Túrázóknak: mikor ihatunk a forrásokból?

Az emberi test nagy része víz, folyadékháztartásunk rendben tartása a mindennapokban is kulcsfontosságú feladat. Hát még akkor, ha sportolni megyünk!

A túrázás folyamatos, a szervezetet komolyan igénybe vevő testmozgás, amelynek során fontos, hogy megfelelő mértékben pótoljuk az elvesztett folyadékot és ásványi anyagokat. Sokan a sima csapvizet, mások az ásványvizet, esetleg a gyümölcslevet részesítik előnyben. Akiket kicsit komolyabban foglalkoztat a téma, különböző izotóniás italokat kevernek maguknak, és azt fogyasztják meghatározott időközönként. Valójában mindegyik jó megoldás, hiszen a lényeg az, hogy a kiizzadt, elpárologtatott (vagy egy „szimpatikus fa társaságában” a szervezetből eltávozó…) folyadékot megfelelő mennyiségben pótoljuk.

De mi a helyzet akkor, ha az erdő közepén elfogy a vizünk, a következő lakott település messze van, ám eközben forrásra bukkanunk? Nyugodt szívvel ihatunk a talált vízből?

Többnyire igen, de azért legyünk óvatosak. Az ismert, iható vizű forrásoknak általában nevük is van, ezt a térképen ellenőrizhetjük, de az sem ritka, hogy a forrás mellett tábla található, amelyen feltüntetik, a víz iható-e vagy sem. Előfordulhat azonban, hogy olyan lelőhelyre bukkanunk, amelynek nincsen neve, csak szépen csordogál a hegy oldalából a víz, esetleg egy tisztának tűnő kis patak mellett vezet az utunk. Mi a teendő ebben az esetben, feltölthetjük-e a kulacsunkat?

Általánosságban a patakok vize nem megfelelő az azonnali fogyasztásra. A források már azok lehetnek, de ehhez nem árt valamennyire ismerni a környéket. Ha a víz nem közvetlenül a hegy oldalából érintkezik először a külvilággal, hanem a hegyen valahol feljebb nyílt terepen halad, és állatok is használják, szintén lehet szennyezett. Ivás előtt ezért mindenképp ajánlatos körültekintőnek lenni, akár megkérdezni egy olyan túrázót, aki jobban ismeri a környéket.

Ha erre nincs lehetőség, és mindenképp inni szeretnénk a talált vízből, nem árt előzetesen felkészülni. Táborozásnál tökéletesen elég, ha a vizet tűz fölött felforraljuk, majd visszahűtjük. Ezt követően bátran ihatunk belőle. Ha nincsen kedvünk, időnk, lehetőségünk a tűzgyújtásra, a vizet különféle segédeszközökkel is fertőtleníthetjük.

Szaküzletekben kaphatóak tisztító tabletták, amelyekből meghatározott mennyiséget elkeverve nagyjából fél óra alatt kész ivóvizet kapunk.

Hasonló célt érhetünk el UV-fény használatával, amely másfél perc alatt „végzi el” a szükséges műveletet. Hátránya, hogy egy elektromos eszköz szükséges hozzá, vagyis a megfelelő áramellátásról is folyamatosan gondoskodnunk kell. Köztes megoldást jelenthetnek még a különböző vízszűrők, amelyeken át kell pumpálni a vizet, és a végén a kulacsunkba érkező víz tökéletesen alkalmas lesz szomjunk oltására.

(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 márciusában.)