Sokk a terepultrán: kiszáradt patakok, eltűnőben lévő folyó és hófal

Bakonyi András Spartan-versennyel kezdte, ma pedig már nívós eseményeken vesz részt az ultrafutásban. Úgy érezte, befejezetlen ügye van a korábban lefutott 120 kilométeres Lavaredo Ultra Traillel, az idén remekül teljesítette a távot, így pont került az „ügy” végére.

„Kétezertizennégy októberében kezdtem futni – mondta a Csupasportnak Bakonyi András. – A kollégákkal Spartan-videókat néztünk, s úgy gondoltuk, jó buli, remek csapatépítés, így hát beneveztünk egy versenyre. Persze az eseményre egyedül maradtam, de úgy voltam vele, ha már van nevezésem, elmegyek. Semmit sem tudtam róla. Nem sokkal a rajt előtt szóltak, hogy van hely elitben, ha akarok, indulhatok ott, s rögtön az első futamban mehetek is.

Miután beértem a célba, az egyik szervező megkérdezte, hogy ki vagyok, s mit keresek az elitben. Jó eredménnyel értem be, így érdeklődtek, hogy nem akarok-e komolyabban foglalkozni ezzel.

Azelőtt kerékpároztam, kick-boxoltam, a motorsportot űztem, ám a futást és az akadályfutást sohasem próbáltam. Megtetszett, és komolyabban kezdtem foglalkozni vele.”

Ezután rendszeresen járt Spartan-eseményekre, majd másfél év múlva részt vett élete első terepfutóversenyén. A harminc kilométeres távot a Börzsönyben teljesítette, a középmezőny elején végzett, egyből megtetszett neki a terepfutás. A rövid távokon dobogós helyeket ért el, míg a hosszabb távokon a élmezőnyhöz tartozott. Az első ultrája terepen 2019-ben a Vércse volt.

„Augusztusban a legmelegebb időszakban rendezték az eseményt, negyvenkét fokban rajtoltunk el. A rádióban is küldtek üzenetet nekünk, sok biztatást kaptunk. A szervezők azt mondták, semmi baj, ha feladjuk, az egészségünk a legfontosabb – ők mindent megtettek, hogy jó körülmények között futhassunk. Sok eltévedéssel, néhány kitérővel, de százharmincöt kilométer alatt teljesítettük.

Tizenkilenc és fél óra alatt értünk be. Voltak kemény holtpontok, előfordult, hogy leültem egy kőre, s úgy voltam vele, hogy egy lépést sem megyek tovább.

Aztán rájöttem, úgysem jön értem senki, ha már eddig eljöttem, akkor szenvedjem be magam a célba. A holtpont leküzdése után olyan volt, mintha nulláról kezdtem volna, ismét élveztem.”

Az utóbbi két évben háttérbe szorultak nála a futóversenyek, ugyanis gyermeke született, s a legtöbb időt a családjával tölti. Előfordult, hogy volt nevezése egy eseményre, de úgy ébredt azon a reggelen, hogy az apa-lánya „szerelem” nagyobb, így nem utazott el a versenyre. Június végén azonban ott volt a Dolomitokban rendezett Lavaredo Ultra Trailen.

„Korábban már kétszer teljesítettem a negyvennyolc kilométeres távot, majd beneveztem a százhúsz kilométeresre is, ám gyomorproblémák miatt abba kellett hagynom. A következő évben revansot akartam venni, el is indultam, beértem a célba, de nem voltam elégedett az idővel. Nagy hiányérzetem volt, nem volt meg az öröm, olyan érzések töltöttek el, mintha nem csináltam volna meg. Beneveztem ismét, ám akkor a koronavírus miatt elhalasztották a versenyt. Idén végre megrendezték, jól is sikerült, úgy érzem, lezártam magamban egy fejezetet. Olyan érzésem volt a célban, mintha most teljesítettem volna először.

Hogy milyen volt a futás? Nem volt mélypont, nem volt görcs, nem is savasodtam. Úgy értem a célba, mintha akkor kezdtem volna a pályát. Az útvonalat ismertem, tudtam, mire számíthatok. Ami nehézséget okozott, az a meleg.

Egy-két vízvételi forrás, például patak, ki volt száradva. Híres része a pályának egy folyó, amelyen nehéz körülmények között kell átkelni, most félméteres volt a vízmélység. Legutóbb a hegyekben kétméteres hófalak között futottunk, most alig ötven centi volt a hó. Évről évre rosszabb a helyzet. A táj viszont továbbra is csodálatos, aki részt vesz a versenyen, egyből beleszeret a helybe.”

A szeptemberi Vadlán Ultra Terepen csapatban lesz ott, jövőre pedig nagyobb célokat tűzött ki maga elé. A Lavaredo Ultra Trailt nehezítve akarja lefutni, valamint olyan külföldi versenyeken akar részt venni, amelyeken még alig vagy egyáltalán nem volt magyar résztvevő.

Fotók: Bakonyi András/archív

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!