Túra legyen, ne rémálom!

„Menjünk túrázni, vegyél fel egy cipőt, aztán már indulhatunk is, jó móka lesz!”

Biztosan sokan indultak már így neki a természetnek, jobb esetben mindenféle negatív következmény nélkül, azonban egyértelmű, könnyelműség így nekivágni az erdőnek. Persze sok függ a túrázni induló ember fizikai és egészségi állapotától, de azért jobb óvatosnak lenni, s nem árt felkészülni, hiszen nem feltétlenül szokványos, hogy 20-30 kilométereket (vagy még többet) bandukolunk az ösvényeken.

No meg váratlan helyzetekkel (például sérüléssel) szembesülhet az ember, és bizony, fontos tudni, hogy ilyenkor mi a teendő.

„Az egyik legjellemzőbb probléma, hogy a cipő feltöri a lábunkat – kezdte dr. Sirák András, jelezve, hogy gondolni kell ilyen egyszerűnek tűnő sérülésekre is. – Mindenképpen olyan cipőt vegyünk fel, amelyet ismerünk, úgymond, össze vagyunk szokva. Emellett fontos, hogy lehetőleg magas szárú túracipőt viseljünk, amely védi a lábszárat. Ha mégis félcipőt veszünk fel, terepjárócipő legyen, az edzőcipő nem ajánlatos.”

Sirák András elmondta, a túrázás előtt a legfontosabb kérdés, egyáltalán ki induljon túrázni. Fontos, hogy felkészültek legyünk a terhelésre, sohase vágjunk neki nagyobb útnak bemelegítés nélkül. Aki korábban rendszeres túrázó volt, de régen tette próbára magát, annak is ajánlja, hogy előbb rövidebb távot vállaljon, és csak utána hosszabbat, ahogyan a szintkülönbség is sokat számít. Ha pedig elértük a megfelelő egészségi és fizikai állapotot, ne feledkezzünk meg a mentálisról sem, főleg, ha nagyobb, nehezebb szakaszokat is magába foglaló túrára indulunk. A Visegrádi-hegységben található Holdvilág-árokba például egy háromemeletnyi meredek létra vezet – ott nem mondhatjuk útközben, hogy nincs kedvünk, és visszafordulunk: végig kell csinálni, amihez kell a mentális erő is.

Persze akkor is érhet baj bennünket, ha felkészültek vagyunk – nézzük ezért a lehetséges sérüléseket.

Rándulás. Ilyenkor az izmok, az ínszalagok a sérülés, megcsúszás következtében megrándulnak, de nem szakadnak el.

Ha lassan is, de tud járni a megrándult lábbal a sérült, óvatosan mehet tovább, vagy befejezheti a túrát. Szoros bandázsra van szükség, sima géz és egy nyolcas alakú kötés csodákra képes.

Lábfej és lábszár között nyolcas alakban be kell kötni, ami nagy segítség a rándulás kezelésére, utána azonban szükség van orvosra. Ha járóképtelen az illető, a mentőket kell hívni.

Sebek. Kisebb sebeknél folytatható az út Betadine-oldatos fertőtlenítés és kötés után, a lényeg, hogy el kell látni a sebeket. A hazaérkezést követően pedig mindenképpen jelentkezni kell az orvosnál, ilyenkor szükség lehet a tetanusz elleni oltásra.

Ficam, törés. Ha járóképes a sérült, tehát a keze tört el, folytathatja a túrát kellő rögzítés után. Ezt az erdőben a legegyszerűbben úgy tudjuk megoldani, hogy törünk két, az alkar hosszúságával megegyező méretű ágat, és azokhoz kötjük a sérült alkart. Gerinc-, combnyak-, comb-, lábszártörés esetén a mentőket kell hívni.

Fontos az óvatosság, de sok gyógyszert felesleges magunkkal vinni. Géz, Betadine-oldat (fertőtlenítő), fájdalomcsillapító, lázcsillapító, hasmenés elleni szerek – alapesetben másra nincs szükség.

A sérülések mellett a különböző bogárcsípésekre is oda kell figyelni túrázás közben, elsősorban a kullancsra meg a darazsakra.
„Rengeteg kullancs van, nagy részük veszélytelen, de kulcskérdés a Lyme-kór és az agyhártyagyulladás. Az előbbire van védőoltás, három alkalom, a háziorvos felírja, illetve be is adja – mondta Sirák András. – A kullancscsípés helyén kis piros udvar keletkezik. Ez még nem baj, de ha koncentrikus körökben kezd el kifelé nőni, fennáll a Lyme-kór veszélye. Ilyenkor még időben vagyunk, hogy elmenjünk orvoshoz, erős, de megfelelő antibiotikumokkal kezelhető. Ami a darázscsípést illeti, aki tudja magáról, hogy allergiás rá, annál legyen injekció, amelyet be lehet adni ilyenkor, illetve a kalcium minden formája jó – persze ez utóbbi a súlyos eseteket nem védi ki.”

Ahogy az orvos említette, súlyosabb sérülések esetén nem szabad saját hatáskörben intézkedni, hanem a mentőket kell hívni.

„Ahogy a nevében is benne van, a mentőszolgálat országos, nemcsak épített utakon közlekednek az autói – hangsúlyozta a szakember annak kapcsán, hogy ha az erdőben ér minket a baj, akkor is hívhatunk mentőt. – Amikor mentőt hívunk, ne az mondjuk a telefonba, hogy ide az erdő közepébe jöjjenek. Nézzünk ki valami találkozási pontot, például falu széle, útkereszteződés, templom, kocsma. Oda kell menni a mentők elé, és elnavigálni őket a sérülthöz a helyszínre. Ameddig be tud menni az erdőbe a mentőautó, addig elmegy, ha nem, küldenek speciális terepjáró autókat és személyzetet, tűzoltókat, barlangi mentőket, és velük végzik a mentést. Nagyon fontos még, hogy a comb-, lábszár- és gerincsérültet ne mozgassuk, nehogy még súlyosabb legyen a baj. Az ilyen sérültet fektessük le, valaki maradjon mellette, és hívják a mentőket.”

(Megjelent a Túrázás magazinban, 2016-ban.)