Rakonczay Gábor novemberben folytatja útját, kikötött Tazacortén

Hát kikötöttek…

Kikötöttünk – mondta Tazacortéról Rakonczay Gábor a Csupasportnak. – A következő napokban kiemelik a vízről, és a parton tárolják a hajót, novemberben tesszük vissza, akkor megyek tovább. Ha most folytatnám az utat, jó eséllyel éppen a hurrikánszezon elejére érkeznék meg a Karib-térségbe, ezzel pedig nem szabad szórakozni. Sokat gondolkoztam, hogy mi is legyen, de a biztonságot szem előtt tartva úgy döntöttem, később folytatom az utam. Novemberben sokkal több időm lesz a hurrikánszezon előtt. Itt lesz addig a járgány, amúgy minden szuper. Az óceán pedig megvár.

Mi volt az oka, hogy lassabban haladt a vártnál?

Harminchárom napot és tíz órát töltött a vízen, összesen ezernégyszáztíz kilométert evezett. Milyen érzésekkel lépett ki a szárazföldre?

A kikötés előtti két nap veszélyes volt, a hajó ekkor fel is borult, elegem volt már… Az is benne volt a pakliban, hogy nem sikerül a kikötés az erős keleti szél miatt, de végül összejött, aminek nagyon örültem. Itt nincs motor, nem úgy van, hogy csak behúzom a kéziféket – a hullámok folyamatosan viszik a hajót, gondolkozni, taktikázni kell és erősen alkalmazkodni az időjáráshoz. Szerencsém volt, minden összejött, a kikötés napján a sziget nyugati oldalán alig volt szél. A sziget gyakorlatilag egy nagy vulkán, ami nyitott a kikötő felé, így elég erős szélben kötöttem ki. Hogy milyen érzés volt? Fantasztikus. Sokat jelentett, hogy a szüleim, családtagok, ismerősök és a szigeten élő vagy éppen ott nyaraló magyarok kijöttek elém. Nagy élmént volt.

Említette a felborulást, ezen kívül milyen nehézségekkel kellett megküzdenie?

Brutális volt a hajóforgalom. A kikötés után tudtam meg, hogy nem lehet használni a Szuezi-csatornát a hajóforgalomnak, így a Közel- és Távol-Keletről érkező teherforgalom nagy része Afrikát megkerülve erre jön át a Gibraltári-szoroson a Földközi-tengerre. Tényleg döbbenetes volt a forgalom, a kicsi hajóm alacsonyabban volt a vízen, mint a hullámok, veszélyes szituációk kerekedtek. Ami a felborulást illeti, éppen kint voltam a fedélzeten, amikor megtörtént. Gyakorlatilag a hajó rám borult, csak kapaszkodtam, amikor a hullám továbbrobogott, és a tőkesúly visszarántotta a hajót. Nem tudom hova akadt be az ujjam, csak azt észleltem, hogy a jobb kezemen a gyűrűs ujjam derékszögben van… Örülök, hogy ennyivel megúsztam. Rögzítettem, majd mentem tovább, evezni ugyanis lehetett tőle. Valószínűleg marad nyoma. Többen kérdezték, hogy az ujjtörés is közrejátszott-e a döntésemben, hogy kikötöttem, de nem. Ezzel még tovább tudnék menni, de az időjárás már más tészta.

Hogy néznek ki a következő napjai?

Igazi spanyolosan történik az ügyintézés. Először azt mondták, hogy a héten, szerdán kiemelik a hajót, ám most úgy van, hogy csak jövő kedden. Addig biztosan maradok. A felszerelés, az élelem és egyéb dolgok ki lettek pakolva, sok minden jó lesz novemberben is, de azért ismét fel kell majd tölteni a készletet. Amint kiemelik a hajót, mehetünk is haza, ismerve az itteni ügyintézést, ez még bőven lehet két hét is.