Ha volt, milyen céllal rajtolt el a versenyen?
A mindennapok futója vagyok, ritkán és spontán nevezek a versenyekre – mondta Kádár-Csoboth Péter. – A tapolcaira tavaly az egyik bevásárlásból hazafele bukkantam rá, akkor a huszonkét kilométeres távon vettem részt. Idén néhány nappal korábban döntöttem az indulás mellett, és ismét a helyszínen neveztem a rajt előtt. Már tavaly is megtapasztaltam, hogy kedves és családias ez az esemény, és sejtettem, hogy júliusban nem lesz túlzottan népes vagy erős a mezőny.
Csupán egy jót akartam futni a „saját földemen”, mivel a szomszédos faluban élek, kifejezetten sokat futok azon az útvonalon. Amolyan hazai pálya volt ez nekem.
Csak egy palack vizet és néhány gélt vittem magammal, tudtam, hogy félóránként, negyvenpercenként van frissítőpont. Arra kifejezetten igyekeztem ügyelni, hogy a nagy melegben eleget igyak, így fizikailag rendben voltam. A meleg miatt az volt az előzetes tervem, hogy az első másfél-két órát megnyomom, hogy jól tudjak haladni, ameddig nincs hőség. Ez jó ötletnek bizonyult, a futás pedig problémamentes volt. A versennyel maximálisan elégedett vagyok, jó volt a pálya kijelölése, végig élveztem.
A meleg okozta a legnagyobb nehézséget?
Csak a hajrában. Nem tartalmaz jelentős szintet a pálya, a negyvenöt kilométeren összesen ezer néhány száz métert, de a tanúhegyek miatt inkább úgynevezett tüskék vannak, a mászás meredek, nem dimbes-dombos. Sokat futok a környéken, így már ismertem az útvonalat, ez pedig nagy előnynek számított.
A melegre visszatérve, a végén már éreztem rendesen, az a rész nehéz is volt. Furcsa volt, hogy az élen futottam, általában a középmezőnyben szoktam lenni, most is vártam, hogy mikor csapnak hátba a többiek, de kiderült, hogy egy kicsit hátrébb voltak.
Nem szeretek előre nevezni versenyekre, inkább spontán csinálom. Augusztusban túrázni és futni szeretnék a környező magashegységekben, majd valószínűleg az őszi Vadlán Terep Ultrán indulok, tavaly is tetszett ez a verseny, ráadásul ez is ezen a tájon van, csak egy heggyel odébb.