TALÁLATOK A(Z) Képes Sport CÍMKÉRE

Tornák, ellenfelek, statisztikák, világranglista-helyezések és a tíz legemlékezetesebb pillanat.

A magyar labdarúgó-válogatott 25 éve kvalifikálta magát mindmáig utoljára a nyári olimpiára.

A Bayern ásza 2015 novemberében egyszemélyes hadseregként gázolt át a Wolfsburg védelmén.

Alberto Munarriz a fájdalmas ötöspárbaj ellenére a budapesti Eb-ezüstöt tartja egyik legnagyobb sikerének.

A madridi döntő előtt a Sevilla jelentkezett be érte, de az akkori klubvezetés nem engedte el.

„Nagyon tetszett nekik, amikor azt mondtam: egy vívó feje nem azért van, hogy a sisakot tartsa.”

Utolsó elnöki tetteként 1954-ben átadta a nevét viselő világbajnoki trófeát Fritz Walternek.

A történész szerint Magyarország megérdemelne egy különálló, nagy olimpiai sportmúzeumot.

„Nincs olyan edző, aki ne játszatná, ha formába lendül. És most jobb, mint korábban bármikor.”

Az edző szigorú tanárként atyáskodott a lengyel támadó fölött, aki osztályelsőként végzett Dortmundban.

„Federer zseniális teniszező, emberként is lenyűgöző, izgalmas karakter, példaértékű az élete.”

„Egy edző vagyok, aki megtalálta a helyét ebben a gyönyörű sportágban – a pályafutása után is.”

„Ezért az egyedülálló sikerért tizenvalahány éve változatlanul havi húszezer forintot kapunk...”

„Szezononként legalább három-négy itt nevelkedő srác lesz első osztályú játékos. Ez jó arány.”

„Ha valaki nem esik hasra attól, hogy Hahn János vezeti a góllövőlistát, az maga Hahn János.”

Az idei Australian Opent megnyerő japán teniszező nagy álma, hogy példaképként tekintsenek rá.

„Talán köszönetet kellene mondanom a kritikusaimnak, mert megedzették a lelkemet.”

Az Uzsoki Kórház szeptikus részlegének főorvossa fotografál, szobrászkodik és... könyvet farag.

Vajon miért rekedtek meg az alábbi F1-es versenyzők mindössze egy futamgyőzelemnél?

Miközben számos országból hívták edzősködni, itthon 1976-ban kirúgták a válogatottak mellől.