Halama Levente: nehézségek és kihívások

A tavalyi huszonnégy órás ultrafutó-világbajnokságon a magyar csapat tagjaként ezüstérmet szerző Halama Levente az utóbbi időben kissé visszavett a tempóból, aminek – elmondása szerint – nem csak a koronavírus-járvány volt az oka.

„Jól indult az év, márciusban még elindultam egy terepversenyen, amelyen jól szerepeltem, dobogós helyezést értem el. Ezután kitört a járvány, ami miatt a négy fal közé rekedtem, ráadásul júniusban elhunyt édesapám, ami megviselt, így szinte alig futottam – emlékszik vissza a nehéz időkre. – Kevesebb lett a szponzor is, így elgondolkodtam, vajon folytassam-e a versenyszerű sportolást.

Miután a nyár elején átbeszéltem a dolgokat az edzőmmel, úgy döntöttem, az év végégig adok magamnak még egy esélyt.”

Halama Levente azóta igyekszik formába lendülni, s jóllehet egyelőre nem olyan elánnal edz, mint korábban, család és munka mellett próbál újra a futásra összpontosítani. Augusztus végén indul a Korinthosz 80-on, amelyen még nem lesz csúcsformában. Mivel március óta nem indult versenyen, nincs különösebb elvárása magával szemben. Ha minden jól megy, részt vesz az októberi Vadlán ultraterepfutó-viadalon is, a 108 kilométeres távon.

A vb-ezüstérmes futót megkérdeztük arról is, milyen tanácsokkal segítené azokat, akik az utóbbi időben ugyan kevesebbet futottak, de gond nélkül teljesítenék a Nagy hőségfutást. A számok nyelvén szólva, azt akartuk megtudni, így a kihívás vége felé hogyan fussunk le tíz nap alatt 100 kilométert úgy, hogy – mondjuk – nem vagyunk formában.

„Először is találjunk valamit, ami a kihívás teljesítésére sarkall minket.

Már az is megfelelő indíttatás lehet, hogy – hozzám hasonlóan – vissza szeretnénk térni a régi kerékvágásba. Egy ilyen próbatétel pontosan arra lehet jó, hogy újra futócipőt húzzunk a lábunkra. Ideális esetben megtehetjük, hogy hetente tartunk két pihenőnapot, amikor nem futunk, így két hét alatt kényelmesen teljesíthetjük a száz kilométeres távot. De mert már csak tíz nap van hátra a megméretésből, egy-két nap fussunk akár húsz kilométert is, így pihenőnapra is marad időnk! Ezt persze semmiféleképpen sem javaslom azoknak, akik már hosszú ideje nem futottak, mert könnyen megsérülhetnek.”

Ha valaki bírja a hőséget, a nagy melegben is kimehet futni, ám ha tehetjük, inkább kora reggel tegyük, mert akkor hűvösebb a levegő, mint este. Halama Levente szerint az sem mindegy, milyen terepen teljesítjük a kihívást.

„Sokaknak nincs lehetőségük arra, hogy rekortánpályán, a lábnak kényelmes futókörön róják a köröket. Ebből a szempontból ideális terep lehet a Margitsziget. Nem rossz választás az sem, ha egy erdei ösvényt jelölünk ki a futás színhelyéül.

Mindenféleképpen óvakodjunk a nehéz tereptől és a szintkülönbségektől, mert megterhelheti izomzatunkat!

Azért ajánlom a természetet, mert futás közben gyönyörködhetünk a táj szépségeiben. Ha nem a város szélén, a természet közvetlen közelében lakunk, menjünk parkba futni! Ha pedig erre sincs lehetőségünk, fussunk aszfalton, de kerüljük a csúcsforgalmat és a benzingőzt! A legfontosabb, hogy tegyünk valamit az egészségünkért, és ne üljünk naphosszat a kanapén!”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!