Elképesztő évet zárt Bódis Tamás, mivel a 31 esztendős sportoló megnyerte az Ultrabalatont és a Spartathlont, majd a legendás görögországi verseny után alig egy hónappal egyéniben és csapatban is ezüstérmet szerzett a franciaországi 24 órás világbajnokságon. Ráadásul magyar csúcsot futott, a 276.222 kilométeres teljesítménnyel jócskán megjavította Bogár János 1994-ben felállított rekordját.
„Kicsit talán nagyképűen hangzik, de reméltem, hogy ilyen lesz az év – kezdte Bódis Tamás. – Igaz, rosszul kezdődött, mert már a februári finnországi versenyen is országos csúcsot akartam futni, de négy óra után olyan állapotba kerültem, hogy lehetetlenné vált a rekorddöntés.
A Spartathlonon tavaly is álmodoztam a dobogóról, az idén pedig mindenképpen azért küzdöttem, és igaz ez a világbajnokságra is. A vébén egyébként annyira kihajtottam magam, hogy hordágyra tettek, pedig ilyen még sosem fordult elő velem.
Ugyanakkor engem mindig a dobogó éltet, sosem csak kipipálni akarom az adott versenyt.”
A sportoló a napi több óra edzés mellett továbbra is személyszállításból tartja fenn magát. Noha korábban honlapunknak arról beszélt, az éjszakai munka még segít is neki, mert az ultrafutóversenyeken akkor szerez előnyt, amikor mások elálmosodnak, összességében mégsem tartható fenn a jelenlegi rendszer, mert akkor dolgozik, amikor pihennie kellene. Szeretne minél gyorsabban váltani, edzőképzésre jár, mivel a tréneri munkát sokkal könnyebben össze tudja hangolni a tréningjeivel.
„Emlékszem, nagyon izgultam az első televíziós szereplésem előtt, de megtanultam, hogyan érdemes ilyenkor viselkedni. A szurkolók biztatása, visszajelzése pedig sokat segít. Közben igyekszem minél többet tanulni, mert hihetetlenül keveset tudunk a szervezetünkről, mindig lehet fejlődni. Lassan dietetikussá képezem ki magam, mert minden érdekel, egyre éhesebb vagyok a tudásra.”
És persze a sikerekre, merthogy már azon töri a fejét, hogyan lehetne felülmúlni a 2019-es eredményeket.
„Az ideinél is nagyobbat akarok dobni, de egyelőre hadd legyen az én titkom, milyen versenyeken indulok, mert talán akad, aki el sem jönne az adott versenyre, ha tudná, hogy azon futok én is. Márpedig szeretem, ha a nagy riválisok ellen küzdhetek, kellenek az erős ellenfelek. Szeretnék a jelenleginél is nagyobb sikereket elérni, és ehhez nem sok dobásom van, mert legfeljebb két-három kétszáz kilométer feletti versenyen indulhatok.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
Wings for Life futóverseny a Hungaroringen
Amióta lelassított, sokkal jobban teljesít a versenyeken
Jubileumi évre készül az Ultrabalaton
