Edzeni legalább annyira szeret, mint versenyezni, nagy célokat tűzött ki maga elé az évre

Mikor kezdte el a futást?

Nehéz ezt meghatároznom, egészen kiskorom óta futok – mondta Kozma Szabolcs a Csupasportnak. – A szüleim is futottak, ezt láttam otthon, így már kiskoromban gyakran elmentem velük a debreceni Nagyerdőbe. Komolyabban három-négy éve űzöm, akkor a maratonit tűztem ki célul. Ekkor elindult a lavina, gyorsan beleszerettem. Az volt a célom, hogy teljesítsem a maratonit, van annyi tapasztalatom, hogy egy internetes edzésterv alapján fel tudtam készülni. Sikerült is, de közben megtetszett a terepfutás és a Bükki Kilátások FunRun harmincöt kilométeres távját is kipipáltam. Ezután csodálkozva néztem, hogy emberek akár kétszer ekkora távot is képesek megtenni… Aztán úgy voltam vele, eddig ment egyedül is, de innentől kell egy edző, akinek az iránymutatása alapján készülhetek, így azóta is Losonc Tímeával dolgozom együtt.

Jó döntés volt, ugyanis nem sokkal később már ultratávokat teljesített.

Az első ultrám kétezerhuszonkettő októberében a Vértes Terep Maraton ötven kilométere volt. Nehezen ment, de jó érzésekkel értem be a célba. Nem voltam egyszerű helyzetben, ugyanis a verseny hetében betegséggel küzdöttem, így közel sem éreztem magam százszázalékos állapotban, de így is sikerült a hatodik helyen beérnem. Tavaly a Bükki Kilátások hatvanöt kilométeres távja és a Mátrabérc teljesítése volt a cél, ez a kettő eléggé döcögősen ment. Az ultrázásban a frissítés és a mentális felkészülés az igazán fontos, fejben jól össze kell rakni a dolgokat. A bükki versenyen nem ment jól a frissítés, illetve gyomorprobléma is hátráltatott; a Mátrabérc egy fokkal jobb volt, de hasonló problémák jöttek, és az izomzatom sem volt teljesen rendben, ennek ellenére sikerült hat órán belül beérnem a célba, amire eléggé büszke vagyok.

Mit lehet tudni az idei célkitűzésekről?
Tavaly december végén a hatvanöt kilométeres Tortúra-teljesítménytúrán mentem végig, ezt már ehhez a futóidényhez sorolom. Eléggé elhúzódik a felkészülési időszak, futok rendesen, az edzőm próbál is visszafogni. Nem vagyok nagy versenyre járó, így idén sem veszek részt sok erőpróbán, edzeni is legalább annyira szeretek, mint versenyezni. Idén is részt vettem a Bükki Kilátásokon, a hatvanöt kilométeres távon második lettem, jó időt értem el, elégedett vagyok vele. A magyar terepfutó-bajnokság futamai, a Bükki Kilátások és a Mátrabérc volt betervezve, és remélem, sikerült kvalifikálnom magam a skyrunning-világbajnokságra. Megemlíteném még a franciaországi European Off-Road Running Championships-et, ide is ki szeretnék jutni, meglátjuk, a teljesítménnyel rászolgálok-e a válogatott meghívóra. Az biztos, hogy keményen dolgozom a céljaim eléréséért.