Figyelembe véve, hogy a 2019–2020-as Bajnokok Ligája-idény óta csak a  top öt európai bajnokság képviselteti magát az elitliga elődöntőjében,  különösen jó kvízkérdés lehet a következő: az első, már – részben –  csoportkörös rendszerű kiírásban hány topliga képviseltette magát a  legjobb nyolc között? Az egyre koncentráltabban az angol, majd a  spanyol, német, olasz és francia bajnokság bűvkörében felnövő  generációnak alighanem meglepő lesz a kettes szám mint válasz, de mit  lehet tenni, csak a Serie A (Sampdoria) és a La Liga (Barcelona) adott  csapatot a Bajnokcsapatok Európa-kupája utolsó kiírásának csoportkörébe.  Talán hasonló erősségű kérdés lehetne, hogy hány csapat szerepelt az  első és az utolsó klasszikus csoportkörben is, alighanem a Barcelona,  Benfica, Crvena zvezda hármas is sokaknál kiverné a biztosítékot, hiszen  a jugoszlávból szerbbé lett klubcsapat aligha „van meg” mindenkinek. 
 
Figyelembe véve, hogy a 2019–2020-as Bajnokok Ligája-idény óta csak a  top öt európai bajnokság képviselteti magát az elitliga elődöntőjében,  különösen jó kvízkérdés lehet a következő: az első, már – részben –  csoportkörös rendszerű kiírásban hány topliga képviseltette magát a  legjobb nyolc között? Az egyre koncentráltabban az angol, majd a  spanyol, német, olasz és francia bajnokság bűvkörében felnövő  generációnak alighanem meglepő lesz a kettes szám mint válasz, de mit  lehet tenni, csak a Serie A (Sampdoria) és a La Liga (Barcelona) adott  csapatot a Bajnokcsapatok Európa-kupája utolsó kiírásának csoportkörébe.  Talán hasonló erősségű kérdés lehetne, hogy hány csapat szerepelt az  első és az utolsó klasszikus csoportkörben is, alighanem a Barcelona,  Benfica, Crvena zvezda hármas is sokaknál kiverné a biztosítékot, hiszen  a jugoszlávból szerbbé lett klubcsapat aligha „van meg” mindenkinek. 
 
Azt viszont biztosan tudja mindenki, hogy a Bajnokok Ligája csoportköre,  legalábbis ebben a formában 2023. december 13-án megszűnt létezni.  Különböző metódusokban, de az 1991–1992-es idénytől mindig volt legalább  egy klasszikus csoportkör, jövő ősztől viszont jön a svájci rendszer,  benne egy 36-os csoporttal, illetve minden résztvevő számára nyolc  mérkőzéssel. Ami még garantálható, hogy a szisztéma legalább három  évadon át velünk marad, hiszen ilyen hosszú a jogperiódus, márpedig azon  belül nincs lehetőség a változtatásra. Ahhoz ez már túl nagyra nőtt  üzlet, túl sok kötöttséggel – nem is annyira a labdarúgás, mint a  médiavállalkozások (és a streaming térnyerése miatt ezt már ne  egyszerűsítsük le televíziós társaságokra...), valamint a szponzorok  irányába. Korábban sokkal bátrabban lehetett kísérletezni, a sorozatot  eleve az első csoportkörös idény után (!), 1992 őszétől nevezték el  Bajnokok Ligájának, majd a nyolccsapatos csoportkört felváltotta a 16-os  főtábla (az 1994–1995-ös idénytől), ezt – részben bizonyos országok  második számú együtteseinek beengedésével – 1997-ben váltotta fel a 24  csapatos kör, ami azért eléggé öszvér megoldás volt. Rekordgyorsasággal,  két év után le is cserélték ezt 32 csapatos, két csoportkörös (!)  főtáblára, amin napjainkig már csak egyszer hajtottak végre  „finomhangolást”: a 2003–2004-es évadtól kezdve a máig ismert, 32  csapatos főtáblán zajlottak a küzdelmek, a csoportmérkőzések után 16-os  táblán, oda-vissza vágós rendszerben.
 A klubsorozatok közül egyértelműen a BL lett az első számú pénzautomata,  ami annyira jól működött, hogy érdemben felesleges volt belenyúlni a  menetébe. Már az is nagy kockázatot rejtett magában, hogy a  csoportkörben új időpontként behozták a 18.45-ös kezdést, illetve a  betonbiztosnak hitt 20.45-öt negyedórával későbbre tolták, de ez bejött.  Anyagilag okvetlenül, hiszen – a lineáris tartalomszolgáltatók  mindenképp – több mérkőzést tudtak mutatni, így az UEFA, illetve  ügynöksége, a TEAM Marketing több pénzre számíthatott. A mostani  változtatásnak ez ugyanolyan velejárója, ugyanakkor a bővítés legalább  annyira köszönhető a Szuperliga fenyegető rémének is. 
Meggyőződésem, ha  az UEFA nem lépett volna, a Florentino Pérez vezette „reformerek”  végigmennek az úton, és összerakják a maguk kis zárt sorozatát, ami  egyrészt megölte volna a nemzeti bajnokságokat, másrészt pedig csak  tovább mélyítette volna a szakadékot a topklubok és a többiek között.  Bár lehet, a labdarúgásban is csak idő kérdése, mikor bújnak ki a  felettes szerv égisze alól a legjobbak, hogy saját zsebre, a  szövetséggel való osztozás minden szándéka nélkül létrehozzák a saját  exkluzív bulijukat, ahogyan a kosarasok csinálták az Euroligával. Idővel  még az a fenyegetés is elmúlik, hogy akkor a tilosban járók nem  mehetnek majd világ- vagy Európa-bajnokságra. Elvégre ezen tornáknak is  van kasszájuk... 
 De vissza a BL-hez, hiszen az új rendszernek illik megadni az esélyt.  Bár semmi garancia sincs arra, hogy az utolsó körre majd így több  izgalom marad, mint az utolsó „hagyományos” BL-ben volt (12 továbbjutó  kilétét már ismertük öt fordulót követően), legalább reménykedni lehet.  Igaz, ha azt nézzük, hogy a már a 2023–2024-es idényben hasonló útra  (24-es csoportkör, hat mérkőzés/csapat) lépő jégkorong BL-ben az utolsó  játéknap előtt összesen egy hely sorsa volt kérdéses a nyolcaddöntőben,  csodát várni kár. A jóknak nincs olyan sorsolás, hogy rossz vagy  megoldhatatlan. Vagy ahogyan annak idején Szántó Imre, a legendás  bokszedző fogalmazott, rendre Kovács „Kokó” István sorsolása volt a  legjobb, mert ő mindenkit megvert. Ahogyan azt a nézetet sem szerencsés  osztani, amit Javier Tebas, a spanyol liga elnöke fogalmazott meg: „az  új Bajnokok Ligája a nemzeti bajnokságok halála”, és vissza kellene  térni a klasszikus BEK hagyományaihoz. Persze, a ligák abban érdekeltek,  hogy a BL hatalma ne legyen még nagyobb, mert ha az lesz, a nemzeti  bajnokságok televíziós bevételei – Anglia kivételével – csökkennek. A BL  meg a jövő ősztől lazán 18-20 millió euróval több bevétellel kecsegteti  a topcsapatokat. Hogy a minőséggel és adott esetben a nézők  telítettségével mi lesz, az más lapra tartozik.
 De mielőtt eljutunk odáig, búcsúztassuk el azt a lebonyolítási  rendszert, amin legalább egy futballszerető generáció felnőtt. Ez volt  az a széria, amit még a Covid sem bírt térdre kényszeríteni (nem volt  mese, 2020 augusztusában be kellett fejezni a kiírást, buborékban, egy  helyszínen, egymeccses párharcokkal, de menni kellett, ellenkező esetben  beláthatatlan anyagi következmények jöttek volna), sőt, még a 9/11 sem  bírt elsőre lefékezni. A New York-i ikertornyok elleni merénylet keddi  napra esett 2001-ben, az aznapi BL-meccseket még az elképesztő nyomás  dacára is lejátszották, csak a szerdaiakat halasztotta el utóbb az UEFA.  Bár eleve a halasztásokhoz is érdekesen állt hozzá a szövetség, a  keménysége előtt olykor még a vídia is „tiszteleghetett”... Amikor pedig  már nem lehetett mit tenni, mert a kezdőkörből sem látszottak a kapuk  (mint 2001 novemberében a Juventus–Leverkusen mérkőzésen), akkor Urs  Meier játékvezető a „Láthatják, hogy semmit sem látnak” örökbecsűjével  meggyőzte az illetékeseket, de a folytatás kabarét hozott. Egy héttel  később megint köd volt, halasztottak is, de akkor a csapatok újabb  alkuja már nem érdekelte Dusko Grabovacot, az UEFA horvát potentátját,  aki közölte: itt másnap 15 órakor meccs lesz és kész. Nem számított,  hogy a Leverkusen 80 kilométerre tudott csak hotelt foglalni, hogy néző  nem volt (na jó, 3500 valahogy összejött), futni kellett a pénz után.
 És persze a szenzációk után. Mert abból is volt itt gazdagon. Az új  rendszerben már lehet, nem tud egy Sheriff kaliberű csapat nyerni a Real  Madrid otthonában. De lehet, nem lesz még egyszer olyan gólgazdag  mérkőzés, mint a 2016-ban 12 gólt hozó Dortmund –Legia Warszawa (8–4)  találkozó. Sőt, előfordulhat, a Hamburg–Juventus 4–4-e (2000) is kiállja  a rohamokat, és még sokáig a BBC, illetve a The Athletic toplistájának  élén marad, mint a Bajnokok Ligája történetének legjobb  csoportmérkőzése. Ám azt nem zárom ki, hogy a 8–0-hoz hasonló gólrekord  majd a svájci rendszerben is megszületik (a csoportkörben a Liverpool a  Besiktast, a Real pedig a Malmőt ütötte így ki), ahogyan szinte biztosra  veszem, itt is lesz angol, spanyol, esetleg olasz vagy német házidöntő.
 Mert afelől kétségem sincs, hogy a legjobbak ebben a rendszerben is  ugyanazok maradnak. A lebonyolítást átalakító tüneti kezelés hosszú  távon csak arra jó, hogy ők ne menjenek sehova. 
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Gomojja – Malonyai Péter publicisztikája

Kézilabda-forradalom – Ballai Attila publicisztikája
