Vajon hogyan, mi alapján dönthetjük el, hogy nekünk való-e egy párnázott modell?
Minél többször vered a lábad az aszfalthoz, annál több párnázottságot igényelsz. A haladó futóknál már más szempontok is előtérbe kerülnek.
Ha terepen futsz, sokkal kevesebb szerepe van a párnázottságnak, sőt, hátráltathat vagy érezheted instabilnak a cipőd. Ilyenkor szóba jöhetnek a keményebb, reszponzívabb cipők. Persze ultratávoknál a komfort az elsődleges, így a párnázottság a legtöbb sportolónál előtérbe kerül.
Általánosságban elmondható, hogy a sarokkal való talajfogásnál szerencsés egy erősebb csillapítás. A középtalpra érkezésnél ez kevésbé lényeges, de még hasznos lehet.
De van itt még valami, ami felülírhatja a fenti, alapvetően a kérdés eldöntésében mérvadó szempontjainkat.
Természetesen ebben a témában is sok kutatás olvasható az utóbbi években, és ezek többnyire egy érdekes anomáliára mutatnak rá. Az évek során a cipőfejlesztők egyre erősítik a maximalista vonalat, azonban a talpak vastagodásával és puhulásával statisztikailag nem csökkent a futásból eredő túlterheléses sérülések száma. A józan logika szerint minél párnázottabb a cipő, annál jobban véd a becsapódástól – nos, nem egészen ezt mutatják a számok…
Összehasonlítva egy normál és egy maximalista, magas talpú cipőt, míg a lépésszámra, lépéshosszra és tempóra nem igazán voltak hatással, addig a jobban párnázott, magasabb cipőben magasabb terhelést és becsapódási csúcsot mértek. Ráadásul a tempó emelkedésével még inkább nyílik az olló. A puhább cipők esetében a „becsapódási csúcs” (impact peak) és a terhelés (loading rate) 10 km/h-nál 10.7%-kal, 14km/h-nál 12.3%-kal volt magasabb. Ezek következményeképpen az izmok is merevebbé válnak, ami még inkább hátráltathatja a futást. Ennek a tapasztalatnak több oka van, az egyik kézenfekvő: a magasabb, vastagabb talpú cipők valamivel instabilabbak lehetnek, így az plusz izommunkával járhat. A másik ok pedig éppen abból fakad, ami a párnázottság fő célja: eltávolítani a futót a talajtól és mechanikus védelmet adni.
Ennek okán viszont nem lesz jó direkt kapcsolat a talajjal, és a mozdulatsorból kikapcsol a futás természetes, rugószerű mozgása és ezáltal a láb természetes mozgásdinamikai csillapítása.
Summa summarum megállapíthatjuk, hogy bár a kutatások nem állapították meg a párnázottabb cipők hatékonyabb működését, azért a kényelem és az érzet fontos visszajelzések. Senki sem szereti az egyébként is sokszor küzdős, izzasztó futását egy kemény cipővel tovább nehezíteni, inkább fordulunk a puha komfort irányába, ha tehetjük. Ezt a puhaságot a lassan minden gyártónál megjelenő karbon talpelemek segítik, dinamikát és energia-visszaadást biztosítanak, ami remekül kompenzálja a puhasággal együtt járó energiaelnyelést.
Az utóbbi években a gyártók egyre nagyobb figyelmet fordítanak a talpak habanyagainak optimalizálásában, hogy kellő csillapítás mellett tartós, könnyű és dinamikus talprészeket alakíthassanak ki. Tehát azon túl, hogy vastag egy talp vagy vékonyabb a felhasznált habanyag-karakterek különbözősége miatt, a kérdés tovább bonyolódik. Hogy melyik a nekünk való cipő, a biomechanikusok szerint is az empirikus döntés a jó.
Az érzet, hogy melyik cipőben érezzük jól magunkat futás közben, sokszor jobb és biztosabb visszajelzés, mint egy lábállásfelmérés. Ráadásul a kényelem nemcsak a talpon, hanem a kaptafán és a felsőrészen is múlik.
Manapság a jobb futóboltokban lehetőség van a futószalagos próbára. Ilyenkor érdemes több modellt kipróbálnod. Fogod érezni, melyikben érzed jól magad. Arra készülj, hogy egy vastagabb, puhább talpú modell először kicsit furcsa érzés lehet. A cégek sokszor szerveznek tesztfutásokat is, ezek ideális alkalmak, hogy élesben kipróbálj, kóstolgass egy párnázottabb modellt.
A szerző Stokinger Zoltán, a Plandurance edzője