Életmentő műtétje után felépülve is simán megnyerte a Bükki Hardot

„Nagy szívügyem a Bükki Kilátások Hard; ez volt az egyik első hosszabb versenyem még 2014-ben, azóta többször is részt vettem rajta – meséli. – Jó helyezéseket értem el, viszont mindig eltévedtem, már szinte a nevetség tárgyává váltam a mezőnyben. De most nem így történt. Az időjárás szuper volt, a körülmények ideálisak, a szervezés hibátlan, és nem volt gond a frissítéssel sem. Ez egy igazi családias »old school« rendezvény, amely a mezőny egy részének hagyományosan az év első versenye.”

Belus Tamás elmondta, a viadal elég unalmasan telt olyan szempontból, hogy elég hamar az élre állt, néhány kilométer megtétele után végig vezetett. A Bükki Kilátások nevéhez méltóan olyan csodálatos helyekre kalauzolja a résztvevőket, ahonnan néhány másodperc erejéig megéri gyönyörködni a tájban.

„Az egyik ilyen a Tar-kő, amely szerintem a Bükk legszebb kilátópontja – sorolja. – A másik, amit kiemelnék, az Ódor-vár, amely már az út vége felé található. Ott fent szikláknál van az utolsó ellenőrzőpont, ahonnan szintén lenyűgöző a kilátás. Viszonylag sok, kétezer-ötszáz méter a szint ezen a távon, de a nagy része jól futható.”

A sportoló állandó indulója a klasszikus, hosszabb terepfutóversenyeknek, mint az Ultra-Trail Hungary vagy a Vadlán Ultra Terep, de a rövidebb versenyeken is szívesen kipróbálja magát. Eddigi leghosszabb versenyét, az Ultra-Trail du Mont-Blanc (UTMB) legnehezebb, TDS távját (145 kilométer 9100 méter szinttel) már kétszer is teljesítette.

Harmadszor – tavaly – azonban sajnos fel kellett adnia a versenyt.

Tapasztalata, hogy a magyar középhegységekhez szokott emberek, akik keveset járnak magas hegyekre, mindig rácsodálkoznak, mennyire másképp működik minden – végül mindenki a saját kárán tanul. A futó Nyíregyházán él, és bár neki nehezebb egy évben a megfelelő szintemelkedésű edzéseket megszerveznie, mint azoknak a sporttársaknak, akik a hegy lábánál élnek, azért nem lehetetlen.

„Mivel a terepfutás mégiscsak atlétika, és futni bárhol, így Nyíregyházán is lehet, rekortánon, erdőben és futópadon is szoktam edzeni. A Tokaji-hegy sincs messze, tőlünk csupán harminc kilométer, így oda is el tudok menni hétvégente. Az első TDS-emre többek közt úgy készültem fel, hogy egy négyemeletes társasházban lépcsőztem.”

Belus tavaly súlyos, életmentő műtéten esett át – kioperáltak egy daganatot a hashártyájáról, ami görcsöket és belső vérzést okozott.

Nyíregyházán hagyomány, hogy minden évben a Városi Sportgálán díjazzák a profi és amatőr sportolókat. Belus Tamást már 2019-ben is az év extrém sportolójává választották, bár elmondása szerint a terepultrafutásban nincs semmi extrém. Most, március elején ismét átvehette az elismerést a tavaly elért kiemelkedő sporteredményeiért, és 2022-re is nagy tervei vannak.

„Sikerült regisztrációt szereznem az idei TDS-re. Oda mindenképpen szeretnék visszamenni és kiküszöbölni a csorbát, mert nagyon fájó a tavalyi emlék. Az elmúlt két évben kimaradt az UTH, amelyen 2018-ban és 2019-ben is dobogós voltam, és végre ismét megrendezik. De addig lesz még Mátrabérc Trail, amely szintén kultikus versenye a sportágunknak, szeretnék ott is jól teljesíteni. Megyek a Mozart 100-ra Salzburgba, az nem olyan nehéz, de igazi turistalátványosság a helyszín. Ezen kívül lesznek világversenyek is: a skyrunning-vébé Olaszországban, valamint a thaiföldi terepfutóvébé, amelyekre kvalifikációval lehet bekerülni. Ez még külön kihívás lesz nekem, de próbálkozom.”

Nyitókép: Kerékgyártó Péter

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!