóba került, nagy vágyam, hogy szépen lépkedjek előre, így előbb a top tízbe, majd az első háromba kerülés a célom.