Kéktúra: tizenöt nap futás, tízrészes dokumentumfilm

Fantasztikus élmény lehet végigfutni az El Caminót, de talán annál is nagyobb élmény (nekem legalábbis) teljesíteni a Kéktúra útvonalát. A gond az, hogy videó-, illetve filmnézegetésnél tovább nem jutottam e két régóta vágyott kihívást illetően, de évek óta, sőt inkább évtizede benne van a lelkemben valami bizsergés, hogy előbb-utóbb csak neki kellene vágni.

Kellene…

Az elkényeztetett ember urbánus félelme hátráltat, hogy még nem indultam el. Amikor ugyanis a határán vagyok annak, hogy na, most van itt az ideje hosszabb futóútra lépni ebben a világban, rögvest jönnek az ördögi, akaratot gyengítő kérdések: hogyan cipelek magammal ezernél is több kilométeren át váltó(futó)ruhát, cipőt, hol és hogyan tudom magam kipihenni, mi lesz a kóbor kutyákkal, segítőkészek vagy ellenségesek-e az emberek, mi történik, ha megsérülök, beteg leszek, és mit mondok majd akkor az ismerősöknek, ha már az út elején, alig száz kilométerrel messzebb a rajtolástól kiderül, hogy nem bírom tovább?