Veszélyben a maratonisták olimpiája

Amióta a koronavírus-járvány miatt elhalasztották az olimpiát, majd megtalálták az új, 2021-es időpontját (július 23.–augusztus 8.), szinte minden sportágban, szakágban zajlik a mérlegelés, az érintett sportolók veszítettek-e vagy nyertek azzal, hogy – jelen állás szerint – egy évvel később rendezik meg a játékokat.

Az elmúlt időszakban sérüléssel küzdő, formáját kereső maratonista, Csere Gáspár inkább a nyertesek közé tartozik.

„A februári, sevillai maratoni után egy hétig mélyponton voltam, úgy éreztem, elszálltak az olimpiai esélyeim, de aztán sikerült összeszednem magam, később pedig a halasztás is segített – kezdte a 2016-os riói játékokon szereplő futó. – A versenyek lemondása nem érintett ugyan jól, de ismét kedvet kaptam az edzésekhez. Ráadásul bár a versenysport jelentős részének krízist okoz a járvány, sokakat korlátoz a munkában, szerencsére én futhatok, nem szorulok a szobába, mert bezártak a sportlétesítmények. Igaz, edzőterembe nem járhatok, de az erősítés nagy részét elvégzem.”

A BEAC 28 esztendős sportolója élvezi a futást, és mint mondja, jót is tesz neki, hogy nincs rajta nyomás a versenyek miatt.

„Lelkileg segít, hogy nem kell eredményt produkálni. A szintidő és a kvalifikáció átalakítása miatt nagyot csökkentek az esélyeim, hogy részt vehessek a tokiói olimpián, ám ugyanolyan feszített tempóban készülök, mert továbbra is az a célom, hogy eljussak a játékokra.”

Jenkei Péter, a Vasas 28 esztendős futója tavaly ősszel Csere Gáspárt megelőzve győzött az országos bajnokságnak is számító Spar Marathonon. Akkor úgy fogalmazott, kisebbfajta csodára lenne szükség, hogy ő vagy bármelyik magyar maratonista indulhasson Tokióban.

„Kétségtelen, jól jön a plusz egy év, de továbbra is úgy érzem, nagyon nehéz kijutni az olimpiára, országos csúcs kellene hozzá – kezdte Jenkei Péter. – A halasztással pluszmotivációt és -lehetőséget kaptam. Nincs realitása, hogy jövőre elérem ezt a szintet, de ez az alapcélokon nem változtat, igyekszem előrelépni.”

Míg Csere Gáspár Sevillában teljesített egy maratonit (2:24-es időt ért el), Jenkei Péternek most következtek volna a versenyei, vasárnap például a bécsi.

„A sok kilométeres futások mellé már éppen bekerültek az intenzívebek is, amikor elkezdtek érkezni a hírek a halasztásokról. Erre úgy reagáltunk, hogy megtartottuk a heti magas kilométerszámot, azaz kétszáz-kétszáztíz kilométert teszek meg, viszont a gyors futások elmaradnak, mert nincs értelme csúcsformában lenni. Bízunk benne, hogy az alapozó munka erős kiindulási pont lehet a folytatásra.”

 

Mindkét futóra igaz, hogy a legnagyobb kihívást talán a bizonytalanság jelenti neki. Edzeni kell, nem szabad leengedni, ugyanakkor nem tudni, melyik versenyre készülnek. Az olimpiai szintteljesítés időszakát felfüggesztették, az majd januártól júniusig tart, ám mindenképpen szükséges lenne, hogy versenyen kapjanak visszajelzést az elvégzett munkáról.

„A nyári Európa-bajnokságot még nem mondták le, és talán ősszel már rendeznek versenyeket – folytatta Csere Gáspár. – Egyelőre a kontinensviadal félmaratonijára készülök, aztán meglátjuk, hogyan alakul. Addig nem szabad túllőni a célon, és közepes intenzitású munkával formában tartani, de nem túlhajszolni magamat.”

Jenkeinek nagyon pozitívak voltak a téli, kora tavaszi tapasztalatai, sosem futott még ennyi kilométert.

 

„Pont az a kulcs, hogy úgy érzem, nem megy kukába az elvégzett munka – így a futó. – Bosszantott volna, ha teljesen le kell állni, de szerencsére az otthonom környékén futhatok. Nehéz kezelni a bizonytalanságot, viszont segít, ha részcélokat találok, például a megszokott erdei körökön sikerül olyan időt futnom, amilyet korábban még nem, és örülök, amikor ismét sok kilométeres hetet zárok. A maratonihoz nagy kitartás és türelem kell – talán ez a helyzet próbatétel, amely mindannyiunkat erősebbé tehet.”

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!