– Álomszerűen kezdődött a keddi mérkőzés, már a második percben betalált az olasz együttes kapujába.
– Szép támadás végén remek labdát kaptam Varga Józseftől. Könnyű dolgom volt, csak az ütemet kellett eltalálnom, hiszen a labda éppen előttem pattant volna meg, így droppból kellett ellőnöm – mondta Cvitkovics Péter. – Felnéztem, láttam a tomboló stadiont, hallottam, ahogy több mint negyvenezer ember üvölt örömében a lelátón – felejthetetlen élmény.
– Tudja már, mi lesz a lapunk által felajánlott egymillió forint sorsa, amelyet a góljával „keresett"?
– Jótékony célra szeretném felajánlani az összeget. Még nem tudtam választani, de azt már eldöntöttem, hogy egy rákos beteg gyermekeket támogató alapítvány lesz a kedvezményezett.
– A második perc után jött a rémálom... Miért?
– Nem értem, mi történt velünk. Vezettünk, aztán húsz perc alatt kaptunk három gólt. A hazai bajnokságban beleférnek az effajta hibák, kihagyások, de ezen a szinten kíméletlenül kihasználják őket az ellenfelek. Így jártunk a Fiorentina ellen is.
– Mennyiben más ez a mezőny, mint az NB I?
– Sokkal fárasztóbbak a BL-meccsek, nagyobb az iram, s jóval többet kell törődnünk a védekezéssel. A magyar bajnokságban jobbára támadunk, az kevésbé megterhelő.
– Úgy tűnik, mintha az utóbbi időben több energiát fordítana a védekezésre, jobban „odatenné" magát a párharcokban. Jól látjuk?
– Biztosan van benne valami, hiszen már néhány barátom is mondta, hogy nem látott még így játszani. Ebben nagy szerepe van a debreceni közegnek, itt nehezen fogadják el a máshonnan érkező játékost, duplán kell bizonyítania. Amikor idekerültem, Miroslav Beráneknél nem sok lehetőségem volt, Herczeg Andrásnál viszont egy rövid időszaktól eltekintve rendszeresen kiemelt szerepet kapok. Ettől függetlenül meg kell küzdenem a helyemért, hiszen a miénk Magyarország legerősebb játékoskerete.
