Újabb ismeretlen távra készül, kíváncsi, hogy milyen teljesítményt nyújt

Szoros volt a hajrá, végül remek futással nyert a Bodri Trail harmincnégy kilométeres távján. Milyen célokkal érkezett a versenyre?

Úgy éreztem, hogy a formám rendben, de kíváncsian, izgalommal telve álltam a rajtba – mondta Szabó Vivien, aki 03:07:34-es idővel győzött a Bodri Trail 34 kilométeres távján. – Edzésterv alapján készülök, remek futásokkal a hátam mögött érkeztem a versenyre. Fizikailag is nagyszerűen éreztem magam, ám ritkán versenyzem harminc kilométer feletti távokon és a terep is új volt nekem, nem tudtam mire számíthatok. Éppen ezért, a rajt előtt nem volt semmiféle elvárás magammal szemben, láttam, hogy kiváló futók vannak a mezőnyben, csupán élvezni akartam a versenyt. Arra próbáltam figyelni, hogy ne fussam el az elejét, és tartsam az edzőm által kiírt pulzuszónát. Abszolút nem számítottam arra, hogy nyerhetek, de természetesen nagyon boldog vagyok miatta.

Milyennek értékelné a futását?

A vége felé hullámvölgybe kerültem, az utolsó tíz kilométeren elérkeztem egy ponthoz, amikor nagyon fáradtnak éreztem magam és hányingerem lett, mintha szétestem volna. Szerencsére sikerült helyrejönnöm. Sok ismerős volt a mezőnyben, akik motiváltak, illetve a szurkolók támogatása is kellett ahhoz, hogy összeszedjem magam. Csak mentem előre, nem számított semmi, mindent beleadtam. Attól függetlenül, hogy a végével küszködnöm kellett, összességében élményfutásról beszélhetek.

Az utolsó két-három kilométeren fokozatosan közelebb kerültem az élen haladó Hegyi-Sági Adriennhez, akit nagyon tisztelek, tudom, hogy milyen szorgalmas és ügyes futó. Végül szoros hajrában sikerült megelőznöm.

Azon a versenyen is azt éreztem, hogy kiváló formában vagyok, minden adott a jó versenyzéshez, de az eleje rettenetesre sikeredett, nagyon szenvedtem. Rosszul ment a futás, nehéznek éreztem a lábaimat, nem mentek az emelkedők, legszívesebben kiszálltam volna… Féltávnál kezdtem belejönni, fordult a kocka, a lejtőkön és emelkedőkön egyre jobban be tudtam hozni a lemaradásom, miközben küzdöttünk a nagy sárral is. Végül második helyen értem be a célba, azután, hogy milyen nehezen, szenvedve mentem végig a táv első felén, hatalmas öröm volt a cél felé futni tudva, hogy az edzőm, Vincze Zsófia után a második helyre érek be.

Tekintsünk egy kicsit előre: milyen céljai vannak a közeljövőre?

A következő hétvégén az Ensport Vértes Terep Maraton harminckilenc kilométeres távján indulok, ez megint olyan táv, amely a komfortzónámon jóval kívül esik. Ismeretlen számomra a harminckilenc kilométer, kíváncsi leszek, hogy hogyan megy. Kisebb csípősérüléssel bajlódtam az utóbbi időben, semmi elvárásom nincs, igyekszem a maximumot nyújtani, nem szeretnék semmiféle nyomást helyezni magamra. Ezt követően májusban az Ultra Trail Hungary keretein belül megrendezett harminc kilométeres Visegrád Trail-en veszek részt, izgatottan várom azt a versenyt is.