Sperka Tamás a Mont Blanc-hoz készül

Madárcsicsergést hallok a háttérben – csak nem futni ment?

De, kijöttem az erdőbe, hogy mozogjak kicsit – kezdte Sperka Tamás, ultrafutóberkekben csak Speró. – Amióta kiderült, hogy elhalasztják vagy meg sem tartják a legtöbb terepfutóversenyt, önfeledtebben edzek.

Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával azt mondta, többet nem indul a Tor des Géants-versenyen, olyan sokat kivett önből. Tartja még magát ehhez?

Jó lenne, mert egyelőre híján vagyunk a futóversenyeknek.

Így van, és esélyt sem látok, hogy az idén megtartják azokat a viadalokat, amelyeken indulni akartam. Elvileg augusztus közepéig minden eseményt felfüggesztettek, csakhogy a helyzet folyamatosan változik. Legutóbb azt írták, mégis lehetnek rendezvények, csak éppen tömegrajt nélkül. Rendkívül képlékeny a helyzet, és mivel nem vagyok feszengő típus, úgy döntöttem, elengedem az idei szezont.

A terveim között szerepelt, hogy elindulok egy szlovéniai, valamint néhány hazai hosszútávú versenyen, mint amilyen az Ultra Trail Hungary, a Mátra115 vagy a Kazinczy200, de mivel ezeknek az eseményeknek a megrendezése bizonytalan, kizárólag a nyár végi TDS-re összpontosítok.

Továbbá szeptember elejére tervezünk egy hatszáz kilométeres jótékonysági futást, amelyet remélem, sikerül megrendeznünk. Ezen az eseményen szeretném kivenni a részem a kilométerekből.

Lát némi esélyt arra, hogy ezt megtartják?

Reménykedem, bár rontja az esélyt, hogy az útvonal három országon keresztül vezet, ami járványügyi szempontból kockázatos. A szervezőknek nagyon nehéz úgy összehangolniuk az eseményt, hogy megfeleljen a járványügyi előírásoknak. Május huszadikáig minden eldől – legalábbis ezt ígérték a szervezők.

 

Talán jobb is, ha ebben a helyzetben nem kockáztatják a futók és a szervezők egészségét.

Járványügyi adatok ismerete nélkül nehéz megítélnem a kérdést. Kisebb futóversenyeket talán meg lehetne tartani kockázat nélkül, természetesen jelentős szigorításokkal és változtatásokkal – ez azonban nem feltétlenül életszerű. Ebben a helyzetben a tömegrajt óriási kockázatot rejt magában, nem beszélve a nagyobb létszámú rendezvényekről, amelynek résztvevői akár több ezren vagy tízezren is lehetnek. Továbbá ki kellene találni, hogyan oldják meg, hogy a kiszolgálószemélyzet, a rendezők és a versenyzők ne érintkezzenek egymással. Megoldásra váró probléma, hogy mi legyen a frissítőpontokkal. A szervezők természetesen mindenre találhatnak választ, a nevezők rajtolhatnak egyesével is, a szervezőknek pedig előre kell csomagoltatniuk a frissítőket és az ételeket. Ettől függetlenül a szemét összegyűjtésére és elszállítására is ki kell találniuk valamit, és az is kihívást jelent, hogyan oldják meg a mellékhelyiségek, a zuhanyzók és a közösségi terek használatát. Túl sok még a megválaszolandó kérdés.

 

 

Versenyek híján hogyan csillapítja az étvágyát?

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel az otthonomtól három percre van az erdő, ahová futni járok. Jelenleg különösebb terv nélkül végzem a felkészülést, a lényeg, hogy mindennap fussak valamennyit. Élvezem is, de tét nélkül persze könnyű. Ilyenkor sajnálom, akik nem elsősorban a futás szeretete, hanem valami más okból hódolnak kedvenc mozgásformájuknak.

A terepfutók többsége azonban – ahogyan én is – a futás, a természet és az erdő szeretetéért, valamint a jó levegőért jár futni.

Különösebben nem tört meg, hogy elmaradnak a megméretések, anélkül is élvezem a futást a természetben. A társaság persze hiányzik.

Jóllehet az idei szezont elengedte, de mi lesz a következővel?

Kétezerhuszonegyben több versenyen is szeretnék rajthoz állni. Mindenféleképpen indulnék egy-két kora tavaszi, valamint nyár eleji futóeseményen, mielőtt nekivágok a TDS-nek. Utóbbihoz szükségem lesz a megfelelő anyagi háttér előteremtésére is, nem tudjuk ugyanis, hogy támogatóink milyen helyzetben lesznek ebben az évben. Ne felejtsük, ők is nehéz időket élnek, ettől függetlenül reménykedem.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!