TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Egyre komplikáltabbá bonyolított világunkban hajlamosak vagyunk eleve kizárni a kézenfekvő megoldásokat. Mert mi lehet »célravezetőbb« annál, mint amikor vetített képes előadások nélkül a felek egyszerűen megüzenik egymásnak a tranzakció paramétereit, miszerint a játékvezető megad a »kedvezményezettnek« legalább egy tizenegyest.

ALAPVONAL. A futballistáknak fel kell ismerniük, hogy ők híres emberek, és akadnak olyan szakmák, amelyekben az emberek ugyanolyan híresek lesznek, mint ők, ha utánuk kémkednek.

ALAPVONAL. Az ember nem gép. Ezért az embertelen mennyiségű munka után alanyi jogon jár neki a pihenő. Járna a kézilabdázónak vagy a futballistának is. Csakhogy neki nem jut. Természetesen vele is megesik, mint Milák Kristóffal vagy bármely földi halandóval, hogy hosszabb-rövidebb ideig nincs kedve, késztetése ahhoz, amiért és amiből él. De neki akkor is játszania kell. Illetve minden az, csak nem játék.

ALAPVONAL. „Vadas Gyula dr. neve mai számunkban lekerül a Nemzeti Sport homlokáról. Vadas Gyula még innen a mezsgyén, férfikora teljében állt ki a sorból. A megharcolt harcok fáradttá és bölccsé tették. (...) Félreállt, hogy az élet hegyének ormára érve, visszanézzen a völgybe, ahonnan elindult, a harcokra, melyeket megharcolt, a sebekre, amelyeket osztott és kapott.”

ALAPVONAL. Ez a válogatott nem fog megijedni a lehetőségtől, ahogy például a szerb óriásoktól sem ijedt meg Varga Barnabás, sőt iszonyatosan kellemetlen perceket okozott nekik. Az akarat, az eltökéltség, az edzői utasítások betartása és megfelelő végrehajtásuk három pontot és jövő esztendei, németországi Európa-bajnoki részvételt érhet.

Amit Szoboszlai Dominikék címeres mezben produkálnak, most már hosszú ideje meccsről meccsre, az az elmúlt évtizedek ismeretében felfoghatatlan csoda... A futball legnagyobb csodája az életre szóló élmény. Az olyanok, mit a szombati is volt, amelyek összekapcsolnak minket, és amelyeket egy életre magunkkal viszünk, de talán még azon túl is.

ALAPVONAL. Mi sorolja egy csapatba e sportolókat (az emlékezetüket) bennem, akik közül legalább négynek az eredményessége is a világ legjobbjai közé tartozik vitathatatlanul? Tán a sport (Istenek ajándéka, Coubertin ódája szerint) azon »hírnökei« közé tartoznak ők, akik e már-már szétmállott ideát tartották fönn emberi és sportolói jelenlétükkel mind az öten, s ezt hagyták reánk.

ALAPVONAL. Fiúk! Felelős viselkedéssel felelősséget „nyertetek”. Nem kell még egy elveszett generáció. A fiataloknak hitet adtatok, nekem visszaadtátok a hitemet.

ALAPVONAL. A különböző korszakok összevetésének közös nevezője a sikeresség, továbbá, hogy az eredményességhez – mondjuk úgy – szükséges létfontosságú győzelemre nem kellett az utolsó körig várni. Ez még úgy is kijelenthető, hogy a 2016-os, illetve a 2020-as Eb-részvételhez nem volt szabad kikapni Norvégiától a budapesti visszavágón, továbbá Bulgária után Izlandot is el kellett intézni.

ALAPVONAL.Bennem viszont máig visszatérő az érzés, valahányszor háború – akár az előszele – keresztezi a sport útját. A Cicero Pro Milone című beszédéből idézett »Inter arma silent leges« (Háborúban hallgatnak a törvények) részletet ma már csak az »Inter arma Musae silent« (Háborúban hallgatnak a múzsák) formában idézi a világ, de az átértelmezés csak keveset módosít a lényegen.

ALAPVONAL. Vajon mi mozgatta meg azok fantáziáját, akik hittel hisznek abban, hogy a labdarúgó-világbajnokság az Uruguay, Argentína, Paraguay, Spanyolország, Portugália, Marokkó »vonzáskörzetben« megadhatja a játék katartikus, teljes életre szóló élményét (idézve a FIFA-elnököt: összehozza az embereket)?

ALAPVONAL. Leszögezem, hogy az ember a zsebkendőjét veszíti el, esetleg a kulcsait, az öltözőt nehezebb, lévén ingatlan, jó néhány négyzetméteres, legfeljebb kártyán teheti fel akárki, de az különleges eset. Fontosabb, hogy az edzőké volt-e egyáltalán az öltöző? Pontosabban a játékosoké, mert alapvetően persze, hogy erről van szó. Az öltöző lakóiról.

ALAPVONAL. Az egész Muszbek-interjút hitelesíteni hivatott adat sem stimmel: 4500-hoz közelít az átlagnézőszám, ami 80 százalékos javulás.

ALAPVONAL. Vannak edzők továbbá, és a legtöbben, akik közegtől, feltételektől, „kémiától” függően egyszer bravúrt érnek el, másszor simán fejre állnak. Ők adják az igazi merítési lehetőséget. Tudás, információ és intuíció, ember- és szakismeret kérdése közülük jól választani.

ALAPVONAL. Bőven él még a köztudatban a tézis, mely szerint a sportban a tudománynál könnyebben, de főleg gyorsabban, no meg kevesebb erőkifejtéssel lehet a csúcs közelébe jutni. Olimpiai bajnokaink természetesen tételesen meg tudnák cáfolni e képzet tévességét.

ALAPVONAL. Dominik a 2017–2018-as sorozatban a nyolcaddöntőig jutott a Salzburggal, »útközben« egy gólt és hat gólpasszt könyvelhetett el (a Sporting elleni, 5–2-es győzelmet hozó playoffmeccsen 1+3 volt a mérlege!), a következő idényben pedig már a felnőtt »bikák« között is bemutatkozhatott. És ha majd a Liverpoolban összeáll a Szoboszlai, Stefan Bajcetic, Harvey Elliott középpályássor, elmondható, ez színtiszta UYL-es egység.

ALAPVONAL. Mire jutott Szoboszlai eddig, láthattam; mit ér el, az a jövő titkai közé tartozik, valamit azonban kijelenthetek: reá emlékezhetünk, s emlékezhet a futballvilág is bizonyára. Lehet, nem nyer BL-t, nem lesz Aranylabdája, lehet, nem vezérli válogatottunkat a mából nézve fantáziálásnak tetsző sikerekig, de hogy a csoda hírnökének nőtt fel ő, számomra bizonyos.

ALAPVONAL. Még közelebb jőve a jelenhez, mostanság leginkább az edzők válnak bűnbakká. Nincs eredmény, és máris szevasz, függetlenül attól, hogy azért mindenhol vannak elöljárók, akik a szerződtetéskor úgy nyilatkoznak a mesterekről, hogy nincs náluk jobb. Aztán ők maradnak.

ALAPVONAL. Igen, tényleg érdemes lenne elemezni, hogy az elmúlt öt évben a jelenleg a magyar futballban domináló Ferencváros hogyan távolodhatott el ennyire a vele akkor még legalább azonos szinten lévő Viditől, és mi talán adhatunk is rá válaszokat, de most Fehérváron is csak egyetlen kívánság fogalmazódhat meg, hogy Sóstó felett újra ragyogjon fel az ég.

ALAPVONAL. A minap egyszer az jutott eszembe, milyen csodálatos lenne, ha egyszer csak betoppannál a »mackós«-ra, hogy újra itt vagy, csak egy félreértés volt ez az egész. Elképzeltem, hogy odaszaladok, és újra megölellek és megölelsz. Micsoda boldogság lenne. Aztán arra gondoltam, hogy de hiszen éppen ez vár ránk egyszer.