TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Bíztam a csodában. Pontosabban kollégám, büszkén mondhatom, barátom rendíthetetlenségében. Egészen 2003. június 17. estig. Akkor, ma húsz esztendeje hunyt el az egyik – az én értékrendemben nem az egyik, hanem a – legkiválóbb magyar sportriporter, Knézy Jenő.

ALAPVONAL. Kedden, a litvánok elleni hazai Eb-selejtező napján sorsolják a Bajnokok Ligája selejtezőjének párosításait, ezt azért érdemes megemlítenünk, mert azon a válogatott mellett a másik jelentős „tömegvonzást” kifejtő magyar csapatért, a Ferencvárosért izgulhatunk.

ALAPVONAL. Ebből a szempontból már az is kijelenthető, hogy egyáltalán nem rutintalan a magyar válogatott, amely csütörtökön kezdi el Eb-szereplését a szlovákok ellen. A felkészülési időszakban kiderült, nagyon egyben van a társaság, mindenki tudja, mi a feladata. Ezt tapasztalhatták meg kétszer is a szlovénok, valamint a portugálok, sőt a főpróbán a spanyolok is, akik az első edzőmérkőzésen nagy nehezen nyertek, a másodikon viszont esélyük sem volt ellenünk, úgyhogy ezzel a nagy bravúrral hangoltak a játékosok a nyitányra.

ALAPVONAL. A hétfőn Ukrajna ellen az ezredik hivatalos mérkőzését lejátszó német labdarúgó-válogatott szereplése, továbbmegyek, megjelenése, szerepvállalása közügy, legalább kétévente, az aktuális világverseny idején társadalom- és közösségformáló tényező.

ALAPVONAL. Mindezek a történések visszaadták az ember hitét, talán mégsem annyira eldurvult, lélektelen világban élünk, a sokszor pénzéhesnek tartott, ridegnek gondolt sportolók is tudnak hétköznapi hősökként viselkedni, pedig éppen hogy nem hétköznapi hősök.

ALAPVONAL. Régebben voltak a toborzók, akadtak (régi játékosok, megszállott gyerekedzők, értő drukkerek), akik járták a pályákat, az utcákat, a tereket, ma ez már nem divat. Jelentkezési lap van – éljen a papír (az íróasztalnál nálunk mindenki mesteredző).

ALAPVONAL. Nem vitatható, hogy mindketten maradandót alkottak, múlhatatlan érdemeket szereztek, kézilabdázásunk két, roppant erős bástyáját korábban soha nem látott magasságba építették, a maguk képére formálták; ők ellenben szinte érintetlenek maradtak a magyar kézilabda egésze iránt.

ALAPVONAL. Kegyetlen látvány volt, amikor Marco Rossi (nem a miénk...), a Genoa akkori középpályása és csapatkapitánya begyűjtötte a pályán a dresszeket társaitól, akik szépen sorban, engedelmesen átnyújtották neki. Nem lehet szebben mondani: azokban a pillanatokban aljasul, csoportosan, mindenki szeme láttára megerőszakolták a futballt.

ALAPVONAL. Az egészet Mohamed Bin Szalmán koronaherceg, az ország tényleges uralkodója kontrollálja, és ő döntött úgy, hogy ezen keresztül „rúgja be” a helyi labdarúgás motorját. Természetesen lehet és kell is emögött gazdasági okokat keresni, de a fő szempont azért a rómaiaktól kölcsönzött »panem et circenses«, a kenyeret és cirkuszt örökbecsű igazsága.

ALAPVONAL. Bölöni László úgy véli, saját együttese első ligás kultúráját becsülné le, ha meglepetésként kategorizálná a sikerét. Amit csak felértékel, hogy a francia másodosztályban további hat csapat dicsekedhet korábbi első ligás múlttal, és határozott célja volt az élvonalba kerülés.

ALAPVONAL. A KTE-sikeredző, Szabó István neve már az NB II-es szereplés idején is ott volt a HLSZ Év szakvezetője jelöltlistáján. Az persze más kérdés, hogy másodosztályú edzőként akkor legfeljebb rivalizálhatott és nyilván nem versenyezhetett a válogatottat az Eb-szereplésig vezető szövetségi kapitánnyal, Marco Rossival.

ALAPVONAL. A magyar drukkerek mintha azt üzennék ezzel az eredménytől teljesen független buzdítással: nem baj, hogy bucira vernek, mi így szeretünk benneteket... Nem veszik figyelembe, hogy nagyon megváltozott idehaza a jégkorong helyzete, egyre jobb az infrastruktúra, egyre több pénz került be a sportág vérkeringésébe, a mostohagyerek-szerepről már régen nem lehet beszélni.

ALAPVONAL. És hogy milyen edző volt, az egy hete 79 éves korában elhunyt korábbi kiváló öttusázó, vízilabdázó Bodnár János? Sportágtól függetlenül, íme rá egy jellemző mondat: „Ars poeticám nincs, mert az alapvetés, hogy nem csupán versenyzőt, embert is kell faragnom a tanítványaimból.”

ALAPVONAL. Ez a publicisztika nem Suhajda Szilárdról, hanem a halálát övező reakciókról, a szokás szerint kettészakadt közhangulatról, a szinte kizárólag „féloldalas” gondolkodásról és véleményekről szól. Ezért vártam vele ennyit. Hiszen nem az a kérdés, kinek van igaza, hanem az, miért akarunk megint igazságot hirdetni olyan ügyben, amelyben egyetlen, objektív, osztatlan igazság nincs, nem is lehet.

ALAPVONAL. A Sevilla csodálatos európai szereplése és sebezhetetlen döntőbeli teljesítménye ugyanakkor nem izolált jelenség, hanem nyugodtan kijelenthető: spanyol sajátosság, s itt jön be a képbe az újrafogalmazott linekeri tézis szükségessége.

ALAPVONAL. Egy ilyen hangulatú meccsen talán Mourinhónak is érdemes lett volna elővennie a szoborszerű, megnyugtató, önbizalmat sugárzó arcát. Ehelyett jött az ugrálás, a mutogatás, a gesztikulálás, a nyomásgyakorlás, a provokáció és minden más, ami ahhoz vezetett, hogy a két kispad is egymásnak esett; ilyen hangulatban azért a labdarúgóknak nehéz higgadtnak maradniuk.

ALAPVONAL. A Honvédra jutó milliárdokból a már hajléktalanmentes akadémiára is támaszkodva, a csodálatos új Bozsik Arénában rendre viszonylag sok szurkoló előtt futballozva kellett volna egy olyan aprócska sikert elérni, mint a bennmaradás.

ALAPVONAL. Ide nem jön dúsgazdag szerencselovag, hiszen arról stadionbeli felirat tanúskodik, mi a vélemény róluk errefelé: „A labdarúgás a szurkolóké, nem a sejkeké, az oligarcháké, az esélylesőké és a bankároké.”

ALAPVONAL. Megköszönhetik a döntést Vad II Istvánnak, hiszen így van kire mutogatni a kiesés okán, mert ugyebár nálunk ez a legfontosabb. Azért is, mert meggyőződésem, hogy ha összejön a kispesti vezetés, a Fehérvár szerez gólt a Fáy utcában. Hogy miért? Ne kérdezzék. Maradjunk annyiban, hogy biztos vagyok benne.

ALAPVONAL. Az évek óta tartó, Háromszéken tomboló futballőrület fenntartásához természetesen a mégoly közvetlen személyi viszonyok is kevésnek bizonyulnának. Kellenek a sikerek, a nemzetközi porondra való kilépések kebeldagasztó pillanatai, mint a dolgos hétköznapok utáni vasárnapok. Vagy a tényleges és szimbolikus pünkösdök, amikor újra „lelkes” lénnyé válik az ember.