Takarodjon Allegri! A pokolba kívánták, a mennybe emelte a Juvét

HúzzAll(egri) a fenébe!

Kevés edzőt fogad olyan süvítő ellenszél egy klub kispadján, mint amilyet a 47 éves Massimiliano Allegrinek kellett elviselnie 2014 júliusában és az azt követő hónapokban. Az olasz sajtó megkérdőjelezte az előrelépés lehetőségét a fél évvel korábban a Milan kispadjáról felállított trénerrel, a Roma vagy a Napoli trónfosztását vizionálva. A szurkolók többsége letargiával, szkeptikusan és aggodalommal fogadta a változást.

A bejelentés után ultrák mentek tüntetni az edzőközponthoz, repkedtek a szitkok és a tojások.A közösségi oldalakon Allegri-ellenes zebracsoportosulások alakultak.

A Juve-szimpatizánsok valójában nem gyűlölték a livornói születésű Allegrit (bár anno a Milan kispadján tett kijelentéseivel sokuk haragját kivívta), inkább félelmeik megtestesítője volt.

2014 nyarán, mindössze hat héttel az új bajnoki szezon kezdete előtt a legjobb olasz szakvezetőnek tartott Antonio Conte hagyta el a klubot. Az az ember, aki három év alatt három bajnoki címet nyert a csapattal, évről évre rekordokat döntve. Szinte felülmúlhatatlan, amit Olaszországban elért a Juventusszal.

Az azóta is tisztázatlan körülmények között végbement elválás további bizonytalanságot okozott a szurkolók körében: vajon azért lépett le Conte, mert a csapat sztárjai, Vidal és Pogba eligazolnak a nyáron? Alaptalannak bizonyult a félelem, a chilei és a francia középpályás is maradt, a többi kulcsemberrel együtt. A keret nem gyengült, de kimondottan nem is erősödött, inkább csak mélyült, elősegítve a taktikai repertoár bővítését.

Conte gyenge pontja

Conte szinte bevehetetlen várat épített Torinóban, de ez kizárólag az olasz határokon belül volt érvényes. Nemzetközi szinten kiszámítható volt a Juventus, amely a jelenleg az olasz nemzeti tizenegyet irányító edzővel nem tudott maradandót alkotni a Bajnokok Ligájában, valamint az Európa-ligában sem.

„Ha tíz euród van, nem ehetsz olyan étteremben, ahol száz eurót kell fizetned" – szól Conte azóta szállóigévé vált 2014-es mondása, amellyel arra utalt, hogy a Juventus költségvetésével nem versenyezhet a BL topklubjaival. 2013-ban a Dortmund, 2014-ben az Atlético Madrid cáfolt rá a mester kishitűségére (és 2015-ben is akadt egy cáfoló klub)... Conte emellett azt is leszögezte, hogy klubja pár éven belül biztosan nem fog Bajnokok Ligáját nyerni.

Allegri nagy feladata

A hazai uralkodás alapszintű elvárást jelentett Allegrivel szemben, hiszen adva volt egy hazai fronton már nyerő, biztos lábakon álló alakulat.

„Nemzetközi szinten kell nagyot alkotnunk, a Bajnokok Ligájának nagy a varázsa, és a Juventus egyértelműen megérdemli, hogy legalább a nyolc közé jusson. Conte sok mindent elért a Juvéval, dominált Olaszországban, de a BL-ben javítani kell” – tűzte zászlajára az előtte álló feladatokat Allegri a kinevezését követően.

Ha Conte három év alatt erős várat épített, akkor Allegri nagyon bölcsen ráépített a biztos alapokra, finomra hangolta a jól működő rendszert. A vártnál többet kihozott egy olyan keretből, amelyről sokan azt hitték, a maximumra van pörgetve. Talán ez a legnagyobb érdeme. Nem kezdte görcsösen és diktatórikusan a saját képére formálni a csapatot (ahogy tette azt Pep Guardiola a Bayern Münchennél), egyszerűen ott folytatta, ahol Conte abbahagyta. Ám csiszolgatott rajta.

Sorozatban negyedszer, a 2014-2015-ös szezonban is olasz bajnok lett a Juventus, 17 ponttal megelőzve a második helyezett Romát. Emellé az Olasz Kupát is sikerült elhódítani, húsz év után először, a Laziót hosszabbításban felülmúlva a fináléban. A kritikusok pedig elismerték, hogy 2014 nyarán nem is tévedhettek volna nagyobbat.

A hab a tortán a Bajnokok Ligája-szereplés. A csoportkörből továbbjutva a Juve kiejtette a Dortmundot, a Monacót, majd a címvédő Real Madridot is, és tette mindezt egyetlen vereség nélkül. A fináléban a Barcelona vár az olaszokra.

Mit csinált másképp Allegri?

Conte gyengeségeit két fő pontban lehet meghatározni. Túlságosan ragaszkodott a 3–5–2-es taktikai rendszerhez, amely a Bajnokok Ligájában nem vezetett sikerre, illetve keveset rotálta a játékosait: nagyjából ugyanabban a 11 emberben bízott, és őket a fontos európai ütközeteket megelőző bajnokikon sem volt hajlandó a padra ültetni.

Allegri tanult Conte hibáiból. A szezont ő is 3–5–2-vel kezdte, hiszen ez volt a kézenfekvő. Szépen lassan beépítette kedvenc, 4–3–1–2-es stratégiai hadrendjét, de a szezon során próbálkozott 4–3–2–1-gyel, 4–4–2-vel és 4–3–3-mal is. Kevésbé kiismerhető lett a Juventus, a stratégiailag rugalmasabb Allegri rendre az ellenfélhez és a rendelkezésére álló futballistákhoz igazodva választott formációt, s a mérkőzések közben sem félt váltani.

„Ha Conte Juventusának a gyomra (éhsége – a szerk.) volt a fő erénye, akkor Allegri csapatának az agya" – sütött el találó hasonlatot Maurizio Crosetti a La Repubblicában.

Allegri első alkalommal novemberben, az Olympiakosz elleni sorsdöntő BL-csoportmékőzésen vetette be a 4–3–1–2-es felállást, sikerrel. Nyomás volt a mesteren, hiszen három forduló után két vereséggel, csupán három ponttal állt a Juventus. Nyerni kellett a görögök ellen. A változtatás bejött, a Juve négy védővel, 1–2-ről fordítva 3–2-re behúzta a meccset. Ezen az estén lett a Juventus igazán Allegri csapata, amely azóta kilenc találkozón maradt veretlen a BL-ben.

A Real Madrid elleni elődöntő két felvonása (otthon 2–1-es siker, idegenben 1–1) is jó példa. A Torinóban játszott első mérkőzésen 4–3–1–2-es felállással dominálni tudott a szupersztárokat felvonultató királyi gárda ellen, de előnyben három középső védőre váltott, amivel teljesen megfojtotta a növekvő nyomás alatt futballozó blancók támadójátékát, és tette ugyanezt a spanyol fővárosban is.

„Allegri megérttette velünk, hogy nem ragaszkodhatunk egyetlen formációhoz. Van a keretünkben elég minőség ahhoz, hogy egyetlen mérkőzésen belül több arcunkat is megmutassuk" – foglalta össze Claudio Marchisio a két edző közötti különbséget már augusztusban.

Miközben Conte három szezon alatt a bajnokságon kívüli frontokon háromszor is elbukott, Allegri az első évében a bajnokságban, a kupában és a BL-ben is bizonyítani tudott.

Allegri a cserejátékosaiban szintén bízott, gyakran rotálta csapatát a sorsdöntő meccsek előtt. Emlékezetes a Fiorentina elleni Olasz Kupa-elődöntő, amikor 2–1-es hazai vereséget követően idegenben, legjobbjait nélkülözve nyert 3–0-ra a Juventus, és jutott be a fináléba; 3–0, úgy, hogy Buffon, Tévez, Pirlo, Pogba, Lichtsteiner és Llorente sem volt a pályán. Sturaro, Pereyra, Padoin és Matri bizonyított helyettük, ahogy tették azt a Napoli ellen, egy számukra már tét nélküli bajnokin is. A Juve cseresora 3–1-es győzelemmel küldte haza a BL-indulásért foggal-körömmel küzdő nápolyiakat a Lazio elleni 120 perces kupadöntő után három nappal.

A sérülések sem kerülték el Allegri gárdáját a szezon során, amit jól orvosolt a nyáron (s télen) igazolt kezdő- és kiegészítő játékosok beépítésével. Álvaro Morata, Patrice Evra, Roberto Pereyra és Stefano Sturaro is kulcsmeccseken, kulcspillanatokban bizonyított.

Bár Arturo Vidal és Andrea Pirlo teljesítménye nem volt olyan látványos ebben az évadban, mint korábban, Claudio Marchisio határozottan felnőtt melléjük, jobb játékos lett Allegri keze alatt, míg a szabadságot élvező, de szükség esetén a védekezésben is jól használható Carlos Tévez élete idényét futja, Európa egyik legrettegettebb támadója lett.

Mi várható a Barcelona ellen?

Giorgio Chiellini váratlan sérülésével nehéz elképzelni, hogy a Juventus három középső védővel lépjen pályára a Barcelona elleni fináléban, pedig a Messi, Neymar, Suárez trió lefékezésére az tűnt a kézenfekvő megoldásnak.

Kérdéses, hogy Chiellini hiányában mire megy Európa egyik legerősebb védelme a világ legerősebb támadósora ellen. Az biztosnak tűnik, hogy nem emberfogással, hanem a területek minimálisra szűkítésével és szünet nélküli, százszázalékos koncentrációval lehet esély Messiék ellen.

Hogy megnyerheti-e a Bajnokok Ligája döntőjét a Juventus? Kevesen hisznek benne, az észérvek egyértelműen a félelmetes Barcelona oldalára billentik a mérleget. De Massimiliano Allegriben is kevesen hittek 11 hónappal ezelőtt, mégis a mennyek kapujáig vezetett egy nemzetközi szinten súlytalannak vélt olasz csapatot.

Szombat este 10 és 11 óra magasságában a berlini Olimpiai Stadionban kiderül, arany vagy ezüst árnyalattal ér véget a Juventus 2014–2015-ös szezonja.